Többnyire a szegedi Nagyáruház környékén látni azt a szegedi, középkorú férfit, aki sajnos utcára kényszerült és napjait hajléktalanként éli. A segítséget azonban nem ingyen várja, verset ad érte cserébe.
A Szegedi Nap fotósa egy helyi, közösségi oldalon lett figyelmes arra, hogy a szegedi Nagyáruház környékén egy hajléktalan férfi verseket árul. A költeményekért mindenki annyit fizet, amennyit szeretne, ő pedig a pénzből élelmet vesz magának.
A középkorú férfi verseit rendszerint papírra veti, és, ha összegyűlik a pénze, akkor amellett, hogy vesz magának enni, egy-egy versét le is fénymásoltassa a közeli papírboltban, hogy az több példányban is meglegyen.
Alkotásai hosszú, szívhezszóló művek. Elmondása szerint régóta reménykedik abban, hogy valaki felfedezi és kiadja költeményeit, ami kizökkentené őt ebből a nehéz helyzetből, amibe került.
Fotó: Frank Yvette
