Más vezetési kultúrát, nagyobb átláthatóságot és erősebb egyetemi autonómiát szeretne Karsai Krisztina, aki megpályázta a Szegedi Tudományegyetem rektori tisztségét. A Szegedi Napnak adott interjújában a jelenlegi vezetés eredményeiről és hiányosságairól, az egyetemi cégek átvilágításáról, a bérrendezésről és a politikai befolyás kérdéséről is beszélt.
Miért döntött úgy, hogy megpályázza a Szegedi Tudományegyetem rektori tisztségét?
Harminc éve vagyok ennek az egyetemnek az oktatója és kutatója. Voltam oktatási rektorhelyettes, szenátor, jelenleg is intézetvezető vagyok, vagyis láttam, látom az egyetemet alulról és felülről is. A következő ciklus különleges lesz: 2027 augusztusában megszűnik a fenntartó alapítvány, és új felsőoktatási törvény, új finanszírozási szerződés és új egészségügyi finanszírozás készül. Azaz újraíródnak az egyetemi működés keretei, ilyen tektonikus változások (szerencsére) ritkán vannak. Mondjuk a modellváltás épp 5 évvel ezelőtt volt, de úgy vélem, hogy mikor a mostani folyamatok eredményesen lezárulnak, talán nyugalmat találhat a felsőoktatás hosszabb távra. E folyamatoknak az egyetem értő és aktív részese kell, hogy legyen. Tudom, mit ér az, ha a döntésekbe az adott közösség beleszólhat, és azt is, hogy mit veszít, ha ez nem így működik. Ezt a beleszólást és bevonást mindenképpen szeretném megvalósítani, akként, hogy ne a rektor jóindulataként tekintsenek rá, hanem olyan működési szabályként, amit mindenki magáévá tesz. Az egészen egyszerű ok pedig az, hogy szeretem ezt az egyetemet és nem akarom, hogy a változtatás lehetősége úgy múljon el, hogy úgy éreztem, hogy nem tettem érte semmit.
Ön korábban oktatási rektorhelyettesként már részt vett az egyetem irányításában. Hogyan látja, miben változott az SZTE az elmúlt nyolc évben, és hogyan értékeli Rovó László rektori tevékenységét?
Az egyetem gazdaságilag erősebb lett: a bevétele 2021 és 2025 között 120 milliárdról 275 milliárd forintra nőtt, 2025-ben 10,5 milliárd forint adózott eredménnyel zárt, és nincs hitelállománya. Integrálta a deszki és a szentesi kórházat, jól szerepel a nemzetközi rangsorokban, és az innovációban is látványosan előrelépett. Ezeket az eredményeket el kell ismerni, és meg kell őrizni. A kancelláriai rendszer és az alapítványi modell idején viszont a döntéshozatal kikerült az egyetemi közösség kezéből. A szenátus munkája nagyrészt szabályzatok és személyi kérdések megszavazására szűkült, a stratégiai döntésekről pedig jellemzően utólag értesült. A modellváltás óta nincs kollektív szerződés se. A jelenlegi rektor tevékenységének értékelése nem a feladatom, én az előttünk álló időszakra hirdetek programot, és ebből az látszik, én másképp vezetném az egyetemet.
Az SZTE 2021-ben került alapítványi fenntartásba. Ön szerint bevált ez a modell, vagy indokoltnak tartaná az állami fenntartáshoz való visszatérést?
Ez ma már nem választás tárgya, a jogszabályok alapján a kekvák megszűnnek 2027 augusztus 1-jéig, és az új fenntartói modellt még tavasszal kidolgozza a minisztérium. Ugyanakkor azt érdemes rögzíteni, hogy a modell nagyobb gazdálkodási mozgásteret adott a többéves közfeladat-finanszírozási szerződésen keresztül, ezzel az SZTE felelősen élt, azonban a lényeges stratégiai döntések színtere átrendeződött – a valódi intézményi autonómiát, az átláthatóságot kevéssé támogatta ez a modell. Arra számítok ugyanakkor, hogy a minisztérium olyan modellt fog kidolgozni, amely az ötéves kekva „kaland” tanulságait értékesíti, ugyanis úgy tudom, hogy például a többéves finanszírozási szerződések előnyét kivétel nélkül mindegyik kekvás egyetem megőrizendő elemként jelölte meg a minisztérium felé.
Az egyetem professzorainak egy csoportja 15 pontos állásfoglalásban fogalmazta meg elvárásait a következő rektorral szemben. Mennyire ért egyet ezekkel, és van-e olyan követelés, amelyet biztosan megvalósítana?
A pontok többségével egyetértek, sok pont – az állásfoglalástól függetlenül is – szerepel a programomban. A bérekkel kapcsolatos pont kapcsán fontos kimondani, hogy a bérkérdésnek vannak olyan aspektusai, amelyek nem itt dőlnek el, különösen akkor nem, ha a fenntartó másképp kívánja majd finanszírozni a felsőoktatást. A hallgatói sajtó függetlenségét magam is támogatom, ezek kialakításáról a hallgatókkal közösen kell dönteni.
A professzori állásfoglalás a jelenlegi vezetés személyi megújítását is sürgeti. Ön szerint szükség van átfogó személycserékre az egyetem vezetésében? Megválasztása esetén számítana a jelenlegi rektorhelyettesekre?
Megújulásra szükség van, elsősorban a vezetési kultúrában és terveim szerint a struktúrában is. Egyelőre csak a rektorhelyettesi szinten „kezelendő” referádákat vagy tématerületeket neveztem meg, ezek rektorhelyettesekhez való rendelése később fog megtörténni, mint ahogy a személyek kiválasztása is. A szenátus kezében van a döntés a következő rektor személyéről (a rektorjelölt személyének kiválasztásáról), s ha az én leszek, akkor a rektorhelyettesekről a hivatalba lépésemig a karokat (dékánokat) bevonva kívánok dönteni. Kollektív kizárásban nem gondolkodom, de abban sem, hogy minden a régi rend szerint folytatódjon. Aki az új vezetés tagja lesz, annak az átláthatóság és a szenátusnak való elszámolás elvei szerint kell dolgoznia. Az igazgatói pozíciókat pedig nyílt pályázaton töltjük be.
Az elmúlt években többször megfogalmazódott az a kritika, hogy az egyetemi autonómia csökkent, a döntéshozatal pedig egyre központosítottabbá vált. Ön osztja ezeket az aggályokat? Hogyan biztosítaná, hogy az oktatók és kutatók valóban beleszólhassanak az egyetem működésébe?
Igen, szenátorként ezt én is tapasztaltam. Kész előterjesztések érkeztek rövid határidővel, a stratégiai döntésekről sokszor csak utólag értesültünk, a karok egyes forrásai pedig eseti központi döntéseken múltak. Ha a valódi vita kiszorul a testületekből, akkor a döntések sem ott fognak megszületni, hanem az informális, átláthatatlan térben, a zárt ajtók mögött. Ezen konkrét eszközökkel lehet változtatni. A szenátus ügyrendje biztosítsa, hogy a szenátorok munkacsoportot állíthassanak fel, beszámoltathassák a vezetőket, független szakértői véleményt kérhessenek, és napirend előtti vitát kezdeményezhessenek. A nyílt ülések legyenek követhetők, a szabályzattervezetek kerüljenek nyilvános véleményezésre. A dékánok testülete legyen a döntések érdemi előkészítő fóruma. A hallgatói önkormányzatokat, a Munkavállalói Tanácsot és a szakszervezeteket a döntés előkészítésébe kell bevonni, nem a döntés után tájékoztatni. Emellett létrehoznám az egyetemi ombudsman intézményét, hogy a sérelmet szenvedett egyetemi polgárnak legyen hová fordulnia.
Az egyetem gazdálkodása és az intézményhez kapcsolódó cégek működése is kritikák kereszttüzébe került. Támogatná-e az SZTE gazdálkodásának, valamint a hozzá kapcsolódó gazdasági társaságok működésének független átvilágítását?
Igen. A nyilvánosan is elérhető, illetve a szenátus előtti beszámolók alapján a célcsoport 2025-ben 460 millió forint adózott eredményt ért el, s ha jól olvassuk a számokat, az egyetem nem kapott „vissza” osztalékot vagy más közvetlen bevételt. Sőt, még a holdingnak adott tulajdonosi kölcsönből is majdnem 400 millió forintot elengedett az egyetem. Valójában tehát e dokumentumokból nem lehet megállapítani, hogy miben és hogyan járul hozzá az egyetem forrásaihoz a cégcsoport. Ha egyáltalán. Emiatt támogatnám az átvilágítást, mi több, azt kezdeményezném is. Ennek eredményeképpen valamilyen tulajdonosi stratégiát is kell alkotni, és kidolgozni azt a hozzáadott értéket, amellyel a társaságok az egyetemet, az egyetemi célokat hosszútávon sikeresen szolgálják.
Az egyetemi dolgozók bérezése és a fiatal oktatók, kutatók megtartása komoly kihívást jelent. Milyen konkrét elképzelései vannak a fizetések rendezésére és az egyetemi életpálya vonzóbbá tételére?
Ahogy említettem, a bérek forrásáról elsősorban nem az egyetem dönt, de a bérrendezés top prioritás lesz – azt remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban a minisztériummal lehet majd érdemi tárgyalásokat folytatni e tekintetben is. S ugyan megválasztásom esetén a hivatalba lépés csak nyáron következik be, semmilyen akadálya nincs annak, hogy egyébként a hivatalban levő rektor a megválasztott rektorjelölttel együtt tárgyaljon az egyetem jövőjét érintő kérdésekről a minisztériummal. Így a bérekről is.
Fontosnak tartom, hogy tisztességes és megbecsülést jelentő alapbér legyen és a kiemelkedő teljesítmények honorálása történjen csak kiegészítő jelleggel. Mindenképpen szükséges életpálya-modellek kialakítása, ami azzal kezdődik, hogy szembenézünk a fiatal oktatók és kutatók (orvosok) és más lehetséges egyetemi munkavállalók jelenlegi életbeli nehézségeivel és a leendő kollégáink megszólítását és megtartását tudatosan megtervezzük.
A tanársegédtől az egyetemi tanárig persze léteznek az előmeneteli lépcsők, de ez még nem egy egész pálya… A fiatal oktató tehát tudja, hogy mik a minimumfeltételek, de azt nem, hogy ha teljesíti ezeket, akkor milyen esélyekkel és mikor léphet tovább. Ez karonként, intézetenként eltér, gyakran eseti döntésen alapul. A projektekből finanszírozott fiatal kutatók és a fokozatszerzés után az első kinevezésre várók pedig még fel se léptek erre a lépcsőre, hanem „mellette” várakoznak. A szakmai jövőjük ma nagyrészt azon múlik, melyik tanszéken és kinek a műhelyében kezdenek. Ez nem életpálya, hanem szerencse. A gyógyszeripar, a műszaki szektor vagy egy ügyvédi iroda ennél kiszámíthatóbb jövőt kínál, és a legjobbak egy része el is megy. Beszédes adat, hogy 2021 óta közel száz fővel csökkent a doktoranduszaink száma. Nem véletlen tehát, hogy Magyar Akkreditációs Bizottság is intézményi szinten rögzített életpálya irányelveket javasolt. Az életpálya ráadásul nem csak az oktatókat és kutatókat illeti meg. A funkcionális munkatársaknak ma sincs érdemi értékelési és előmeneteli rendszerük, pedig nélkülük az egyetem nem működik.
A rektorválasztás kapcsán felmerül a politika és az egyetemi vezetés kapcsolatának kérdése is. Ön szerint mennyire független ma az SZTE a politikai befolyástól?
A függetlenséget nem a vezetők személye, hanem az intézményi garanciák biztosítják. Az alapítványi modell szerkezeti gyengesége az volt, hogy a lényeges döntések egy olyan testületbe kerültek, amely nem az egyetemi közösségnek számolt el. Ez akkor is probléma, ha az adott döntések jók voltak. Szent-Györgyi Albert 1940-ben azt mondta: az egyetemnek meg kell őriznie „a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad”. Ez minden kormányzat idején egyformán érvényes. Rektorként az egyetemet nem politikai oldalakhoz igazítanám, hanem szakmai álláspontot képviselnék minden partnerrel szemben: a kormányzattal, a várossal és a többi egyetemmel is. A függetlenség legjobb biztosítéka az átláthatóság. Az pedig, hogy az egyetemi polgárok miként élik meg a valós vagy vélt politikai befolyást, minden további magyarázat nélkül kiolvasható a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány közvélemény-kutatásának eredményeiből, amit kedden tettek közzé.
Ha 2027 júliusában átvehetné az egyetem vezetését, mi lenne az első három intézkedése? És mit tekintene a legfontosabb eredményének ötéves rektori ciklusa végén?
A ciklus 4 éves lesz. Első három intézkedés:
0. Az átalakulás végének (?) végrehajtása –
- Bérhelyzet, béremelés kérdése
- Szenátusi eszközök kialakítása, átláthatóság (első nyílt rektori fórum)
- Egyetemi polgárok jóllétét érintő kérdések prioritása (egyetemi ombudsman, hallgatók lakhatása stb.)
Legfontosabb eredmény? Hogy olyan egyetem legyen az SZTE, ahol jó lenni, jó itt tanulni, jó itt kutatni, tanítani és dolgozni, és aki idejön, az itt is akar maradni, mert itt kiszámítható a pálya, élhető és inspiráló az egyetemi közeg, átlátható a vezetés és mindenki hangja számít.
Fotó: Frank Yvette
