Részben megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt R. S és társa ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék elsőfokon kimondott ítéletét.
Az ítélőtábla az I. rendű vádlott elsőfokon emberölés bűntette kísérleteként értékelt cselekményét hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősítette. A minősítésváltozáshoz igazodva, tekintettel a jóval enyhébb büntetési tételekre, a kiszabott szabadságvesztés tartamát 8 évre, a Magyarország területéről történő kiutasítás tartamát 10 évre enyhítette az ítélőtábla, és kimondta: a szabadságvesztést nem fegyházban, hanem börtönben kell végrehajtani.
Az ítélet indoklásakor elhangzott: a cselekményfolyamat egészét tekintve megállapítható, az I. rendű vádlott menekült az őt üldöző rendőrök elől, mert ki akarta magát vonni a rendőri intézkedés alól. Ekkor a közúti szabályok megsértésével közvetlen veszélyhelyzetet hozott létre, de szándéka semmilyen formában nem terjedt ki arra, hogy a rendőröknek sérülést okozzon, netán őket megölje. Erre tekintettel nem lehetett esetében megállapítani az emberölés bűntettének kísérletét.
Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.
Több emberen, hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, közúti veszélyeztetés bűntettében, társtettességben, vagyoni haszonszerzés végett, több személynek segítséget nyújtva elkövetett embercsempészés bűntettében és kábítószer birtoklásának vétségében mondta ki bűnösnek a Szegedi Törvényszék 2018. április 5-én R. S. szerb állampolgár I. rendű vádlottat. Ezért őt a törvényszék 13 év fegyházra és Magyarország területéről történő végleges kiutasításra ítélte.
Az ügy II. rendű vádlottja, a szintén szerb állampolgárságú D. S. társtettességben, több személynek segítséget nyújtva elkövetett embercsempészés bűntettéért 2 év börtön és 3 év Magyarország területéről történő kiutasítás büntetést kapott.
Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében nyújtott be fellebbezést. Az I. rendű vádlott és védője eltérő tényállás és minősítés megállapítása, a büntetés enyhítése, a II. rendű vádlott felmentés, védője a tényállás téves megállapítása, felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.
2016. február 19-ét megelőzően – pontosabban nem meghatározható időpontban – az I. és a II. rendű vádlottat egy ismeretlenül maradt társuk megbízta azzal, hogy 2016. február 19-én reggel lépjenek át magyar területre, és illegálisan Magyarországra érkezett külföldi állampolgárok Ausztriába történő tovább-szállításában vegyenek részt. Az I. rendű vádlott ezért a tevékenységért szállított személyenként 50 eurót kapott volna, míg a II. rendű vádlott esetében nem lehet megállapítani minden kétséget kizáróan, hogy pénzt ajánlottak volna a segítségért.
A vádlottak a megbeszélt nap reggelén Tompánál külön-külön autóval, legálisan érkeztek Magyarországra. Itt találkoztak egy ismeretlenül maradt társsal, és így három kocsival mentek el a megbízójuk által megadott területre, Tataháza körzetébe. Az 55-ös főút mentén már 10, az államhatárt illegálisan átlépő személy várt rájuk. Közülük 5 marokkói állampolgár az I. rendű vádlott, 3 marokkói és 2 koszovói állampolgár pedig a II. rendű vádlott kocsijába szállt be.
A három kocsi egymást követve indult el Mélykút irányába az M5-ös autópálya felé azért, hogy azon haladva szállítsák utasaikat Ausztriába. Az eseményeket észlelő állampolgárok bejelentésére a kocsikat a jánoshalmi rendőrök Mélykúton megpróbálták megállítani, de ez nem vezetett eredményre. Ezt követően a rendőrök elkezdték üldözni az I. és a II. rendű vádlottak által vezetett autókat. A II. rendű vádlott megállt, utasait kiszállította a kocsiból, majd egy tanyához hajtott, autóját ott hátrahagyva elmenekült, és a röszkei határátkelőnél visszatért Szerbiába. (Ő az I. fokú eljárás során még ismeretlen helyen tartózkodott, időközben szerbiai lakcíme ismertté vált.)
Az I. rendű vádlott azonban tovább menekült. A rendőrség a kelebiai elágazásnál próbálta feltartóztatni, de eredménytelen maradt ez a kísérlet. A Mórahalom felé továbbhajtó autót három rendőrkocsi üldözte, majd a Csongrád megyei rendőrök is bekapcsolódtak az elfogási akcióba. Mórahalom és Szeged között útzárat állítottak fel, de az I. rendű vádlott ezen is továbbhajtott úgy, hogy közben az őt feltartóztatni akaró rendőrök közül kettőnek el kellett ugrania a száguldó autó elől. Ekkor fennállt annak reális lehetősége, hogy az I. rendű vádlott halálra gázolja őket.
A rendőröknek a gépjárműre leadott célzott lövésekkel sem sikerült a vádlottat megállásra kényszeríteni, továbbhajtott az autópálya irányába, pedig az autóban ülő illegális határátlépők is megállásra szólították fel. Az I. rendű vádlott magatartásával nem csak az őt feltartóztatni akaró rendőrök, hanem a kocsiban ülő 5 marokkói állampolgár életét is veszélyeztette.
Miután az I. rendű vádlottnak sikerült felhajtania az M5-ös autópályára. Itt esőben, nedves úttesten, 180-200 kilométeres sebességgel, több szabálytalanságot is elkövetve, üldözői és utasai testi épségét tovább veszélyeztetve menekült az őt üldöző rendőrautók elől. Végül az I. rendű vádlott által vezetett járművet a kisteleki autópálya-lehajtó előtt sikerült megállásra kényszeríteni.
A vizsgálat során kiderült, hogy az I. rendű vádlott Magyarországra érkezéskor kábítószert is hozott magával, de az autóját nem bódult állapotban vezette
