Óriási kárt okozott a mezőgazdaságban az aszály az év első felében és sajnos az év második felére is komoly hatást gyakorol majd mindez. Az őszi vetés megkezdését ugyanis nagyban nehezíti, hogy kevés csapadék esett az elmúlt hetekben és a Tisza valamint a Maros alacsony vízállása is hatást gyakorol mindenre – nem hiába, minden, mindennel összefügg. Barta Károly, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Földrajz- és Földtudományi Intézet, Természet- és Környezetföldrajz Tanszék egyetemi docensét kérdeztük az összefüggésekről.
A 2024/25-ös téli időszakban a szokásosnál jóval kevesebb csapadék, különösen hó esett. A Tisza szegedi vízgyűjtő területére például az átlagos téli csapadéknak csak alig több mint fele hullott. Ennek következtében nem alakult ki jelentős hóvízkészlet, amely a tavaszi olvadáskor feltölthette volna a folyót. A tél után, a tavaszi hónapok is rendkívül szárazak voltak, ami tovább súlyosbította a helyzetet. A folyó vízszintje már márciusban is olyan alacsony volt, mint ami normál esetben csak a nyár második felében jellemző.
– A Felső- és Középső-Tiszán egészen Szolnokig LKV-k (eddig mért legalacsonyabb vízszintek) dőltek meg az elmúlt hónapokban. Ez elsősorban a folyó vízgyűjtő területén tapasztalt tartós csapadékhiányra vezethető vissza. Szegeden egy fokkal jobb a helyzet, ugyanis a törökbecsei duzzasztónak köszönhetően évtizedek óta a nyári alacsony vízszintek 100 centiméter körül alakulnak, méterekkel felülmúlva az 1946-os, -250 centiméteres LKV-t. Aki nyomon akarja követni a hazai vízállásokat, a hydroinfo.hu alatt megteheti mindezt, archív adatokat pedig a data.vizugy.hu oldalon talál – kezdte gondolatait Barta Károly, egyetemi docens.
A szakértő szerint a Maros sincs jobb helyzetben.
– A Maros nagyobb esésű, mint a Tisza, ezért ott a vajdasági duzzasztó hatása jóval rövidebb szakaszon érzékelhető. Míg a Tiszán akár Tiszaugig hat, addig a Maroson Makón már nincs hatása. Ott az elmúlt hónapban LKV körül – néha alatta – volt a vízszint. Ennek két, kézzel fogható negatív hatása van: egyrészt leszívja a Marost kísérő területek egyébként is mélyen lévő talajvizét, másrészt pedig nehezíti az öntözővíz kivételét – mondta a szakértő.
A mezőgazdaság többek között ezért is van nehéz helyzetben. Az őszi vetés ideje ugyanis kulcsfontosságú, hiszen nem szabad sem túl korán, sem túl későn elkezdeni. A növényeknek szükségük van elegendő időre a gyökérképződéshez és a fejlődéshez a tél beállta előtt, de nem szabad, hogy annyira megerősödjenek, hogy a téli fagyok kárt tegyenek bennük. Ehhez azonban meg kell munkálni a talajt, ami a fokozott aszály miatt sajnos nem olyan egyszerű. Már most nagy kérdés tehát, hogy a gazdáknak mit sikerül és mit nem elvetniük.
Az alacsony vízállás mellett továbbá a Parjadon történt, természeti katasztrófa is rátett egy lapáttal a folyók állapotára.
– Az ATIVIZIG mellett, az SZTE TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet Természet- és Környezetföldrajz Tanszéken is folytak mérések hallgatók bevonásával a parajdi katasztrófa után. Ezek megállapították, hogy valóban megemelkedtek a sótartalommal függvényszerű kapcsolatot mutató fajlagos elektromos vezető képesség értékei, de nem érték el a hazai nagyobb vízfolyásainkra érvényes 900 µS/cm-es (mikrosiemens/cm) határértéket. A legmagasabb értékek 500-600 µS/cm között mozogtak. Azok a hírek, hogy érezni lehetett a só ízét a Maros vizében, azok erősen túlzók – emelte ki Barta Károly.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
