Ahogyan arról a Szegedi Nap már beszámolt, két parkot alakítanak ki Szeged egykori tudós rabbijai, Lőw Lipót és Lőw Immánuel tiszteletére a nevüket viselő két belvárosi téren. A részleteket most Binszki József várospolitikai alpolgármester ismertette a helyszínen.
A politikus a beruházás kezdetén tartott sajtótájékoztatón azt mondta, a két tér rehabilitációja a tervek szerint két vagy három ütemben valósul meg. Az első fázisban az Attila utca két szemközti oldalán található téren parkot alakítanak ki, 240 négyzetméternyi felületet térkővel, illetve vízáteresztő tömörített kavicsburkolattal fednek le. Ezekben helyezik el a terek névadóinak emlékműveit, Székó Gábor szobrászművész süttői mészkőből készülő alkotásait.
A tereken mintegy 400 négyzetméternyi zöldfelület lesz, a meglévő fák mellé kilenc újat, több mint kétszáz cserjét és 126 évelő növényt ültetnek – tudatta az alpolgármester. Hozzátette: a munkálatok kezdetén több beteg fát is kivágtak.
A parkok kialakítása önkormányzati forrásból, 75 millió forintból valósul meg szeptemberre, a kivitelező a szegedi székhelyű HPQ Plus Kft. – mondta Binszki József. A terek rekonstrukciója – a környéken lakokkal egyeztetve – folytatódik – tette hozzá a politikus, aki bízik abban, hogy ahhoz már, a reményei szerint elérhetővé váló uniós forrásokat is fel tud használni az önkormányzat.
Lőw Lipót (1811-1875) nagykanizsai, majd pápai rabbi volt, 1850-től haláláig pedig Szeged főrabbija. Az egyenjogúsítási mozgalom egyik legnagyobb alakjaként, elsőként tartott magyar nyelven istentiszteletet egy zsinagógában. Az 1848-49-es szabadságharcban nemzetőr tábori lelkészként szolgált, beszédeiben a forradalmat támogatta, amelyekért fegyházfogságra is ítélték. Szegedi évtizedei alatt szerkesztette a nemzetközi hírű Ben Chananja folyóiratot, tudományos és vallási kérdésekben megkerülhetetlen szakértővé, illetve a magyarországi neológ zsidóság vezetőjévé vált.
Fia, és mind tudományos, mind vallási munkájában méltó utódja volt Lőw Immánuel (1854-1944), aki néhány évvel apja halála után lett szegedi főrabbi. Hittudósként, orientalistaként és művelődéstörténeti íróként már fiatal korában nagy nemzetközi hírnévre tett szert. Kezdeményezője és irányítója volt a szegedi Új Zsinagóga építésének, amely üvegablakait is megtervezte. 1927-től 1940-ig – amíg lehetett – felsőházi tagként képviselte a magyar neológ zsidó közösséget. 90 évesen ő is a szegedi gettóba került, majd az ezt követő deportálás közben Budapesten meghalt.
(MTI)
Fotó: Frank Yvette
