Kijelenthetjük: lassan, de biztosan az alkohol a mindennapjaink részévé vált. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy örömünkben és bánatunkban is szinte biztos, hogy a pohár után nyúlunk. Na, de ösztönzően hathat-e ránk a Száraz november nevezetű kezdeményezés? Ha igen, milyen előnyei lehetnek? Ki az, akinek kifejezetten ajánlott csatlakoznia mindehhez? Többek között erről is kérdeztük Urbán-Szabó Gábort, a szegedi Kiút Alapítvány intézményvezetőjét.
Jó néhány éve a Kék Pont Alapítvány álmodta meg Magyarországon a Száraz november elnevezésű kezdeményezést, ami leegyszerűsítve arra épül, hogy egy teljes hónapon át az emberek egyáltalán ne fogyasszanak alkoholt, csatlakozva a kihíváshoz. A Kiút Alapítvány intézményvezetőjeként, önnek mi a véleménye a kezdeményezésről?
A kezdeményezés egy nagyon jó ötlet volt és az is, mind a mai napig. Azt tapasztalom viszont, hogy még mindig sokan vannak, akik nem hallottak róla, holott egy nagyon egyszerű és kétséget kizáró „eredményt ad” a Száraz novembert kipróbálóknak. A Kiút Alapítványhoz érkezők túlnyomó többsége már akkor keres fel bennünket, amikor a függőség kialakult, a fogyasztás hirtelen abbahagyása már elvonási tünetekkel járna. Pont emiatt javaslom ezt a kezdeményezést azoknak, akik rendszeresen, nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztanak. A teljes alkoholmegvonás előtt azonban gondoljanak arra, hogy érdemes orvossal is egyeztetniük. Azon személyeknél, akik nem függők, de rendszeresen, lazításképpen isznak alkoholt, mindenképp egy hasznos visszajelzésként szolgálhat ebben az akcióban részt venni a sikeressége, vagy épp sikertelensége miatt. Elképzelhető, hogy ennek kapcsán döbbenek ugyanis rá, hogy nekik az alkohol nem egy gasztronómiai ízélmény, hanem sokkal inkább a hatása miatt fogyasztják, ami már nem minősül szociális ivásnak.
Kinek, és mitől lehet hasznos egy ilyen kezdeményezés?
Mindenképp azoknak, akikre nem a szociális ivás a jellemző. Mit is jelent a szociális ivás? Ritkán, ünnepekkor, keveset, társaságban. Hadd idézzek egy könyvből, a Deviáns alkohológiából: „A munka vége nem ünnep.”
A Kiút Alapítvány foglalkozik ezzel az akcióval, ha igen, hogyan?
Igen, a kezdeményezést online felületeken hirdetjük, de, ahogyan azt már említettem is, a hozzánk érkezők többsége túl van azon, hogy egy ilyen kezdeményezés segítségére volna. Bennünket azok keresnek meg, akiknek az életében már észrevehető károkat okozott a szerhasználat akár egészségi állapotukban, munkahelyükkel összefüggésben, családjukban vagy személyiségükben (állandósult önsajnálat, bűntudat, ingerlékenység, depresszív hangulat).
Mi a helyzet Szegeden és annak környékén, ami az alkoholizmust illeti? Kiket érint, nőket vagy férfiakat inkább? És egyáltalán, milyen ismérvekkel rendelkezik egy alkoholista?
Minden nemet közel egyformán érint az alkoholfüggőség. A nőkre még mindig jellemzőbb a zugivás, azaz igyekeznek a társadalmi nyomás miatt – ami a nőket érinti – elrejteni a fogyasztásukat, vagyis otthon isznak többnyire. Az ellátásba kerülés tekintetében minimális eltérés van a nemek között, a férfiak javára. Ami jó hír, hogy egyre fiatalabb korban képesek a fogyasztók felismerni, hogy az italozási szokásaik meghaladják a rekreációs használatot, és egyre többen kérnek segítséget is, akár még időben is. Ez alatt azt értem, hogy nem szükségszerű a függőség stádiumába eljutni, a teljes absztinenciát korábban is meg tudják célozni.
És, hogy mi jellemző egy alkoholistákra? Először is képtelen a kontrollt megtartani az ivás fölött. Ha elkezd inni, akkor képtelen arra, hogy keveset fogyasszon, kényszerűen muszáj folytatnia. A másik jellemző az úgynevezett toleranciaszint megemelkedése, azaz egyre többet kell innia, hogy a vágyott hatást, állapotot elérje. Ha kevesebbet iszik, akkor már nem tapasztalja ezt az érzést meg. A legszembetűnőbb jellegzetessége az, hogy képtelen mérsékelni vagy teljesen abbahagyni az ivást, mert megjelennek elvonási tünetek. Ezek lehetnek fizikai tünetek (izzadás, remegés, végtagzsibbadás), de pszichések is (ingerültség, sóvárgás, feszültség, türelmetlenség). Ezen abbahagyásra vagy mérséklésre irányuló szándékai, ha kudarcot vallanak, már függőségről lehet beszélni.
A gyerekek körében mennyire elterjedt az alkoholfogyasztás, az alkoholizmus?
Ha gyerekek alatt a 12-18 év közötti korosztályt értjük, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy az alkohol jelen van az életükben, emellett sok, különböző ok miatt, a veszélyeztetett fiatal más szerekkel is él. Nem ritka, hogy nyugtatókkal és egyéb kábítószerekkel is visszaélnek. Egyre jellemzőbb tehát a politoxikománia, vagyis az egyszerre többféle szer alkalmazása. Szerencsére nem ez az általános a gyerekekre gondolva, viszont vannak olyan hátterű, szociális közegű fiatalok, ahol ez a jelenség markánsan jelen van.
Zárásképp: mikor érdemes segítséget kérni?
Már az első felismerésnél, ami arról szól, hogy problémák származnak a szerhasználattal összefüggésben. Ez lehet egy buliban részegen történt esemény utáni bűntudattól kezdve az ittas vezetésig bezárólag nagyon sok minden. A lényeg, hogy a függővé válás egy folyamat, és az nem lehet kifogás, hogy „én még nem tartok ott, mint az, aki még többet iszik”.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
