Bástya, adom, csöves bánat – csak néhány szlengszó, amit a mai magyar diáknyelv használ. A szakértő szerint negatív hatása nincs a fiatalok későbbi kommunikációs stílusára, sőt a nyelvész pozitívumként említette az összetartozás erejét, ami ezeket a közösségeket áthatja egy-egy mondatba rejtett szó által. Hogy a szülő mit ért meg belőle, az már más kérdés. Interjú Schirm Anita, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Magyar Nyelvészeti Tanszékének docensével.
Először is, mit értünk diáknyelv alatt?
A diáknyelv egy olyan nyelvváltozat, amelyet zömében a fiatalok, az iskolások használnak, s amelynek a szavai főként – de nem kizárólag – az iskolai élethez, például a tantárgyakhoz, tanárokhoz, érdemjegyekhez kapcsolódnak. Ez egy bizalmasabb nyelvhasználati forma, alkalmazásával a beszélőik úgy érezhetik, hogy egy közös csoporthoz tartoznak. A diáknyelvi szavak használatát az is motiválja, hogy a diákok általuk el tudnak különülni a tanároktól, a felnőttektől, valamint szembe is szegülhetnek velük. Jellemző rá a hagyományostól, a normától való eltérés, a tréfálkozás, a csúfolódás, valamint a játékosság, a kreativitás és a nyelvi humor.
Melyek a legelterjedtebb szavak, kifejezések most a diáknyelvben? Olyan példákra gondolok itt, amiket valóban csak ők ismernek, és mi, idősebbek felkapjuk rá a fejünket.
A diáknyelv egy folyamatosan változó csoportnyelv: teljesen más szavakat használtak például Jókai Mór idejében a tanulók, és másokat használnak most. Annyira gyorsan változik, hogy mire a diáknyelvi szótárak megjelennek nyomtatásban, már elavulttá, régiessé, „cikivé” válnak a bennük lévő, egykor „menő” szavak. A régmúlt diáknyelvi szavai közé tartozott például a longinus ’vékony diák’, kondizni ’udvarolni’, hasfájás ’ismétlés’, botanizálás ’mulatozás’, bekvakázni ’elégtelent kapni’. A legrosszabb osztályzatra, az elégtelenre az 1960-as években például az agyinka, bot, ceka, daci, fa, fenyőfa, gamó, horog, högyös ötös, ostor, szálka, szekunda, tök, végnya, vinyogó szavakat használták. Manapság ezeket már nem mondják a fiatalok, helyettük – egy 2018-as felmérés szerint – a karó, peca, kapa, fa, bukó, bukta, shit kifejezések általánosak. A mai diáknyelvnek az angolból átvett szavai azok, amelyeket az idősebbek nem ismernek. A jó szinonimájaként például a fullos, pacek, cool szavak használatosak, míg a rossz rokon értelmű megfelelője az offos. De a cool-t és a pacek-ot az érdemjegyek közül a jelesre is mondják a fiatalok. A chillel és a flexel is idegen nyelvi átvétel: előbbinek ’lazul, pihen’ a jelentése, az utóbbit pedig ’menőzik, felvág’ értelemben használják. Ha valaki hirtelen megszakítja valakivel a kapcsolatot, akkor ghostol-ja vagy offol-ja az illetőt, a havert, barátot span-nak mondják, azt pedig, aki tetszik valakinek, crush-nak nevezik.
Milyen előnyei, hátrányai vannak, ha folyamatosan szlengeket használ az ember? Jelen esetben egy gyerek.
Mivel a nyelvhasználatot befolyásolja a kommunikációs helyzet, azaz hogy kinek és miről beszélünk, mi a célunk, olyan nem igazán történik, hogy valaki mindenhol mindenkivel szemben csak és kizárólag a szlenget használja. Ha ugyanis a beszélő nem tud a nyelvhasználati színtér elvárásainak megfelelően megnyilvánulni, akkor sikertelen lesz a kommunikációja: a beszélgető partnerei vagy nem értik meg, vagy pedig különféle, nem feltétlenül pozitív következtetéseket vonhatnak le az illetőről. Előnye akkor van, ha egy olyan csoportban használják, ahol mindenki ismeri a szlengkifejezéseket. Ilyenkor a „közös nyelvet beszélünk” érzést, az együvé tartozást erősíti. A köznyelvi szavak új jelentésben való használata (például adom ’egyetértek vele’, bástya ’barát’, fényez ’dicsér’, szörp ’tömény alkohol’) a diákok leleményességét mutatja, s a nyelvi humor nyilvánul meg az olyan kifejezésekben, mint a kollégistát jelentő csöves bánat vagy a buszra használt fake taxi.
Hogyan hat később ez a kommunikációjukra, a felnőtt életbe, a munka világába való beilleszkedésre?
Mivel a diáknyelv életkorhoz is kötött nyelvváltozat, nem befolyásolja a diákok későbbi kommunikációját, az idősebbek ugyanis ritkán használják a diákszleng szavait, és akkor is inkább csak viccből. A fiatalok megtanulják, megtapasztalják, hogy a sikeres érvényesülés érdekében a helyzethez illő módon érdemes magukat kifejezniük. Sem előnyük, sem hátrányuk nem származik a diáknyelv ismeretéből, s rövid időn belül az ő fiatalkorukban használt szlengszavak egyébként is többnyire kikopnak a nyelvből, hiszen a nyelv – így a diáknyelv is – folyamatosan változik, és a generációk közt mindig is voltak nyelvi különbségek is.
Pósa Tamara
Fotó: Reiser György Lukács, Frank Yvette
