A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar hallgatójaként 1977 és 1982 között eltöltött évekre, a 40 évvel ezelőtti diplomaosztóra, az azóta eltelt esztendőkre, napokra, órákra, percekre emlékező találkozóra hívunk, várunk szeptember 24-én, szombaton – írták diáktársaiknak a szervezők, Páderné Forgács Erzsébet és Újszászi Ilona.
Azóta kiderült – ahogy felénk mondják – a foglalkozás elérte célját. Az eseményt az is megkülönböztette a szokásos évfolyam-találkozóktól, hogy az egykori hallgatók a Somogyi-könyvtár Emlékkönyvtárában örökbe fogadták Móra Ferenc: Aranykoporsó című művét. Annak is első 1933-as kiadását, Móra Ferenc dedikációjával Buday Árpád részére, B88053 raktári jelzettel. Az 1.000 – 10.000 forint közötti közötti adományokból több mint 75 ezer forint gyűlt össze.
Néhány tény, adat az évfolyamról, amely közel száz gólyával indult. A hallgatók többsége fizikai vagy mezőgazdasági dolgozó gyermeke volt. „Az évfolyam tagjainak nagyobb hányada az első generációs értelmiségi felelősségteljes feladatára készült.”
Az ötéves képzési idő után 83-an végeztek nappalin, 13-an azonban az utolsó évet – többnyire családi okok miatt – levelezőn folytatták. Hat diák egyéni levelezőként erősítette az évfolyamot, s szerzett diplomát.
Az évfolyam zöme középiskolai tanárként dolgozott, illetve dolgozik, többen oktatnak hazai egyetemeken és futottak be igazán nagy ívű pályát – néhányan szépirodalommal is foglalkoznak.
Az évfolyam-találkozón felemlegették a FEB-táborokat, a Móra Kollégiumot – ahova irigykedve jártak be az albérletesek –, ahol mindig történt valami szívet-lelket-elmét melengető dolog.
Azon kevés évfolyam közé tartoznak, akik ötévente összegyűlnek a bölcsészkar épületében – lehetőleg az Aud. Max.-ban –, és minden alkalommal elhelyeznek egy koszorút az egyetem akkori névadója, József Attila szobránál. Mert az SZTE, „az egyetem”, számukra máig: JATE…”
Fotók: Frank Yvette
