A nagy árvíz gyakorolt a török kor óta a legdrámaibb hatást a szegedi városkép fejlődésére. 1879. március 12-én, Gergely napján, hajnali 2 órakor betört a víz, amely felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott és döntő csapást mért a város ősi életformájára, sajátos egyéniségére, de ugyanakkor a modern fejlődés páratlan lehetőségeit is megnyitotta előtte – írja a wikipedia.org.
Az 1879-es árvízkatasztrófa
A katasztrófa közvetlen oka, mint Lechner Lajos, az akkori idők legilletékesebb szakértője leírta, az volt, hogy a Tisza árja a partokkal párhuzamosan haladó töltéseket Szegedtől északra, mintegy 20 km távolságra, Petresnél átszakította, a várost valósággal hátba támadta, és északnyugatról, Rókus felől nyomult be. Hiába erősítették az úgynevezett alföldi (Fiume-Szabadka-Békéscsaba-Nagyvárad közötti) vasút töltését (ami északnyugat-nyugat felől védte – védi a várost ma is), a víz – a föltámadt szélvihartól is fölkorbácsolva – mindent elsöpört. Csak a város legősibb, legkiemelkedőbb része, a Palánk (Dömötör-templom, amely a mai Fogadalmi templom helyén állt, s az Oskola utca) környéke maradt szárazon. A város többi részét elnyelte az ár, belső és külső területén 36 200 holdnyi terület került víz alá, és 146, más tudósítás szerint 151 emberéletet követelt a körülbelül 75 000 lakosból áldozatul. A víz majd csak három hónap múlva, a szivattyúzásoktól kezdett apadni. Abban az időben a házak legnagyobb része nem tartós anyagból épült, 5458 ház összeomlott, épségben csak 265 maradt. Az épen maradt házak leginkább a belváros kőépületei voltak. Mintegy 60 000 ember vált hajléktalanná. Műemléki épületek úsztak ugyan a vízben, de nem pusztultak el. Az alsóvárosi templomon, a zsinagógán és még a város néhány megmaradt házán egykorú jel őrzi a víz akkori magasságát. A pusztulást két nagy szemtanú örökítette meg az utókor számára: Mikszáth Kálmán és Jókai Mór.
1879. március 12. éjszakáján új időszámítás kezdődött Szegeden: az azelőtt történteket később úgy emlegették, hogy a Víz előtt volt, a később bekövetkezett eseményekre pedig a Víz után kifejezéssel utaltak.
Az Árvízi Emlékmű
100 évvel az 1879. március 12-i árvíz után avatták fel Segesdy György krómacélból készült emlékművét, amely már messziről felhívja magára figyelmet. A műalkotás az egymásnak feszülő hullámokkal egyrészt a természet erejét, másrészt az ember diadalmas helytállását szimbolizálja. Az emlékműhöz közelítve fekete gránitoszlopok kísérnek, a fekete emlékoszlopokon azon nagyvárosok címerei láthatóak, amelyek a katasztrófa után a legtöbb segítséget nyújtották abban, hogy Szeged újjáépülhessen. Külön emlékoszlopot állítottak Róma, Brüsszel, Berlin, Párizs, London és Bécs jó szándékú polgárai tiszteletére.
Az emlékmű a Tisza Lajos körút és a Huszár Mátyás rakpart sarkán található és felújítását tavaly kezdték meg, a szegedi nagy árvíz 145. évfordulójára pedig be is fejezték azt.
Kiállítások, koncert és séta a 145. évforduló alkalmából
A szegedi nag árvíz 145. évfordulójához kapcsolódóan a Somogyi-könyvtárban kiállítások nyílnak és egy rendhagyó koncertre is sor kerül. Emellett a szegediek egy virtuális tárlatot is megtekinthetnek. Részletek itt.
A Szeged Tourinform iroda pedig március 12-én, azaz ma, 17 és 18 óra között ingyenes belvárosi sétára invitál mindenkit, aki kíváncsi arra, mi is történt Szegeden 1879. március 12-én. A sétáról itt informálódhatnak.
Mi vezetett Szeged legnagyobb természeti katasztrófájához 145 éve? – tudományos szempontból vizsgálták a Szegedi Nagyárvizet
2024. március 11-én a Szent-Györgyi Albert Agóra Dísztermében Szeged történetének legnagyobb természeti katasztrófájára emlékeztek a tudományos élet képviselői és az árvízvédelemben érintett szervezetek, intézmények, hatóságok, köztük az SZTE tudósai. Erről bővebben itt olvashatnak.
(wikipedia.org, szallas.hu)
Fotó: Frank Yvette
