Balogh Norbert, a DVSC-TEVA fiatal támadója fél év alatt vált ezrek kedvencévé. Játékára Bernd Storck, a magyar szövetségi kapitány is felfigyelt, és meghívta a válogatott edzőtáborába. A 19 éves támadó a csapat hivatalos oldalának mesélt nehéz gyermekkoráról, és arról, hogy a sokévi nélkülözés megtanította egyre s másra.
“Hajdúböszörményben, egy cigánysoron nőttem fel. Nehéz gyerekkorom volt, hamar jöttek a pofonok – mondta Balogh a dvsc.hu-nak. – A szüleim nem kerestek jól, előfordult, hogy este nem volt már mit ennünk. Ilyenkor anya elbiciklizett mamához, és tőle kért segítséget, hogy tudjunk vacsorázni. A szegénység éreztette hatását, amíg az iskolában mindenkinek szép cipője volt, az enyém a turkálóból származott, és ez bántott. Emlékszem, már fociztam az utánpótlásban, reklámoztak David Beckhammel egy Adidas cipőt, ami nekem nagyon tetszett. Sírtam, mert annyira vágytam rá, de tudtam, esélyem sincs hozzájutni. Utólag azt mondom, nem bánom, hogy ilyen gyerekkorom volt, sőt hálás vagyok érte, mert sokkal jobban tudom értékelni az életet, és megbecsülni azt, ami éppen van. Ha jó irányba folytatódik a sorsom, és nem lesznek soha többet anyagi gondjaim, akkor sem felejtem el soha, honnan jöttem. Még mindig tartom sok ottani barátommal a kapcsolatot, és ez így is marad, mert fontos szerepet töltöttek be az életemben. Emlékszem, nyáron egész nap kint voltunk a nagy melegben, és fociztunk. Közben nem ettünk semmit, csak játszottunk és játszottunk.”
Balogh elmesélte, hogy Hajdúböszörményben kezdett el futballozni, az egyik utánpótlásmeccsen Arany László figyelt fel rá, és elhívta a debreceni sportiskolába. Amikor a támadó az első csapat keretéhez került, beköltözött Debrecenbe – jelenleg albérletben lakik –, a szülei viszont még mindig Hajdúböszörményben élnek. De már külön.
„Korábban elváltak, és a lakásunkból ki kellett költöznünk, elvitte a bank, mivel nem tudtuk fizetni. A mamámhoz költöztünk: én, anyukám és a húgom, Rebeka, aki most tizenegy éves. Másfél éve még így éltünk, és nem volt könnyű, de most már van saját keresetem, és amennyire tőlem telik, támogatom a családomat. Bár anyukám és a húgom még mindig a mamámnál él, ami bánt engem, de remélem, az ő életük is jobbra fordul hamarosan… Nem a lakás elvesztése volt a legrosszabb. Apukámnak ekkor kellett egy évre börtönbe vonulnia, dokumentummal kapcsolatos hibát követett el. Tiszalökre vitték. Nehezen viseltem, hogy ritkán láthattam, és amikor beszélőre mentem, nem érinthettem meg. Fontos ember az életemben, általa kezdtem el focizni. Sokra vitte volna, de elkövetett hibákat az életében. Tanult belőle, kiegyenesedett. A sors fintora, hogy amikor bevitték, pont ekkor kerültem fel az első csapathoz. Nem volt könnyű a focira figyelni, de szerencsére sok ember támogatott, köztük anyukám, aki mind a mai napig rengeteget tesz értünk. Emlékszem, pár éve nagyon megtetszett egy kabát, ő pedig elment pluszmunkát vállalni, hogy megvehesse nekem. Nem tudtam, hogy miért megy este dolgozni, le is szidtam érte. Aztán elkezdett sírni: azért, fiam, hogy megvehessem neked a kabátot. Szíven ütött. Érdekes, mert egyszer azzal a váddal illettek, hogy én azért játszom, mert apukám pénzeli a DVSC-t. Aki ezt állította, semmit sem tudott rólunk.”
Bernd Storck általános meglepetésre az U20-as vb-re nem vitte el a debreceniek akkor már jó formát mutató, szárnyait erőteljesen bontogató támadóját, viszont nem felejtette el a nevét: immár szövetségi kapitányként Baloghot is meghívta a távlati keretbe.
„Meglepett a döntése, csalódott voltam, de nem azért, mert jó játékosnak tartom magam, hanem mert az elejétől fogva olyan volt számomra, mintha a második apám lenne. Sokat foglalkozott velem külön is, nem egyszer félrehívott, sok technikát megmutatott nekem, biztatott, úgy éreztem, hisz bennem. Pont a felkészülési időszakban nehéz helyzetben volt anyukám, apa bent ült, én pedig nem tudtam függetleníteni magam a gondoktól, és lehet ez kijött rajtam. De nem biztos, hogy ez az oka. Talán már sosem derül ki. Nagyon várom az újbóli találkozást, kíváncsi leszek, hogyan viszonyul majd hozzám, hiszen korábban nagyon jó kapcsolatom volt vele. Én úgy állok hozzá, hogy tiszta lappal indulok, nincs bennem sérelem. Nem is tehetném, hiszen hatalmas lehetőséget kaptam tőle az újabb bizonyításra. Egy esélyt, hogy esetleg bekerülök a felnőttválogatottba.”
