Balástya, Csanádpalota, Hódmezővásárhely, Szentes és Szeged a legnépszerűbb települések Csongrád-Csanád megyében a gólyák körében. Idén 316 fészkelőpár választotta térségünket otthonául. Lovászi Péter, a Magyar Madártani Egyesület országos gólya-koordinátora szerint az idei év majdnem rekordot hozott. Na de mi jellemző ezekre a madarakra és a fészkükre? Miért ragaszkodunk ennyire hozzájuk és mitől lesznek a gólyák ennyire érdekesek az emberek számára? Többek között erről is kérdeztük a szakértőt.
Igaz, hogy egyre több gólyafészek van Csongrád-Csanád megyében?
Kezdjük egy szegedi vonatkozású érdekességgel: 1958 óta, ötévente zajlanak országos gólyafelmérések (1973-ról 1974-re volt egy ugrás a nemzetközi felmérés miatt), az első három szervezését és adatösszesítését Marián Miklós, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa, a következő négyét Jakab Béla, a Somogyi Könyvtár munkatársa végezte el, őt követően ez a szerep engem illet a mai napig. Így lassan 7 évtizede Szegedhez kötődik a hazai gólyafelmérések koordinációja. Az idei felmérés annyiban kiemelkedő, hogy nemzetközi cenzushoz is kapcsolódik, a dél-alföldi madarászok ugyanis szerbiai kollégáikkal együtt, a “Grasslandbirds” elnevezésű határmenti pályázat keretében szervezték meg.
Visszatérve a kérdésre: a gólyapárok száma főként az időjárás miatt, időről-időre változik, így a növekedés vagy csökkenés megállapítása nem könnyű. Megyénk gólyaállománya azonban egyértelműen növekvő tendenciát mutat: a mélypontot jelentő, 1960-as évek mintegy 200 párjához képest, az utóbbi években 250 körül alakul a párok száma. Az idei év pedig majdnem rekordot hozott: a 2024-ben a 316 fészkelőpár mindössze kettővel marad el a szintén kiugróan magas, 2007-es, eddigi legmagasabb értéktől. A fészkenkénti 3 fióka is a legmagasabb az elmúlt tíz évet nézve.
A megye mely településén található a legtöbb gólyafészek?
A “leggólyásabb” települések közé Balástya (idén 15 pár), Csanádpalota (15), Hódmezővásárhely (19), Szeged (22) és Szentes (15) tartoznak. De ez is időről-időre változik. Szentesen például az 1990-es évekig 30 pár körül alakult az állomány, de a külterületi állattartó telepek és a legelő állatállomány fogyatkozása miatt ez visszaesett. Pitvaroson a korábban jellemző 1 párhoz képest évek óta 6-8 pár él, ez valószínűleg a Körös-Maros Nemzeti Park vízvisszatartó beruházásainak és az újraindult legeltetésnek köszönhető. Szegeden megint más a növekedés oka. Világszerte egyre több gólya táplálkozik ugyanis a szeméttelepeken és az utóbbi években Szegeden is elkezdtek megjelenni a gólyafészkek a hulladéklerakó környékén. Nem csak a költő madarak, de még nem ivarérett, másod-harmadéves példányok csapatai is látogatják a lerakót – a napokban is 200 körüli egyedet figyeltünk meg.
Van olyan település, ahol az ott élők akár nevet is adnak a gólyáknak, annyira a sajátjuknak tekintik őket?
Konkrét példát nem tudok, de az biztos, hogy az emberek figyelik a gólyákat és aggódnak is értük. Az újonnan épülő fészkekről például általában lakossági bejelentés alapján szerez tudomást a Magyar Madártani Egyesület, amiben kérik a biztonságot nyújtó fészektartó állványok kihelyezését. Csanádpalotán, ahol a Kálmány Lajos utcán majd tucatnyi fészek épült, idén vödröket raktak ki, amiből ihattak a madarak.
Röszkének pedig gólya kamerája is van. Mitől olyan érdekesek ezek a madarak az embereknek számára?
A madarak szerintem általában véve érdekesek az embereknek, talán a repülni tudás, a szép ének, vagy a vándorlás misztikuma miatt. A madarak többsége rejtett életmódot él, vagy akár menekül az embertől, ezért is lehet érdekes egy, az ember lakta településekre beköltöző nagy testű madár. A webkamerák korában pedig az élő adás nézése is egy kicsit a természethez való visszatérést jelképezi.
Zárásképpen: mi jellemző ezekre a madarakra és a fészkeikre?
Valamikor régen, a fákon és sziklákon költhettek a fehér gólyák (a fekete gólyák ma is fákon fészkelnek), jó néhány évszázaddal ezelőtt azonban beköltöztek az emberek által lakta településekre. Az 1960-as évek óta folyamatosan nőtt a villanyoszlopokra épült fészkek aránya, ma már 90% felett van. Szerencsére a magyar települések utcáiban lévő, kisfeszültségű villanyoszlopok ritkán okoznak nekik áramütést, de az idővel nagyra hízó és leborulással veszélyeztetett fészkek biztonságossá tétele érdekében, szükség van a fészektartó kosarak kihelyezésére. Sok gólyát ér áramütés, főleg a települések közt húzódó, de a településeken is jelen lévő úgynevezett középfeszültségű oszlopokon – ezek átalakítását folyamatosan végzik az áramszolgáltatók és ma már csak madárbarát technológiákkal szabad új vezetéksort építeni.
A gólyaszülők az egész költési időszakban hordják a gallyakat, fűcsomókat, néha szemetet is, ezzel fedve be a fészekbe hordott táplálék maradványait és a kis fiókák piszkítását, minek köszönhetően az évek alatt, akár több mázsásra is képesek megnőni a gólyafészkek. A madarak valószínűleg ragaszkodnak korábbi fészkeikhez, de pusztulás esetén új madárral is párba állnak, az üresen maradt fészkeket pedig új pár foglalhatja el. A költést 3-5 éves korukban kezdik meg, általában a kikelés helyétől néhány tíz, de akár néhány száz kilométerre is. Megyénkben főleg a Kiskunságban és a Tápióvidéken gyűrűzött madarak költenek (ez főként az ottani magas gyűrűzési aktivitást tükrözi), de például egy 2005-ben Makón jelölt fióka 2010-től 2020-as pusztulásáig Magyarcsanádon fészkelt.
A legtöbben úgy tudják, hogy a fehér gólyák békát esznek, pedig valójában igen változatos a táplálékuk: gyakorlatilag minden állati eledelt elfogyasztanak, amit meg tudnak fogni és le bírnak nyelni, legyen az akár giliszta, szöcske, bogár, lótücsök, pocok vagy egér.
A legidősebb hazai gyűrűs fehér gólya 34 évesen került meg, sajnos áramütés miatt, Törökországban. A legtávolabbra Dél-Afrikáig jutnak el gólyáink, a rekorder légvonalban 9037 km-re került meg, ami valójában sokkal hosszabb utat jelent, hiszen a vonulás során megkerülik a Földközi-tengert.
További érdekességek:
https://mme.hu/feher-golya-ciconia-ciconia-0
https://mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ciccic
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
