Tíz éve dolgozik a szegedi papucs megőrzésén és továbbörökítésén a Szegedi Papucsért Alapítvány. A jubileum alkalmából október 15-én és 16-án kétnapos rendezvénysorozatot szerveztek Szegeden, amelynek középpontjában a hagyományőrzés, a népi kézművesség és a kortárs formatervezés kapcsolata állt. A kiállítás és a szakmai konferencia résztvevői arra keresték a választ, hogyan lehet egy évszázados kulturális örökséget úgy megőrizni, hogy az a 21. században is élő és értékes maradjon.
A szegedi papucs nem csupán egy jellegzetes lábbeli, hanem a város kulturális örökségének és kézműves hagyományainak egyik meghatározó jelképe. Megőrzése ezért jóval többet jelent egy régi mesterség fennmaradásánál: a hozzá kapcsolódó tudás, készítési technikák, néprajzi értékek és viseleti hagyományok továbbadásáról is szól.
A Szegedi Papucsért Alapítvány immár egy évtizede dolgozik azon, hogy ez a különleges örökség ne merüljön feledésbe, hanem a következő generációk számára is megismerhető és továbbgondolható legyen. A szervezet tevékenységében a hagyományok tisztelete mellett egyre hangsúlyosabb szerepet kap a kortárs design és az innováció is.
A munkát három éve a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Műhelye is támogatja, amely a jubileumi rendezvénysorozat megvalósításában szintén szerepet vállalt. A szegedi papucs megmentésében és népszerűsítésében meghatározó munkát végez Szögi Csaba szegedi származású táncművész, az MMA köztestületi tagja, Attalai Zita iparművész, cipőszobrász-designer, valamint Harangozó Imre néprajzkutató, akadémikus.
Kiállításon mutatták be a szegedi papucs múltját és jelenét
A jubileumi eseménysorozat október 15-én az „Örökül kaptuk, mit kezdünk véle?” című kiállítás megnyitójával kezdődött a szegedi Kiss Kunszt Galériában.
A tárlat az archív és kortárs mintagyűjtemények segítségével mutatja be a szegedi papucs történeti, néprajzi és mesterségbeli örökségét, miközben arra is ráirányítja a figyelmet, milyen lehetőségeket kínál a hagyományos lábbeli újraértelmezése napjainkban.
A kiállítás egyik központi gondolata, hogy a kulturális örökség megőrzése nem feltétlenül jelenti a régi formák változatlan fenntartását. A hagyomány akkor is tovább élhet, ha a múlt értékeire építve új alkotások, korszerű megoldások és a mai igényekhez igazodó formák születnek.
A szegedi papucs esetében ez különösen fontos kérdés, hiszen egyszerre képvisel helyi identitást, kézműves tudást és olyan formavilágot, amely a kortárs divat és formatervezés számára is inspirációt jelenthet.
A hagyomány és az innováció találkozása
A jubileumi program október 16-án a Szegedi Dóm Látogatóközpontban folytatódott a „Páratlan örökség, alakuló jövő” című szakmai konferenciával. A rendezvényen több tudományterület és alkotói szakma képviselői vizsgálták a szegedi papucs múltját, jelenlegi helyzetét és jövőbeli lehetőségeit.
A konferencia előadásai a néprajzi és viselettörténeti megközelítésektől egészen a kortárs design és a menedzsment kérdéseiig terjedtek.
Dr. Bárkányi Ildikó a szegedi papucs történetét és jelenlegi helyzetét mutatta be, míg Dr. Felföldi László a hagyományos lábbeli néphagyományban betöltött szerepét vizsgálta. Dr. Cseh Fruzsina a szegedi papucshoz kapcsolódó hagyománykincsről, Zay Orsolya pedig annak viselettörténeti vonatkozásairól tartott előadást.
A történeti és néprajzi kérdések mellett a konferencia hangsúlyos témája volt a hagyományos kézműves termékek helye a modern világban.
Dr. Egri Petra a hagyomány és az innováció kapcsolatát elemezte a kortárs design szemszögéből, Attalai Zita pedig a szegedi papucs újraértelmezésének lehetőségeit járta körül. Bertók Roberta menedzseri szempontból vizsgálta, milyen lehetőségek nyílhatnak a hagyományos lábbeli előtt a jelenkorban.
Az előadások sokszínűsége jól mutatja, hogy a szegedi papucs jövője nem kizárólag a néprajzkutatók vagy a hagyományőrzők számára fontos kérdés. A kézművesség, a kulturális örökségvédelem, a divat, a formatervezés és a gazdasági szemlélet egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a különleges helyi érték a jövőben is fennmaradjon.
Nemcsak megőrizni, tovább is kell adni az örökséget
A kétnapos jubileumi rendezvénysorozat egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a hagyományok megőrzése és megújítása nem egymást kizáró törekvések.
A szegedi papucs története jól példázza, hogy egy évszázados kulturális érték akkor maradhat igazán élő, ha a múltból örökölt tudás a jelenkor alkotói számára is inspirációt jelent. Ehhez nemcsak a hagyományos készítési technikák és a mesterségbeli ismeretek megőrzésére van szükség, hanem arra is, hogy az új generációk felfedezzék a bennük rejlő lehetőségeket.
A Szegedi Papucsért Alapítvány elmúlt tízéves munkája éppen ezt a célt szolgálja: összekapcsolni a múlt értékeit a jelen lehetőségeivel, és biztosítani, hogy a szegedi papucs ne csupán múzeumi emlékként, hanem a város élő kulturális örökségeként maradjon fenn.
A jubileumi kiállítás és konferencia így nem egyszerűen az elmúlt évtized eredményeinek bemutatásáról szólt, hanem a következő időszak feladatait is előtérbe helyezte. A legfontosabb kérdés továbbra is az, miként lehet az elődeinktől kapott értékeket úgy továbbadni, hogy azok a következő nemzedékek számára is jelentéssel bírjanak.
A tízéves jubileum tehát nem lezárás, hanem egy újabb fejezet kezdete a szegedi papucs történetében. A cél változatlan: megőrizni azt, ami egyedivé teszi ezt a különleges helyi értéket, miközben lehetőséget teremtenek arra, hogy a hagyomány a jövőben is tovább éljen.
Fotó: Frank Yvette
