Bár Donald Trump támogatása közvetlen szavazatokat nem igazán hozhat, a magyar kormány számára kulcsfontosságú nemzetközi legitimációt és napirendformáló erőt jelent a 2026-os kampányban. A Béketanácshoz való csatlakozás és a friss nukleáris megállapodások mögött azonban nemcsak politikai barátság, hanem pragmatikus gazdasági érdekek és komoly belpolitikai kockázatok is meghúzódnak. Interjú Dr. habil. Merkovity Norberttel, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Politológiai Tanszékének, tanszékvezető egyetemi docensével.
Milyen jelentősége van Donald Trumpnak, aki nyíltan támogatja Orbán Viktort, a 2026-os magyar országgyűlési választásokban?
Donald Trump támogatásának a 2026-os magyar országgyűlési választásokban elsősorban szimbolikus, és napirend-formáló jelentősége van, nem pedig közvetlen szavazatmozgató ereje. A Fidesz és azon belül Orbán Viktor számára ez egyfajta nemzetközi legitimációs igazolás. Azt az üzenetet erősíti, hogy Orbán a jobboldali politika – európai politika fősodrában van, és a washingtoni kormányzati centrumhoz személyes kapcsolatok fűzik. Ezt az amerikaiak most kampány nyelven is megfogalmazták azzal, hogy Marco Rubio Budapestre látogatott és nyilatkozata, miszerint Donald Trump elkötelezett Orbán sikere mellett, egy szimbolikus üzenettel a magyar belpolitika napirendjére is hatással lehet. Egy ilyen nyilatkozatnak gyakorlati haszna akkor lenne, ha kézzelfogható eredményekkel párosulna, amire tettek is kísérletet: kétoldalú megállapodást írtak alá, de kérdés, hogy a választások napjáig mennyire lehet ezt átfordítani belpolitikai tőkévé, tudja-e majd a magyar kormány „nemzetközi sikerként” kommunikálni és eladni a kampányban.
Ugyanakkor ennek kockázata is van. Az ellenzéki oldal könnyen keretezheti külső beavatkozásként vagy úgy, hogy a magyar választás tétjét Washington–Moszkva–Brüsszel geopolitikai játszmájaként állítja be, miközben a választók nagy részét jellemzően továbbra is a megélhetési kérdések, a közszolgáltatások állapota és a korrupció/elszámoltathatóság tematikája mozgatja. Donald Trump támogatása tehát alkalmasabb polarizálásra és a táborok stabilizálására (például mozgósítás, identitáserősítés), mintsem a bizonytalanok tömeges átbillentésére.
Az, hogy Magyarország is csatlakozott a Béketanácshoz, milyen jelentőséggel bír?
A Béketanácshoz való csatlakozás jelentősége három megközelítésből érthető meg: külpolitikai pozicionálás, belpolitikai kommunikáció, és az Európai Unión belüli következmények megközelítéséből.
Külpolitikai értelemben ez egyértelműen Trump-féle kezdeményezéshez való igazodás, és egyben belépő egy olyan informális, illetve újonnan szerveződő formátumba, amelyet az amerikai adminisztráció látványosan fel akar építeni. A szervezet jövője azonban kétséges. Magyar oldalon ezt úgy keretezik, hogy „alapítóként” vesznek részt, és Orbán személyesen is képviseli az országot.
Belpolitikai szempontból a csatlakozás, egy kommunikációs eszköz. A kormánypártok számára illeszkedik a béke, mint fő narratíva fenntartásába, és azt az üzenetet erősíti, hogy Magyarország nem elszenvedője, hanem alakítója a nemzetközi folyamatoknak. A csatlakozást ráadásul a kormányzati kommunikáció összeköti azzal, hogy Washingtonban egyfajta bennfentes szerephez jut Magyarország.
Az EU-dimenzióban – amerikai szemszögből – a lényeg a politikai feszültség. Az USA jelenlegi külpolitikai irányvonala szerint nem érdekelt egy erős Európai Unióban, mivel gazdasági értelemben kihívóként jelentkezhet a nemzetközi folyamatokban, ami az USA gazdasági érdekérvényesítését gyengítheti. Jelen ismereteink szerint Magyarország és Bulgária az a két EU-tag, amely elfogadta a meghívást a Béketanácsba, miközben több európai ország kimaradt – vagy legalábbis óvatos távolságot tart. Ez a külön út itthon a kormány táborát erősítheti, az EU-n belül viszont újabb vitákat gerjeszthet arról, hogy Budapest – és Szófia – külön pályán mozog.
Végül van egy technikai-jogi szemszöge is mindennek. A magyar jogrendbe illesztés és a részvétel ratifikációja körül jogalkotási lépések is megjelentek (törvénytervezet, társadalmi egyeztetés említése), ami arra utal, hogy a kormány nem pusztán gesztusként, hanem valamilyen formálisabb vállalásként is szeretné kezelni a tagságot – akkor is, ha a konkrét jogosítványok és a testület tényleges döntési ereje egyelőre nem világos.
Mi várható a csütörtöki találkozón, amelyre Amerikában kerül sor?
A csütörtöki amerikai találkozó várhatóan a Béketanács első, nagy nyilvánosságot kapó washingtoni ülése lesz, amelyet Donald Trump elnök kezdeményezése köré szerveznek. A sajtóban megjelent információk szerint, ez egyszerre politikai demonstráció és gyakorlati „pénzgyűjtő” alkalom: a cél a gázai újjáépítéshez kapcsolódó vállalások és források mozgósítása, illetve a háború utáni biztonsági és kormányzási keretekről szóló egyeztetés. A formátum alapján arra érdemes számítani, hogy több ország magas szintű képviselője jelenik meg, és az eseményt úgy építik fel, hogy legyenek bejelentések (vállalások, együttműködési csomagok), valamint egy „keretező” politikai üzenet. Trumpék azt akarják megmutatni, hogy ők képesek új nemzetközi fórumot teremteni, és ebbe szövetségeseket bevonni. Magyar szempontból a kormányzati kommunikáció várhatóan azt hangsúlyozza majd, hogy Magyarország alapítóként, meghívottként „benn van a szobában”, és Orbán Viktor személyes részvétele – ha valóban így lesz – ezt tovább erősíti. Ugyanakkor a Béketanács konkrét mércéje az lesz, hogy a találkozó után marad-e kézzelfogható eredmény (például pontos összegű pénzügyi vállalás, intézményes menetrend, és világos szereposztás a résztvevők között, a források valóban oda kerülnek-e, ahova szánták őket és így tovább).
A hétfői együttműködési megállapodás, amelyet a magyar és az amerikai külügyminiszter írt alá Magyarországon, mitől különleges?
Az együttműködési megállapodás különlegessége az, hogy ez nem pusztán politikai nyilatkozat, hanem egy kormányközi civil nukleáris együttműködési keret, ami jogi-eljárási alapot ad arra, hogy az amerikai fél technológiát, tudást, iparági együttműködést és adott esetben nukleáris ellátási lánchoz kapcsolódó megoldásokat is bevihessen a magyar piacra. Lényegében Magyarország esetlegesen kompakt atomreaktorokat – úgynevezett kis moduláris reaktorokat – vásárolhat az Egyesült Államoktól. Ez azért fontos, mert a nukleáris terület mindenhol erősen szabályozott, az érdemi ipari együttműködéshez jellemzően kell egy ilyen, államközi keretszerződés jellegű megállapodás. Ugyanakkor ez még nem a konkrét vásárlásról szól. Most az USA engedélyt adott arra, hogy Magyarország vásárolhat ilyen technológiát. Magyarország számára az esetlegesen beszerzett ilyen atomreaktorok nem váltják ki Paksot rövid távon, de közép-hosszú távon diverzifikációs kaput nyit.
Mi várható a magyar-amerikai kapcsolatok terén az előttünk álló időszakban?
A magyar–amerikai kapcsolatokban a következő hetekben-hónapokban látványosan felpörgő, ugyanakkor erősen személyes-politikai logikára épülő időszak valószínű.
Az első, ami várható: gyors, kommunikációban is jól eladható kétoldalú nyilatkozatok és esetleges lépések. A budapesti látogatás során aláírt civil nukleáris együttműködés tipikusan ilyen – jól kommunikálható és keretet ad további üzleti, technológiai és energia-biztonsági projekteknek.
A második: szelektív kivételkezelés és pragmatikus alkuk. A nyilvánosságban már megjelent, hogy bizonyos szankciók által érintett energiapolitikai ügyekben Magyarország mozgástere részben a Trump–Orbán személyes ismertségen múlhat; ez a modell folytatódhat, mert gyors és politikailag jutalmazható. Ennek ára, hogy a kapcsolat kevésbé intézményes, és a politikai lojalitás jelenik meg benne nagyobb súllyal.
A harmadik: a magyar-amerikai kapcsolat rövid távú dinamikáját a magyar választási év ritmusa is meghatározza. Washingtonból már most olyan üzenetek jöttek, amelyek kifejezetten a 2026-os magyar országgyűlési választási környezetbe értelmeződnek. Ez tovább erősítheti a politikai szimbolikát, de egyben sebezhetővé is teszi a kapcsolatot egy esetleges politikai fordulat esetén. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy ebben a pillanatban még egyáltalán nem tudhatjuk, hogy Trump nem viseltetne-e hasonló vagy még nagyobb szimpátiával Magyar Péterrel szemben. Trump esetében láttunk már arra példát, hogy választási kampányban elutasított egy jelöltet, majd a választás után ugyanezt az elutasított politikust nagyszerű vezetőként jellemezte. Ilyen történt New York polgármesterének választásakor, amikor Zohran Mamdanit a kampány alatt különféle degradáló jelzőkkel illette, majd miután választásokon elnyerte a polgármesteri széket, Trump sokkal békülékenyebb és együttműködőbb oldalát mutatta felé.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
