A szegedi RecyCool minden szempontból más, mint egy átlagos turkáló. A ruhák vállfán lógnak, fel vannak címkézve, az áruk megtalálható ezen a bizonyos címkén, ahogyan az is jól látszik mindegyiken, hogy milyen márkájú és mekkora a mérete. Ezen felül az üzlet amellett, hogy fogadja a használt ruhákat, és az értéküket az adott illető levásárolhatja, a tulajdonos, Barta Eszter útjára indított egy ruhabörzét is, amelynek rendszerint a Nyugi Kert ad otthont Szegeden. A RecyCool megálmodójával beszélgettünk.
Mi a legfőbb oka annak, hogy egyre több ember válassza a turkálót?
Ezt nehéz megmondani, de a személyes véleményem és tapasztalatom szerint, három oka lehet, ezen belül a különböző generációk között is van különbség a válaszban.
Az első, ami szerintem főleg az idősebb generációt érinti, az az ár. Régi hiedelem, hogy a turkáló olcsó, és ez valahogy megmaradt az idősebb korosztályban, holott már nem is feltétlen igaz ez minden turira. Többségére persze igen, és szerintem ez az ok legfőképpen a kevesebb keresettel rendelkezőket és a nyugdíjasokat vonzza. A ruhák 550 forinttól nagyjából 5000 forintos áron mozognak. Egy póló körülbelül 550-1500 forint között van. A nadrágok 2000-3500 forint, a blézerek és kabátok ára pedig 2500-5000 forint közötti.
A második, a márkák, minőség és méret egy csokorban, ami talán az összes generációt vonzza. Jó pár márka van, ami sokkal minőségibb, de itthon nem kapható és, ha még az is lenne, akkor sem biztos, hogy egy itthoni fizetésből megengedhetné azt magának egy átlagos fogyasztó. Nem beszélve a sport és dizájner márkákról, amelyekből szintén szép számmal lehet találni a turkálókban. Méretben pedig általában a nagyobb méret az, ami itthon hiányos, külföldön viszont sokkal szélesebb a kínálat belőle, és hát ebből is jön bőven nyugatról, így aki súlyfelesleggel küzd, szintén megtalálj a magának valót.
A harmadik pedig, ami a fiatal generációra hat, az a trend. A klímaváltozás bekövetkezével, az elmúlt években egyre nagyobb hangsúly került a ruhaipar által kibocsátott, rengeteg káros tényezőre is, és ezáltal trend lett környezettudatosabbnak lenni, amibe beletartozik a szemét mellett, a ruhák újrahasznosítása is.
Inkább az egyediség, vagy az olcsóság dominál a vásárlóknál?
Azt hiszem, ez is generációtól, de leginkább egyéntől függ. Az idősebbeknek inkább az ár, a fiatalabbaknak inkább a trend. De mivel mindenki más, így ezt nem lehet ennyire behatárolni. Én például személy szerint mind a két opciót figyelembe veszem. Van olyan, aki azért vásárol turkálóban, mert olcsón jut hozzá a márkás cuccokhoz, és van olyan, aki pedig azért, mert olyan darabokat talál, amelyek nem jönnek szembe vele az utcán.
Ha jól tudom, önökhöz be is lehet vinni a régi ruhákat, felbecsülik az értékét és az adott összeget az adott személy levásárolhatja. Ez mennyire népszerű a szegediek körében?
Igen, így van ez a nyitás óta. A vásárlók 90%-nak tetszett a rendszer, ezért ezt be is építettük a politikánkba. Persze a mai napig vannak, akik felhozzák, hogy jobb lenne, ha bizományi rendszerben működnénk (kifizetnénk a ruhákat), de nyilván mindenkinek nem tudunk megfelelni. Ennek ellenére szépen növekszik a közösség, akik élnek az általunk kínált lehetőséggel. Ugyanakkor egy kicsit nehéz is ez a mai világban, főleg, amióta lecsengett a koronavírus-járvány, ugyanis az emberek sokkal kényelmesebbek lettek és nagyon sokan átálltak közülük az online vásárlásra, emiatt kevesebbet járnak be az üzletbe. A másik tényező, hogy egyre többen inkább csak szabadulni szeretnének a ruháktól és a vásárlói kedv sokkal alacsonyabb.
Zárásképp: tudomásom szerint ruhacserét is szerveznek rendszeresen Szegeden a Nyugiban. Mennyire népszerű ez a börze?
A Nyugi Kertes cseréink nagyon népszerűek. Tényleg nagyon szeretik az emberek, mindig nagy az érdeklődés iránta. Kialakult egy alaptábor, ők körülbelül minden eseményen részt vesznek, és persze mindig vannak új betérők is. Sokan szeretik, mert ingyenes és mivel a csere előtt, senki sem nézi át a ruhákat, így a résztvevők még könnyebben meg tudnak szabadulni a megunt ruháktól és be tudnak beszerezni új darabokat. Számunkra ez egyrészt hátrány is, mert sajnos sokszor találkozunk használhatatlan dolgokkal, amelyeket ezt követően ruhagyűjtőbe kell szállítanunk. Részben emiatt találtuk ki, hogy a megmaradt ruhákat a végén mindig három csoportba osztjuk. Az elsőbe, ahogyan azt már említettem is, a selejt kerül. A második csoportból adomány lesz, a harmadik csoportba kerülőket pedig a következő eseményen újra kipakoljuk és teszünk mellé a saját készletünkből is.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
