Dr. Molnár Gergely, az SZTE FFI Légkör- és Téradattudomány Tanszék egyetemi adjunktusa az egyik szerzője annak a nagy visszhangot kiváltó tudományos cikknek, amely arra világít rá, hogy az épülethez köthető energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése csak az állomány modernizációjának felgyorsításával és a megújuló energiaforrásokra, például napenergiára támaszkodva lehetséges.
Az egyik legrangosabb tudományos folyóiratban jelent meg az európai épületek klímára gyakorolt hatását vizsgáló kutatási eredményekről szóló cikk, amelynek második szerzője Dr. Molnár Gergely, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Földrajz- és Földtudományi Intézet egyetemi adjunktusa. Az elmúlt években szoros szakmai együttműködés alakult ki a Légkör- és Téradattudomány Tanszék oktatója és a CEU Környezettudományi és Politikai Tanszék professzora, az IPCC alelnöki tisztségét ellátó Dr. Ürge-Vorsatz Diana között. Ennek köszönhetően a szegedi kutató 2020. végén csatlakozott a H2020 SENTINEL projekthez, melynek során kollégáival az épületekhez köthető zöld átmenet lehetőségeit vizsgálták.
A projekt alatt Dr. Molnár Gergelynek – Dr. Ürge-Vorsatz Dianán túl – lehetősége nyílt több neves kutatóval, például Luisa F. Cabeza-val (Universitat de Lleida), Ian Staffellel (Imperial College London), Johan Lilliestammal (University of Erlangen-Nürnberg) és Souran Chatterjee-vel (University of Plymouth) együtt dolgozni. Az aktuálisan megjelent cikken túl az SZTE szakértője az elmúlt években olyan kiemelkedő folyóiratokban publikált – túlnyomóan első szerzőként –, mint a Journal of Cleaner Production, Applied Energy és Energy Research & Social Science.
Az Európai Unióban az épületekhez köthető a teljes szén-dioxid-kibocsátás több mint egyharmada, így a Párizsi Egyezményben és a Zöld Megállapodásban megfogalmazott törekvések, azaz a globális hőmérsékletemelkedés 1,5 °C alatt tartása és az EU-s szinte nettó zéró üvegházgáz emisszió 2050-re történő elérése érdekében, az állomány minél gyorsabb modernizációjára lenne szükség. A kutatás azt vizsgálja energiamodellezési technikával és különböző modernizációs forgatókönyvek feltételezésével, hogy milyen ütemben és mekkora mértékben csökkenthető az épületekben történő energiafogyasztás és károsanyag-kibocsátás. Emellett a vizsgálat arra is törekszik, hogy elemezze a napenergiának (napelemek), mint rohamosan fejlődő technológiának az épületek energetikai dekarbonizációjában betöltött szerepét.
A cikk elsőszámú nóvuma, hogy igen nagy tér- és időbeli felbontással vizsgálja a várható változásokat. A vizsgálat időhorizontja egészen 2060-ig terjed ki, és nemcsak az EU teljes egészére, hanem az egyes tagállamokra, sőt az azokon belüli klímazónákra és épülettípusokra is közöl eredményeket. Mindezeken túl nem csupán a legvalószínűbb kimenetelt vizsgálja, hanem különböző teóriákat állít fel az épületi szektor modernizációját és a megújuló energiaforrások térnyerését illetően.
– Nemzetközi kutatócsoportok is jelentkeztek már lehetséges jövőbeli kooperációs igényekkel. A kutatás eredményei arra világítanak rá, hogy az épülethez köthető energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése csak az állomány modernizációjának felgyorsításával és a megújuló energiaforrásokra (pl. napenergia) támaszkodva lehetséges – mondta el Dr. Molnár Gergely.
A kutatás éghajlati, meteorológiai és térinformatikai adatokat használ fel. Ilyen adatok megértésére, kezelésére és feldolgozására irányuló kurzusokat az SZTE Légkör- és Téradattudomány Tanszék tart.
A témáról bővebben olvashat az SZTE hírportálján.
(SZTE)
Fotó: Frank Yvette, SZTE/Kovács-Jerney Ádám
