Nagy érdeklődés övezte Karafiáth Orsolya Egymás könyve – Amikor összegyűrtük az eget című kötetének bemutatóját, amelynek a Somogyi-könyvtár adott otthont. Bár a regény az elmúlással való szembesülést boncolgatja, az mégsem egy melankolikus történetet mesél el, tele van reménnyel, örömmel és vidámsággal.
Karafiáth a bemutatón – beszélgetőtársa, Tóth Ákos irodalomtörténész vezetésével – nemcsak a köteteinek különleges szerkezetéről, hanem saját karrierjének kezdetéről és kudarcairól is megosztott izgalmas információ morzsákat, hogy például hogyan lett újságíró, majd költő, könyvtártudományi érdeklődéssel indulva, milyen a kapcsolata az észt nyelvvel, vagy éppen ki volt életének legelső interjúalanya.
A program az Országos Könyvtári Napok keretében valósult meg.
Karafiáth Orsolya, aki egy korszakában önmagát „kultúrdémonként” aposztrofálta, sosem félt valami új dolgot kipróbálni. Legyen szó akár művészetről, akár pályaválasztásról. Érdekelte a könyvtártudomány – az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-könyvtár szakon tanult –, valamint a régi magyar irodalom. De beiratkozott észt szakra is, csupán abból az indíttatásból, hogy az általa tisztelt szakvezető beindíthassa a képzését. Különben ugyanis nem lett volna meg az induláshoz szükséges létszám. Előtte a Tanárképző Főiskolát is megjárta, s mivel az ottani, Szepes Erika és Vilcsek Béla által vezetett kötelező verstan órák gyakorlatai igen jól sikerültek, Vilcsek javaslatára elgondolkodott a publikáláson. Közben belecsöppent az egyetemi körökben pezsgő irodalmi életbe. De sosem gondolkodott igazán írói pályában.
Édesanyja kedvéért elvégzett egy gyors- és gépíró tanfolyamot, majd egy nyelviskolában titkárnőként kamatoztatni is tudta ezt a tudást. „Nem sokáig tűrtek meg ott. Nem voltam túl szorgalmas” – saját elmondása szerint sosem szeretett sokáig egy helyben maradni. Szervezett irodalmi programokat a Ludwig Múzeumban, dolgozott szerkesztőként a Kréta című iskolai magazinnál, majd jött az újságírás. De az sem ment éppen zökkenőmentesen. A Kiskegyed számára készített volna interjút Gálvölgyi Jánossal. Ezt az interjút – ami Karafiáthban kínos élményeket idézett fel – sosem olvashatta a közönség nyomtatásban.
Interjú-fiaskói ellenére mégis felvették az Elle Magazinhoz főmunkatársnak, ahol Mörk Leonóra mentorálása alatt sajátíthatta el a szakmát.
“Mindent dalokban fogalmaztam meg magamban, ez a mai napig így van, megyek az utcán és születnek a dalszövegek a fejemben” – mondta az írónő, aki sokáig zenészként képzelte el magát leginkább, az Elektrik Bugi Kommandó nevű punkzenekarban a dalszöveg-írás mellett énekesnőként is kipróbálhatta magát. Koncz Zsuzsát ugyan újságíróként kereste fel, de ha már alkalma nyílt rá, megkérdezte, nem írhatna-e számára dalszöveget. A következő Koncz-albumon – az Olvadás című dal az Egyszerű ez című lemezen – már helyet is kapott Karafiáth szerzeménye. Azóta számos előadónak, színházi produkcióhoz írt már dalszöveget, valamint saját projektjei is futnak: az Ónodi Eszter & The Open Pub nevű formációval már a második közös albumon dolgoznak. Az első Amikor összegyűrtük az eget címmel jelent meg és Karafiáth legfrissebb kötetéhez, az Egymás könyvéhez egy dal és egy videoklip is készült Ónodiék közreműködésével.
A Scolar Kiadó gondozásában 2021-ben megjelent Egymás könyve – Amikor összegyűrtük az eget című regény egy trilógia utolsó darabja.
2019-ben az Amikor a mama lelegelte a papa haját, 2020-ban pedig az Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent című művek jelentek meg a trilógia részeiként. Karafiáth mindig játékosan keveri a fikciót a valósággal, saját életéből merít, de valahol mégsem. Legújabb kötetében egy barátság története és egy gyászfolyamat elevenedik meg. „Ha valaki megtudja, hogy halálos beteg, sokszor azzal a váratlan és kínzó tapasztalattal is meg kell küzdenie, hogy a barátok hirtelen elmaradoznak. Bármilyen kegyetlen és lehangoló is ez, éppenséggel emberi: nagy bátorság kell ahhoz, hogy a másik elmúlását végigkísérve szembenézzünk saját elmúlásunkkal” – olvasható a fülszövegben.
„Játékot játszom a két személy felcserélhetőségével, vagy hogy magunk teremtjük-e meg a másik figuráját, hogyan dolgozzuk fel egy barát elvesztését. Az Él című verseskötetemet Vízy Dorkának ajánlottam, de ez a regény már nem Vízy Dorkáról szól, aki ebben a könyvben Vízy Dorkát keresi, az csalódni fog. Engem megtalál, én ott vagyok, de Dorka már nincs. Nem is akartam hűen visszaadni az ő figuráját. Egy teljesen más karakter rajzolódik ki, mint amilyen ő volt, még ha egy csomó minden meg is történt velük, egy csomó elem igaz is belőle. Ő, de mégsem ő. Én, de mégsem én” – mondta Karafiáth.
Valamennyi Karafiáth-mű erős szimbólumrendszerre épül – például a víz állandóan visszatér mint motívum – és különleges szerkesztésmód jellemzi.
Nincs ez másként az Egymás könyve esetében sem, tükör fejezetek alkotják. A könyvet Koronczi Endre szélrajzai díszítik, amelyek megindítják az olvasói fantáziát. Együttműködésük több mint 10 évre nyúlik vissza. „Képzőművészetben ugyanúgy gondolkodik kísérleti projektekben, mint én az irodalomban. A rajzok eleve a kötethez készültek. Egy nagyon izgalmas vízi installáció keretében a lelket próbálta megragadni a szél által. Ugyanaz a gondolat volt az ő művében, mint az én könyvemben” – tette hozzá az író, aki azt is megosztotta a közönséggel, hogy ugyan sok mindenen dolgozik egyszerre: színdarabot ír, a közéletet megörökítő regénykezdemény is folyamatban van, de legközelebb – reméli minél hamarabb – egy verseskötetet foghat majd a kezében az olvasó.
Hegedűs Réka
Fotók: Somogyi-könyvtár
