Szent Márton életútja az önzetlen segítségnyújtás, a szeretet és a jóság jelképe, különösen, ha elesettekről vagy bajbajutott gyermekekről van szó. Ezt az örökséget képviselik a Szent Márton-díj kitüntetettjei. Az idei díjazottak egyike Dr. Kovács Dénes, a „Reménysugár” a Dél-alföldi Haematológiai és Onkológiai Gyermekbetegekért Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki munkájával és áldozatkészségével nap, mint nap az SZTE Gyermekklinika haemato-onkológia osztályán fekvő gyermekek gyógyulásáért küzd.
A pannonhalmi bencések által alapított Szent Márton-díj különleges elismerés, amely régi bencés hagyományokból táplálkozik. A díj szellemi alapját az a tanítás adja, hogy minden emberben fel kell ismernünk Krisztust, és úgy kell bánnunk vele, mintha maga Jézus állna az ajtóban. A díj szimbolikáját egy ismert legenda ihlette, amelyben Szent Márton köpenyét megosztja egy nélkülöző koldussal. Ez a tett a szeretet, a gondoskodás és a részvét példájává vált. Dr. Kovács Dénes szerint ez a legenda a mai napig iránymutató az Alapítvány munkájában. A Szent Márton-díjat ugyanis olyan emberek és szervezetek kapják, akik a mindennapjaik során hasonló eszméket képviselnek, és képesek megosztani azt, amire a legnagyobb szükség van: az emberséget és a reményt.
Biztonság a legnehezebb pillanatokban
A Reménysugár Alapítvány 1996-ban alakult egy olyan szülő kezdeményezésére, aki saját gyermekének szegedi onkológiai kezelése során tapasztalta meg, mennyire nélkülözhetetlen egy támogató közösség a beteg gyermekek és családjaik számára. Az Alapítvány kezdettől fogva a társadalom érzékenyítését tartja kiemelt céljának, hogy ne csupán anyagi támogatást, hanem az egészségügyi dolgozók, családtagok, barátok és adakozó vállalkozások összefogásából létrejövő szociális hálót is biztosítson, amely a legnehezebb időszakokban is biztonságot és támaszt nyújt.
Dr. Kovács Dénes kiemelte, az élet nehéz pillanataiban derül ki igazán, kik állnak mellettünk és nyújtanak valódi támaszt. Bár sokan csalódnak azokban, akiktől segítséget várnának, valójában sokszor hallgatásuk oka nem a közöny, hanem a tehetetlenség, amely megakadályozza őket abban, hogy beszéljenek a problémákról vagy cselekedjenek. Ugyanakkor vannak, akik ilyen helyzetekben is képesek maximálisan kiállni másokért. A gyógyulás azonban nemcsak a külső támogatáson múlik – hangsúlyozta –, hanem a belső elhatározáson is, amely nélkül nehéz valódi változást elérni. A gyógyulást követően fontos felismernünk, kik voltak azok, akikre támaszkodhattunk, és kifejezni hálánkat irántuk. Ez a felismerés, valamint a kapott segítség továbbadása határozza meg a Reménysugár Alapítvány szellemiségét. „Hiszem, hogy amit az életben átélünk – legyen az nehézség vagy az ebből való kilábalás –, az arra kötelez bennünket, hogy továbbadjuk a kapott hitet és segítséget” – fogalmazott a kuratóriumi elnök.
Szent Márton-díj: az emberség és a remény elismerése
A Szent Márton-díj arra hívja fel a figyelmet, hogy mások szükségleteit felismerve belső indíttatásból keressünk megoldást. A segítségnyújtás sokféle formát ölthet: lehet anyagi támogatás, személyes törődés, egy család vagy gyermek fejlődésének elősegítése, vagy akár példamutatás a saját nehézségeink méltóságteljes viselésével. A díj nemcsak az egyéni tetteket, hanem a közösség összefogását is szimbolizálja, hogy mindannyian felelősek vagyunk a rászorulók boldogulásáért. Sokan mégis úgy érzik, épp elég a saját gondjaikkal foglalkozniuk, és nem vállalhatják mások terheit. „Amíg így gondolkodik az ember, addig nem tud kellő érzékenységgel reagálni mások problémájára. Ezért elmondható, hogy az együttérzés, az empátia sokszor egy megélt nehézségben, vagy élményben gyökerezik”- magyarázta Dr. Kovács Dénes. Hozzátette, az ilyen élmények indíthatnak el bennünk egy belső keresést, hogy viszonozzuk a kapott segítséget, és túllépjünk önmagunkon, hozzájárulva mások életéhez. Ez a folyamat a személyiségfejlődésünk fontos része.
Sokan azt hiszik, hogy a remény egyenlő a puszta várakozással, hogy jobbra forduljon sorsunk. Valójában azt jelenti, hogy elfogadjuk és kezeljük a nehézségeket, felismerve, hogy több erőnk van, mint gondoltuk. „Ez az üzenet vezérli a munkánkat: nem az a cél, hogy meneküljünk a nehézségek elől, hanem hogy helyt álljunk, tanuljunk belőlük, és erősebben lépjünk tovább”. Ez pedig egy igen nehéz és érzelmileg megterhelő feladat, hiszen az orvosok és ápolók sokszor a tehetetlenség érzésével és a félelemmel néznek szembe. „Fontos felismerni, hogy a félelem természetes, de az igazi erőt az adja, ha arra összpontosítunk, hogyan segíthetünk másokon. Ez a szemlélet nemcsak motivációt, hanem kitartást is nyújt” – vallja a pszichológus. Mint folytatta, „a nehézségekből tanulva és életcélunk megtalálásával válhatunk csak igazán erőssé”.
Nem csak az eszközfejlesztés elengedhetetlen, hanem az élményekkel való feltöltődés is
A jövőt tekintve a kuratóriumi elnök elmondta, az Alapítvány mindig arra törekszik, hogy a lehető legjobb környezeti feltételeket biztosítsák a beteg gyermekeknek. Ezért terveiket és célkitűzéseiket nagyban befolyásolja, milyen eszközre van szükség az osztályon. Bár a megfelelő műszerek megléte életmentő és elengedhetetlen, a gyermekek lelki egyensúlyához elhanyagolhatatlan, hogy ebben a nehéz időszakban is új, felemelő élményekkel gazdagodjanak. Ezért az Alapítvány közösségi programjainak köszönhetően nem csak a beteg gyermekek részére nyílik ki egy kicsit jobban a világ, hanem utat mutat a már gyógyult páciensek számára is, hogy könnyebben visszataláljanak az életbe, s ott megtalálják azt a helyet, ahol jól érzik magukat.
(SZTE)
Fotó: SZTE/Kovács-Jerney Ádám
