A közelmúltban vette át a városházán a Szeged Kultúrájáért díjat Borovics Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze. Nem az első komoly kitüntetés volt ez az életében, a Makó Lajos- és a Kaszás Attila-díjat is elnyerte már, a nyolc Dömötör-díj pedig szegedi közönség nagyrabecsülését mutatja. A több mint negyedszázada nálunk játszó népszerű színész messziről indult, míg idáig ért.
Egy kis Somogy megyei településről, Kaszóról indult Borovics Tamás, az alsó tagozatot még a közeli Somogyszobon járta, csak a felsőben ment messzebbre, Nagyatádra. Szép gyerekkorához hozzájárult, hogy 11 ezer hektáros kaszói erdő volt a játszóterük. Édesapja és nagyapja is erdész volt, így egyenes út vezetett Barcsra, az erdészeti technikumba.
– Nem volt még annyi agyam, hogy mit akarok magammal kezdeni, ha megnövök, sodródtam, ahogy gyakran ma is történnek velem a dolgok. Meglepően erős volt az irodalomtanárom, Pernyeszi Zoltán jó értelemben bolonddá tett bennünket, az ő hatására kezdtünk el szakkörre járni, verset mondani – emlékszik vissza.
Bérletük volt az akkor legendásan jó kaposvári színházba, amiben nagy szerepe volt az irodalomtanárnak is. Innen visszanézve hihetetlen, hogy 16-17 évesen még nézte Kaposváron Bezerédi Zoltánt, 30 évvel később már játszottak is együtt, illetve rendezte is Borovics Tamást a legendás kaposvári korszak kitűnő színésze.
Először a Szegedi Szabadtéri Játékokon futottak össze, később a Tóték és a Játék a kastélyban előadásaiban rendezte őt.
De hogyan lett erdész helyett színész? – Jó barátom beszélt rá, hogy menjünk felvételizni Békéscsabára, kis túlzással azt sem tudtam, hol van. Ráadásul már csak az utófelvételibe fértünk be. Meglepetésre nekem sikerült, a barátomnak nem, így megcsinálta a plusz egy évet erdésztechnikusin. De ő is váltott, később rádiózott, elvégezte az ELTE bölcsészkarát, most készül a doktorijára. Azóta is kapcsolatban vagyunk, annyira, hogy írt nekem egy darabot, Tenyérvonalak címmel, ami tulajdonképpen egy Faludy-est. A barátom személyesen is ismerte a költőt – mondja Borovics Tamás.
Faludy György egy olyan rejtőzködő művész, aki bár itt élt közöttünk a XX. században, de személyiségéről legtöbben csak a bulvársajtón keresztül alkotunk képet, a művészetéről pedig alig van átfogó tanulmány. A Tenyérvonalak című esten a Szegedi Nemzeti Színház színésze bemutatja Faludy költeményein és regényrészletén keresztül az embert és költőt.
Játszották már a Tenyérvonalakat Esztergomban is Szegeden kívül. A Napfény műterembe például egy előadást terveztek, végül a nagy érdeklődés miatt három lett belőle, de szinte biztos, hogy lesz ez a szám még nagyobb is, mert olyan előadás jött létre, ami azoknak is érdekes és befogadható, akik nincsenek napi kapcsolatban a költészettel.
A Békés Megyei Jókai Színház alapítványi színiiskolájának négyéves képzése után, 1997-ben Szegeden kezdett Borovics Tamás a Mester és Margarita előadásban. Szerinte ez az első sci-fi Kafka után.
– Szikora János rendezte, hittem, bíztam benne, sokat köszönhettem neki, hogy idevett. Mindig sodródtam, az első ajánlat a Szikoráé volt, elfogadtam. Azóta sem lett belőlem tervszerűen élő ember.
Erős csapat volt az akkori, rengeteget tanultam a nagyoktól
– mondja visszaemlékezve.
Be is kezdett, az elején még előfordult, hogy több mint 10 bemutatója és 180 előadása volt egy évben. Ezek a számok ma már kisebbek, és persze a szerepek is nagyobbak, ezekből már nem lehet annyit teljesíteni. Akár a 80 előadás is lehet sok, illetve elég, ha akkora a szerep. És még nem beszéltünk az energiaigényes próbákról.
Már Békéscsabán is szép szál legény volt Borovics Tamás, óvták is a tanárai, hogy ekkora testtel nehéz lesz elfogadtatni magát a nézőkkel. Tanácsot is adtak, így azután az első néhány évben szinte lépni sem mert a színpadon, mert egy ekkora testet másképp kell mozgatni, a mozdulatoknak más jelentése van a színpadon.
Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regénye alapján készült színműben bátran mozgathatja majd az idei évad végi bemutatóban, ő játssza majd ugyanis Bromden törzsfőnököt, az Indiánt. – Mindig közel álltak hozzám a kicsit sérült, fogyatékos embereket megmutató szerepek, szerettem a Virágot Algernonnak, vagy az Egerek és emberek című előadást – mondja a színész. Utóbbiról az egykori délmagyaros újságíró, Hollósi Zsolt írta bő 10 évvel ezelőtt, hogy „már csak Borovics Tamás alakítása miatt is érdemes megnézni a szegedi drámai tagozat évadnyitó előadását, az Egerek és embereket a kisszínházban”.
– Fiatalon derékig ért a hajam, akkor lett volna igazán kinézetre is releváns az indián szerep . Nekem úgy jön le a darab, hogy a törzsfőnök egészségesen ment be a diliházba, csak bezárkózott egy burokba. Ebbe rongyolt bele a főhős, akinek van egy mondata, ami az enyém is lehetne, mert végigkísérte az életemet: „De legalább megpróbáltam” – mondja Borovics Tamás.
Amikor felvetem a színésznek, hogy nekem a Jack Nicholson főszereplésével készült filmben szélesebbnek tűnt az indián, megengedve azt, hogy a magasság tényleg rendben van, azt mondja:
az erő nem vállszélesség függő.
Egyik nagyon jelentős szerepére készül most Borovics Tamás, Tevje lesz a Hegedűs a háztetőn-ben. Mióta ez kiderült, nincs újságíró, aki ne arról kérdezné, izgul-e, hogy Gregor József és Király Levente után játssza ezt a nem könnyű, de annál megtisztelőbb szerepet. Természetesen óriási a bizonyítási vágy benne és nagyon kíváncsi arra, mit mondanak majd azok a nézők, akik a nagy öregekkel látták ezt a darabot. Lehet, hogy néhány évtized múlva valaki talán azért fog izgulni, hogy Borovics Tamás játszotta előtte ezt a szerepet…
Több újságíró kollégám is sikertelenül próbálkozott már Borovics Tamásnál azzal a kérdéssel, hogy melyek voltak az elmúlt több mint negyed század legjobb szerepei, van-e kedvenc rendezője. Nekem sem kezd felsorolásba, így én kérdezek rá a Szegeden gyakran megforduló Alföldi Róbertre. A rövid válasz az, hogy szereti, a bővebb, hogy nagyon jó vele együtt dolgozni , mert mindig kimozdítja a színészt a komfortzónából, és ebből nagyon sokat lehet tanulni. Először erre körülbelül 20 éve, a Szentivánéji álomban volt lehetősége, majd legutóbb a Mária országában.
Az is közhelyet súroló újságírói kérdés, hogy lépten-nyomon megállítják-e az utcán, a borfesztiválon a több mint negyedszázada Szegeden játszó színészt? Erre azt mondja, ritkán jár ilyen helyekre, mert irtózik a tömegtől, és Szegeden kevesebben járnak színházba, mint borfesztiválra, és filmben sem játszott olyan sokat. Csak néhányan tudják, vagy emlékeznek rá, hogy egyébként már feltűnt a 2002-ben bemutatott, részben Szegeden forgatott Szerelem utolsó vérig című filmben is. Ő a filmek közül az Aranyéletet említi, mint meghatározó élményt.
– Nem lenne ellenemre a több film, de vidékről ez nem olyan egyszerű, különösen úgy, hogy erősen építenek rám a szegedi színházban. Így nehéz összeegyeztetni. Hasonló a helyzet a vendégszínészi munkával is.
Nem minden fér bele a naptáramba, amit esetleg szeretnék
– fejtegeti Borovics Tamás.
A színész egylányos édesapa, lányát Annának hívják, most érettségizik a Deákban, az angol nyelvvizsgája megvan, most készül az olaszra és a franciára. Adódik az újságírói kérdés, tudja-e, mi szeretne lenni a lánya, ha nagy lesz?
– Sajnos igen, színésznő szeretne lenni. Sok ellenérvet vonultattunk fel az édesanyjával, de nem sikerült lebeszélni, most fog felvételizni először zenés színész szakra – mondja Borovics Tamás. Az eredetileg ugyancsak színész felesége ma már más területen dolgozik, de főfoglalkozásban összetartja és szervezi a családot. Szinte mindenre talál megoldást, arra azonban még neki sem sikerült, hogy a nagylány ballagásának napján, hogy szervezzen családi vacsorát, amikor május 5-én lesz a Kakukkfészek bemutatója is.
Még messzebbre nézve megtudjuk, nemsokára kezdődnek a szerződtetési tárgyalások, akkor látja majd színész a következő évi feladatokat. Az viszont már most biztos, hogy a bezárások miatt június közepéig kitolódik a szezon. Vagyis lényegében beleér a Szegedi Szabadtéri Játékok elejébe.
– Fiatalon nagyon sokat játszottam a szabadtérin, már nem vagyok olyan fiatal, és az éjszakákat sem bírom annyira, ezért ritkábban vállalok feladatot nyáron. Be kell vallanom, nagyon elfáradok az évad végére, fizikailag és szellemileg is. Kell egy kis szünet, feltöltődés – árulja el.
Borovics Tamás nem politizál, de a szomszédban dúló háborúról van véleménye, sőt megoldást is javasol. Putyint és Zelenszkijt kitenné az Északi sarkon és mondaná nekik, menjenek haza. Biztosan együtt, egymást segítve indulnának el, különben egyszerűen nem élnék túl.
– Mindent tönkre teszünk magunk körül, a háborúval, az erdőirtással, az én otthoni egykori játszóterem , a kaszói erdő is egyre kisebb. Persze, láthatunk bizakodásra okot adó összefogást is, mint például a török földrengés, ami után egy emberként mozdult meg Európa – ad pozitív végkicsengést beszélgetésünknek a színész.
Kovács András
Fotók: Frank Yvette
