A vodka és a whisky nagyot megy a szegedi fiatalok körében is, akiknek jó része 16 éves korára már tudja, milyen berúgni. A legtöbbjük a rakparton vagy a város valamelyik közterén, esetleg egy házibulin éli át mindezt. A kérdés hogy tudják-e mit kell tenni ha valaki nagyon rosszul van… Búsi Dávid, szociális munkás szerint nagy szükség volna az iskolákban a prevencióra.
A szakértő 15 éve van a pályán, melyből öt évet a szenvedélybetegellátásban, tízet pedig a gyermekvédelemben töltött el, mint szociális munkás. Jelenleg a SZMJVÖ Bölcsődéi és Gyermekjóléti Központja, Család- és Gyermekjóléti Központjában dolgozik, mint utcai / lakótelepi szociális munkás, tanácsadó. Most arról kérdeztük, mennyire elterjedt ma a 12-18 évesek körében az alkoholfogyasztás és mennyire jellemző erre a korosztályra az alkoholizmus.
Mivel foglalkozik egy utcai / lakótelepi szociális munkás, tanácsadó?
Munkám során elsősorban iskolai foglalkozásokat, kiemelten prevenciós jellegű csoportfoglalkozásokat tartok, többnyire középiskolások számára. Mindemellett az Életvezetési tanácsadás serdülőknek elnevezésű szolgáltatás keretén belül, egyéni tanácsadást nyújtok serdülőkorú ellátottjaink számára, mely alacsony küszöbű szolgáltatásként is elérhető, így lényegében bárki számára, aki felkeres, hiszen ilyen formában kötetlenül, névtelenül is igénybe vehető. A tavalyi évben indult intézményünk kortárs segítő képzése és programja, melyben koordinátori pozíciót töltök be. Az elmúlt években aktív terepmunkát is végeztem Szeged nagyobb közterületein, kiemelten a rakparton, ahol néhány éve egy kutatás keretében vizsgáltam is az ott szórakozó, csellengő fiatalok szerhasználati szokásait. Mindemellett intézményünk delegáltja vagyok a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumba (KEF).
Az interjú kérdéseire tehát elsősorban a munkám során szerzett tapasztalatok alapján tudok válaszolni, de úgy vélem az így szerzett információ is releváns lehet, hiszen a téma tabu jellege miatt a statisztikai adatok nem mindig tárják fel a valóságot.
Mennyire elterjedt az alkoholfogyasztás napjainkban a gyerekek körében? A gyerekek alatt a 12-18 éves korú fiatalokat értem.
Erre nehéz válaszolni. Tapasztalataim szerint nagyon változó, a kipróbálás ideje mindenképp a serdülőkorra tehető, de ne feledjük, hogy a serdülőkor néhány év – ugyan még, ha ki is tolódik talán egy évtized –, de mégis számos változást hoz az ember életében és így annak egyes szakaszai, állomásai is komoly eltéréseket mutatnak. Ez természetesen a szerhasználatban is megmutatkozik.
12-13 éves korban még nagy a szórás, sokan már fantáziálnak arról, hogy majd kipróbálják és kíváncsiak, milyen lehet a berúgás. 14-15 évesen már nagyon sokak átesnek ezen, így azt mondhatom, hogy úgy a 16 éves korosztály az, ahol, aki tervezte már többnyire ki is próbálta, de akad olyan is, aki ekkora már rendszeresen iszik. A prevenciós foglalkozások során természetesen érintjük az alkohol témakörét is. Arra kérdésre, hogy ismer-e valaki olyan embert, aki (szerinte) alkoholista, szinte száz százalékos az igen, sokuknak van érintettsége családon belül vagy a tágabb rokonságban. Egyértelmű már a serdülőnek is, hogy az alkoholizmus súlyos egészségügyi, mentális következményekkel jár és magányosnak, kirekesztettnek, elhanyagoltnak látják ezeket az embereket. Ugyanakkor nem látják az odáig vezető utat, ami a legtöbb esetben pont az ő korukban serdülőként kezdődött.
Arra kérdésre pedig, hogy ők maguk kitől kaptak először alkoholt a legnagyobb arányban azt a választ kapom, hogy a szüleiktől. A szülők maguk is találkoznak, találkoztak már az alkoholizmussal, sokan akár közvetlenül is érintettek abban, hiszen generációkon átívelő problémáról beszélünk, mégis ők maguk kínálják az alkoholt gyermekeiknek. Egyszerű dolgokra gondolok, a családi ünnepségen sokszor mi felnőttek, szülők biztatjuk a kisgyermeket, hogy dugja bele a nyelvét valamelyik töményes pohárba, majd jót nevet a család a kisgyermek fintorain. 10-11 évesen már egy korty pezsgőt megihat szilveszterkor a gyermek, 12-13 évesen egy forró nyári estén pedig már lecsúszhat apával egy Somersby vagy egy üveg sör a teraszon, és a nyolcadikos ballagáson szinte legitim a berúgás. Sok tizenéves számol be erről a folyamatról. Természetesen ez nem mindenhol van így, de sokkal többször megtörténik, mint gondolnánk.
Tehát a végpontok ismertek az egész magyar társadalom előtt, de nem is gondolnánk, milyen sokakat érint akár közvetlenül akár közvetetten az alkoholizmus. A gyerekek észlelik, a szülők pedig tudják is mit jelent ez, mégis mintha a saját viszonyunkat az alkohollal felmentenénk, mintha nem ugyanazon a vonaton ülnénk pedig jobb, ha tudjuk, hogy arra szálltunk fel, csak mi legfeljebb időben leszállunk, vagy csak ingázunk vele és nem a végállomáson ébredünk. Ambivalens ez a hozzáállás, hiszen egy drogról beszélünk, amit a kultúránkhoz kötünk, melyet az identitásunk részének tartunk, amire olykor gyógyszerként hivatkozunk, ami összehoz minket, amivel ünnepelünk és, ami nélkül úgy véljük, nem lehet bulizni. Ugyanakkor ez az, ami sokakat kifordít önmagából, agresszívvá tesz, fokozza a balesetek esélyét, vagy olyan függőséget okoz, melybe életek, kapcsolatok, családok és gyermekek mennek tönkre.
A gyerekek is élményként tekintenek az ivásra?
Természetesen tudatosan a megfelelő mérték megtartásával, vagy az italok gasztronómiai jellegű fogyasztásával, az alkoholos italok fogyasztása pozitív élményeket is adhatnak, de bárhogy is szeretnénk szépíteni, nálunk nem ennek van kultúrája, hanem a berúgásnak. Ez különösen igaz a serdülő korosztály alkoholfogyasztási szokásaira.
Jelenleg az alkoholfogyasztás véleményem szerint elfogadott a magyar társadalomban, sőt megkockáztatom támogatott. Gondoljunk csak az elmúlt évtizedekben az országban megszaporodó különböző fesztiválokra – pálinka, sör, bor fesztiválok érik egymást, amelyek természetesen kulturális programokkal átszőtt nagyszabású rendezvények, de mégis csak az alkoholfogyasztást népszerűsitik. Gyakran találkozhatunk alkoholos italok reklámjaival akár a tévében akár netes felületeken és ezek nem pusztán termékeket, hanem életérzést, stílust, élményeket árulnak. Az is sokatmondó, amikor egy népszerű élsportoló a pálya szélén egy felessel ünnepli eredményét, vagy a politikai vezetők koccintank a jó kis magyar kisüstivel. Kevés óriásplakát, közérdekű közlemény szól arról, hogy ez nem játék és, hogy fogyasszunk felelősséggel, pedig a vezetőink, példaképeink, sportolóink, sztárjaink/ celebjeink, influeszereink sokat tudnának tenni az ügy érdekében, de Magyarországon ez úgy tűnik nem ügy. Pedig a serdülőre erős hatást gyakorolnak ezek a tartalmak, karakterek, jelenségek, ugyanakkor ő még nem képes megfelelően szűrni azok igazság, vagy valóságtartamát.
Az alkohol kisebb mennyiségben szorongásoldó hatású, így segíthet ellazulni, és feldobottnak, akár energikusnak is érezhetjük magunk tőle, azonban az egyre nagyobb mennyiség következtében már arányosan kevesebb a kontroll és itt válik problémássá a helyzet. Sokan tekintenek erre a gyors és egyszerű eszközre úgy, mint, ami segít feloldódni, beilleszkedni, megnyílni a társaság előtt. A kíváncsiság és a serdülőkre jellemző kockázatkereső magatartás is ösztönző éppúgy, mint önmaguk határinak megismerése, az egymásra gyakorolt presszió a közösséghez tartozás, a rekreáció, vagy épp a stressz, és egyéb problémák kezelése. De véleményem szerint ezek mellet ott vagyunk mi szülők, felnőttek is, akik mintát szolgáltatunk a serdülő számára és sok esetben mi sem állunk ezzel sokkal jobban. Elég csak arra gondolnunk mi történik, ha egy céges vagy családi rendezvényen kijelentjük, hogy mi nem fogyasztunk alkoholt. A legkomolyabb érett felnőtt is olyan érvelésbe kezd, hogy már nekünk kínos magyarázkodni, hogy miért nem szeretnénk, de ez nem választás kérdése, innod kell, különben megsérted a társaságot vagy azt az adott személyt. És jönnek a kedvesen kérők, az örökös kínálók, a lelkizsarolók és az erőszakosak, és mi sem tudjuk sokszor, hogy hogyan védjük meg magunkat ezekben a helyzetekben. Egy-két kivétel csak az elfogadott, ha valaki várandós, vagy ha beteg. Mintha az nem lehetne egy önálló tudatos felnőtt döntés, hogy én nem fogyasztok egy drogot. De jelenleg ez a döntés csak kevés esetben marad kritika, beszólások, vagy megalázás nélkül.
És most felnőttekről beszélek, akik a mintaadók, és ne legyenek illúziónk, hogy a gyermekeink nem jó megfigyelők. De nem a minél többet ivásra kell megtanítani a gyermeket és nem is a kifogásokra, vagy esetleg arra, hogy mit hazudjon. Az önálló saját akaratból történő döntéseiben kell segítenünk és felkészíteni ezekre a helyzetekre, hogy ha elutasít valamit, abba ne sérüljön, ha meg esetleg úgy dönt kipróbálná, vagy használna valamit, tisztában legyen azzal és felelősséggel, körültekintően, tudatosan a lehető legnagyobb biztonsággal tegye azt.
Mi a legfőbb oka annak, ha egy gyerek rendszeresen az alkohol után nyúl?
Ennek számos oka lehet, fentebb már érintettem ezt a kérdést. Természetesen az alkoholfogyasztást valahogy a felnőtté váláshoz köti a társadalom, és a serdülő úgy véli készen áll már erre, sőt szeretné érettebbnek mutatni magát koránál. A kortársaknak való imponálás, vagy éppen a megfelelés kényszere is hangsúlyos tényező, éppúgy, mint a szülői minták.
Amit kiemelnék, az a nagyfokú leterheltség melynek következtében a mai kor diákjainak egészen máshogy telnek egy hét napjai, mint a korábbi generációknak. A sokszor késő délutánig elhúzódó tanítási órák, a házi feladatok mennyisége következtében hétköznap a serdülő keveset, vagy ritkán tud a barátaival lenni, a szeretett hobbijának hódolni, vagy egyszerűen csak unatkozni, aminek nagy szerepe van a feltöltődésben. Sokszor délután négy óra mire hazaér, ebédel, pihen egy kicsit és kezdődik az éjjelig tartó tanulás. A barátok szerepe ebben a korszakban kiemelkedő, a délutáni játszótéren való találkozások helyett maradnak az online terek. Otthon ülve a lecke fölött a telefonon megy a diskurzus, kivel mi van. Ugyanakkor ugyan úgy megvan a valós társas kapcsolatokra az igény és akkor még csajozás – pasizásról nem is beszéltünk. Ezek az érintkezési lehetőségek leszűkülnek, így hétfőtől péntek délutánig csak gyűlik a stressz, a hiány, és a vágy, amire marad a péntek-szombat este. Ekkor kell mindent megbeszélni, meginni, megtenni, ami egy hajnalig tartó intenzív csapatást jelent. Érdemes ilyenkor (péntek-szombat éjjel) szétnézni a belváros közterein, vagy a rakparton. Ezek a (köz)terek viszont semmilyen szeparációs lehetőséget nem biztosítanak a fiatalok számára, az utcán az éjszakában bárki találkozhat bárkivel.
A kamaszok gyakran számolnak be arról, hogy hajléktalanokkal ittak, ismert közöttük néhány éjszakai figura, aki kábítószerrel él, és az is gyakran megesik, hogy balhéba keverednek más társaságokkal. A közterület semmilyen formában nem biztonságos tér, hogy a tini ott töltse az éjszakát, ugyanakkor mégis rendkívül népszerű. De alternatíva sincs, egy-egy szórakozó hely időnként kínál tinidiszkót, de alapvetően kevés az ilyen célzott programlehetőség. Az ifjúsági klubok, közösségi terek száma is kevés és támogatottságuk is alacsony, kiváló szakemberek dolgoznak ezen a területen és megtesznek minden tőlük telhetőt, de nem az a feladatuk, hogy az esti – éjszakai köztéri piálást, bandázást ellensúlyozzák, arra egyelőre nincs olyan tér, program, lehetőség, holott igény lenne. Azzal, ha az ilyen a fiatalok által gyakran látogatott köztereken elfordítjuk a fejünk és azt gondoljuk jól el van ott a fiatal, csak részben oldjuk meg a helyzetet, éppúgy, mint a tiltással (például köztéri alkoholfogyasztás, italkiadás) is csak részleges eredményeket lehet elérni. Olyan helyeket, tereket kellene létrehozni, amit formálhat a fiatal, ahol jól érzi magát, ahol önmaga lehet és nem kell megfelelnie valamilyen felnőtt elvárásnak, amihez köze sincs.
Szóval fontos a hasznos szabadidő eltöltés, de ne gondoljuk, hogy van haszontalan szabadidő, még, ha akkor épp nem is mozog, nem is tanul vagy látszólag, nem is csinál semmi hasznosat a serdülő. Ahhoz, hogy elérjük őket és hatni tudjunk rájuk, figyelembe kell venni az igényeiket, indirket módon kell közelítenünk utána nyitottabbá tehetők és formálhatók, de ebbe bele kell a rakni a munkát, a pénzt, az időt és hosszú távon várható csak eredmény, aminek az a következménye, hogy nem az lesz a haszonélvezője, aki a befeketetője volt. Ilyenformán nem születnek hathatós koncepciók, és a politika is csak piszkálja a problémát, vagy a szőnyeg alá söpri. A fiatalokat be kell vonni az őket érintő problémák kezelésébe, a tereket úgy kell kialakítani, hogy többet nyújtsanak, mint a közterület, vagy egy pláza, nem a nyolcvanas éveket éljük, ahol egy kis pincében egy filmvetítésre is összejöttek a srácok és közösséget tudtak alkotni. Többet kellene adnunk nekik, még annál is, mint, amit mi magunk elvárnánk, és nem azt a szemlélet követni, hogy a fiataloknak jól van az úgy, és örüljenek, hogy kapnak valamit. Léteznek erre jó megoldások, ahol támogatják az alulról jövő kezdeményezéseket, de nem, hogy közelítenénk ezekhez, inkább évről-évre távolodunk.
Így hát marad a kocsma, legalábbis az ahol épp megtűrik a tizennyolcév alattit, a közterek a „raki” vagy esetleg a házibulik. És ez a jelenség minden szegedi előtt ismert, hiszen évek óta probléma a köztereken szórakozó fiatalok szemetelése, hangoskodása. Ugyan történtek lépések ilyen például szemeteskukák kihelyezése a rakparton, de direkt ezt a jelenséget ellensúlyozó célzott beavatkozásokról nem igazán tudok. Több fórumon is tettem már javaslatokat a rakpart biztonságosabbá tételére, mert véleményem szerint a megelőzést ott kellene kezdeni, hogy felmérjük mi a korosztály valós igénye és azt figyelembe tereljük egy olyan irányba, ami kevésbé kockázatos számára, így kezdőlépésként a célzott prevenciós beavatkozásokkal és ártalomcsökkentéssel is eredményeket érhetnénk el. Ez a biztonságos rakpart program egyfajta javaslatétel, hogy néhány példát említsek: lehetne köztéri mosdókat telepíteni legalább a tavaszi-nyári időszakra, hiszen fiatalok tömegei vannak jelen, akiknek éppúgy igényük lenne a higiénikus mellékhelységre, mint mindenki másnak. Ivókutakkal vagy ásványvízosztással segíthetnénk a hidratálást, és óvszerautomaták kihelyezése a mosdókba is sokat segíthetne, hogy, ha szombat éjszaka becsípve a Boszorkányszigetre indul egy tinipár, akkor az örömszerzés lehetőleg kockázatmentes legyen. Egy kamerarendszer is növelné a fiatalok biztonságát, mert gyakran számolnak be verekedésekről, összetűzésekről ezeken a helyeken, vagy akár a hajnalban a társaság által magára hagyott ittas fiatalokat is könnyebben észlelhetnek, ez elősegíthetné az esetleges ellátásukat is. Jónéhány ilyen és ehhez hasonló javaslat akad még, amivel valóban komfortosabbá, biztonságosabbá lenne tehető ez a tér, de ezek megvalósítására egyelőre kevés esélyt látok.
Ugyanakkor önmagában ez is kevés. A hathatós változáshoz komplex programokra lenne szükség, hiszen maga a probléma is sokrétű. Az ártalomcsökkentés, a probléma kezelés mellett, a megelőzést, a szemléletformálást és az egészségfejlesztést emelném ki. Az aktív, akár tanórai kereteken belül tartható foglalkozások is eredményesek lehetnek, de nem elég az évenkénti egyszeri drogprevenció. A serdülőknek igényük van beszélni önmagukról, az őket érintő kérdésekről és hatásokról, és ezt irányítva egy biztonságos térben, különböző eszközökkel módszerekkel, például, játékokkal, szituációs helyzetekkel, vitákkal, hétről-hétre valós eredményeket lehetne elérni. Korábban tettem próbálkozásokat ilyen jellegű egymásra épülő foglalkozások megszervezésére, de nem túl sok sikerrel. A javaslatom az volt, hogy a heti ötre emelkedett testnevelésórákból egyet egészségfejlesztésre, mentálhigiéniára, prevencióra fordíthatnánk. Így minden héten érinthetnénk valamilyen fontos témát, sőt serdülők javasolhatnának mi az, amibe elakadásuk van vagy érdekelné őket. Egy sportegyesület keretében volt szerencsém hasonlóan hétről-hétre találkoznom ugyanazzal a közösséggel és a program működött, a csoport képessé vált beemelni problémákat és dolgozni a megoldásokon.
Sajnos az iskolai tanórai keretek nagyon szűkösek és a pedagógusoknak is nagyon feszített a munkarendjük, nagy rajtuk a nyomás, így nem nagyon van honnan elvenni. Szerencsére már minden iskolában vannak iskolai szociális segítők, akik maguk is tarthatnak ilyen foglalkozásokat, továbbá én azért még be tudok jutni egy-egy alkalom erejéig, így, ha más nem egy egyszeri drogprevenciót tudok tartani, de ez csak amolyan tűzoltás. Egy néhány évvel ezelőtti törvénymódosítás következtében a nem állami, vagy iskolai alkalmazottak, iskolai keretek közt csak az arra kijelölt állami szerv nyilvántartásába vétele után végezhetnek olyan drogprevenciós tevékenységet, ahol szó esik a szerfogyasztás káros hatásairól, vagy épp az internetfüggőségről. Sajnos ez a folyamat tudomásom szerint megrekedt, gyakorlatilag nem kivitelezhető, így hiába állnak rendelkezésre kiváló szakemberek, civil szervezetek, modern és hathatós programokkal, foglalkozásokkal, nincs, vagy csak korlátozottan van lehetőségük eljutni a diákokhoz. Természetesen fontos, hogy megszűrjük a programokat, védjük a gyermekeket, de úgy vélem ezt az adott oktatási intézmény, mint megrendelő is meg tudná tenni. Így még kevesebb esélye marad a diákoknak arra, hogy, találkozhassanak, megismerhessenek olyan szervezeteket, szakembereket akihez probléma esetén szívesen fordulnának.
Milyen életkörülmények között élnek a legtöbb esetben ezek a gyerekek?
Az egyéni életkörülmények és serdülőkori alkoholfogyasztás természetesen észlelhetünk összefüggést, például azokban a családokban, ahol jelen van az alkoholizmus, nagyobb arányban válnak maguk is alkoholfüggővé, de ebben a szakaszban ez még ritkán tart ott. Ha tömegjelenségként vizsgáljuk, akkor már nagy a szórás rendszeresen italozó fiatalok közt. Én úgy tapasztalatom, hogy a tehetősebb családok gyermekei és a mélyszegénységben élők közt is egyaránt észlelhető a rendszeres hétvégi italozás. Úgy vélem leginkább a családi kapcsolatok minősége, az érzelmi biztonság, a konfliktusok, stresszhelyzetek kezelése, a szülői minták, a megfelelő nyílt és őszinte kommunikáció, a szabályok, a következetesség és jutalom-szankció megfelelő aránya jelentőségteljesebb. Azokban a családokban, melyekben ezek nem megfelelőek, nincsenek, vagy nem elégségesen vannak jelen, ott sokkal inkább észlelhetünk összefüggéseket.
Hogyan ismeri fel a szülő mindezt? És kihez kell, hogy segítségért forduljon?
Amennyiben a szülő úgy véli, hogy segítséget kell kérnie szerencsére Szegeden több szolgáltató is elérhető. A Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrumban vagy a Család- és Gyermekjóléti Központban biztosan kaphatnak segítséget, de minden iskolában van iskolai szociális segítő és iskolapszichológus is, továbbá a Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Osztályt is kereshetik, de egyházi és civil szolgáltatók is elérhetők.
Fontos azonban, hogy akár túlzott alkoholhasználatról akár egyéb szerhasználatról legyen szó, ez nem csupán a fiatal dolga, problémája. A helyzet az egész családot érinti és szülőkként nem ott áll meg a feladatunk, hogy szerzek a gyereknek egy pszichológust és akkor én mindent megtettem. Nem kell pánikba esni, fontos, hogy nyílt kommunikáció maradjon a szülő és a gyermek közt akkor is, ha nem tetszik, amit hallunk. Nem kell elfogadnunk, támogatnunk a szerhasználatot, de ne is ítéljük meg vagy minősítsük ez alapján a fiatalt. Keressünk megfelelő szakembert, segítséget, de ne vonódjunk ki, ne passzoljuk le a gyereket a problémájával. Azt javaslom inkább, hogy a szülő is kérjen segítséget, egyrészt mutasson példát, másrészt lehet, hogy sokkal több szerepe van a kialakult helyzetben, mint gondolná. Foglalkozni kell a szerhasználattal, de az hiába oldódik meg, ha a mögöttes okok, traumákat, sérelmeket nem dolgozzák fel. Lehet, úgy érzi a szülő vége mindennek, de ha kibogozzák a szálakat, akkor ez éppúgy lehet valami újnak és jónak is a kezdete. A legfontosabb, hogy érdeklődjenek a gyermek iránt, mit szeret, mivel játszik, kik a barátai, merre jár, mit csinál, mi a véleménye, gondolata az őt körülvevő dolgokról. Ajánlom ezt az interjút akár erre a célra is, kezdeményezzenek beszélgetést ez alapján gyermekükkel, hogy ő miként látja a dolgokat, mit tapasztal és, hogy vélekedik ezekről a jelenségekről. Meséljen a buli élményeiről, hogy milyen zenét szeret, hogy az mit jelent neki. Hogy ő miket szokott fogyasztani, vagy mivel kínálták meg, hogy mit gondol a drogokról és azokról, akik használják. Beszéljék át mit tenne különböző szituációkban, vagy dolgozzanak ki vészforgatókönyveket. A lényeg, hogy tudjanak úgy beszélgetni ezekről a dolgokról, ahogy azok a maguk valóságában vannak. A fiatal mindenképp szituációba kerül előbb-utóbb, a kérdés csak az, hogy akkor ott egyedül, ő, hogy dönt.
A Száraz november nevezetű kezdeményezés kapcsán hírportálunk ebben a hónapban minden nagyobb lélegzetvételű interjúját az alkoholizmus témájának szenteli.
Az első interjút, amelyet Urbán-Szabó Gáborral, a szegedi Kiút alapítvány vezetőjével készítettünk, itt olvashatják újra.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
