A szegedi szakember szerint ma már egyre több nő és férfi ismeri fel egyaránt, ha nincs jól. Párkapcsolati és munkahelyi elakadások, ezek a leggyakoribb esetek, amelyekkel Horváth Klaudia, mint mentálhigiénés szakember találkozik Szegeden. Na de egyáltalán mit is értünk az alatt, ha valaki mentálisan meginog, milyen jelei vannak és, hogyan tud önmagán segíteni? Erről is kérdeztük.
Kérem ismertesse, mit is értünk mentális egészség alatt?
A WHO megfogalmazása szerint, mentális egészségről akkor beszélünk, ha az ember jólléti állapotban van. Avagy képes megvalósítani önmagát, megbirkózik a nehézségekkel, tud produktívan dolgozni, képes a közösségekbe hasznosan bekapcsolódni, tehát jól működik az élete minden területén. Röviden: a mentális egészség az életminőség egyik legfontosabb alappillére.
Mivel foglalkozik egy mentálhigiénés szakember?
Egy mentálhigiénés szakember a lelki egészség megőrzésével és védelmével foglalkozik. Vagyis: segít megteremteni az érzelmi stabilitást, és segít abban is, hogy az adott illető tudatosabb legyen. Emellett segít a stresszel, és a nehézségekkel megküzdeni. Segít a határok meghúzásában, utat mutat az önértékelésben és az önbizalom fejlesztésében, valamint az életminőség javításában.
Milyen jelek utalnak arra, ha valaki mentálisan nincs jól?
Több tünet is utalhat minderre, ilyen a folytonos fejfájás, a gyomor és emésztési problémák, az alvászavar, a tartós szorongás, a rendszeres fáradékonyság, az érzelmi kimerültség, de az is egy jel, ha valaki napról-napra egyre nehezebben boldogul a mindennapok kihívásaival, ha csökken az önbizalma és kisebb lesz hirtelen az önértékelése, ha káros szenvedélyek és szokások után nyúl és azokat beépíti az életébe. Szóval, ha ezek a tünetek tartósabbá, esetleg súlyosabbá válnak akkor az illető mentálisan nincs jól. És ezzel az a legnagyobb baj, hogy lassan, de biztosan hatást gyakorol a fizikai egészségi állapotára is, nem beszélve a környezetéről. Fontos tehát figyelni ezekre a jelekre és szükség esetén segítséget kérni egy szakembertől. Figyeljünk magunkra és egymásra egyaránt! Sok esetben a családi és baráti támogatás rengeteget jelenthet. Jobb megelőzni, mint megoldást találni a problémára.
Milyen elakadásokkal, esetekkel találkozik legtöbbször munkája során?
A leggyakoribb elakadások közé a szülőktől való függetlenedés, az önállósággal való megküzdés, a fészekrakás, a szülővé válás, az új szerepekkel való megbirkózás tartozik. A nőknek és a férfiaknak is egyaránt több helyen, több szerepben kell egyszerre helytállniuk és ezzel sokszor, sokan nem tudnak mit kezdeni. Szerencsére elmondható, hogy ma már úgy az egyik, mint a másik nem egyaránt kér segítséget, nem fél, nincs benne szégyenérzet a szakemberek előtt.
A 20 és 30-as éveikben járók körében a már említett szülőktől való függetlenedés, az önállósággal való megküzdés okoz legtöbbször gondot, a 40-es és 50-es éveikben járóknál úgynevezett életközepi válság lép fel leggyakrabban, ami önbizalomhiánnyal jár, és nagyon sok konfliktussal, amit ugyancsak nem tudnak kezelni sem a munkahelyen, sem pedig a kapcsolataikban. Gondot okoz a gyermekeik elengedése, nem tudják, hogy miként találjanak vissza egymáshoz, hogyan és mivel töltsék meg az űrt, amit a gyerekek hagynak maguk után.
Tudna esetleg olyan példát mondani, amikor egy kliensének az egész élete gyökerestül megváltozott annak köszönhetően, hogy felismerte az elakadást az életében, és Önhöz fordult segítségért?
Igen, szerencsére több olyan példám is van, amely jól mutatja, mekkora ereje van a segítő beszélgetéseknek.
Volt egy fiatal, pályakezdő kliensem, aki sok-sok kritikát kapott és verbálisan is komoly bántalmazásnak volt kitéve. A segítő beszélgetések azonban újra megtöltötték önbizalommal, elkezdett bízni magában, legyőzte a kishitűségét, és munkát váltott. De volt olyan is, hogy az adott illető, aki megkeresett, romlott kapcsolatban élt és a segítő beszélgetések voltak azok, amelyek rávilágították arra, hogy ki kell, hogy lépjen belőle.
Ha megengedi, Szabó Magdát idézném: ”Úgy kell élni, míg a világban forgolódunk ne súroljuk le más emberről a bőrt” – ez egy nagyon fontos gondolat, ami mindenkinek eszébe kellene, hogy jusson, amikor a saját maga vagy esetleg a másik életéről dönt.
Mi lehet az oka annak, hogy még mindig nem elegen veszik igénybe a mentálhigiénés vagy pszichológiai segítséget?
Én azt gondolom, hogy az elmúlt években azért javult a tendencia, egyre több online felületen hozzáférhetünk különböző önismereti fejlesztő tartalmakhoz, podcastekhez. Ennek köszönhetően pedig egyre tudatosabbak vagyunk. Rengeteg előadás és workshop között válogathatunk. Ha mégis a kérdésre kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy a legnagyobb gond nem másban, mint az információk hiányában, a tévhitekben, gazdasági okokban, és persze a bátorság, elhatározás és felismerés hiányában rejlik. Amíg nem tanuljuk meg, hogy segítséget kérni nem szégyen, addig sajnos biztos, hogy részünk lesz az elakadásokban, amelynek komolyabb, társadalmilag is meghatározó hatásai lehetnek.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
