1947. február 25-én a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, majd a Szovjetunióba hurcolták. A politikus elleni fellépés az első állomása volt annak a folyamatnak, amely során a kommunista párt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Az események és a kommunista diktatúrák áldozatai előtt tisztelegve szervezett megemlékezést a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal Szegeden, a Glattfelder Gyula téren.
Az emberiség történelmében nem sok olyan évszázad volt, ami annyira közel sodorta volna a világunkat a civilizáció megszűnéséhez, mint a XX. század – hívta fel rá a figyelmet dr. Salgó László megemlékező beszédében. A Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal főispánja szerint ebben az évszázadban pusztított a történelem két legembertelenebb eszmerendszere, a nácizmus és a kommunizmus, amely százmilliók életét követelte.
„Nem véletlenül írta a kommunista eszmék egyik legismertebb kritikusa, Szolzsenyicin, hogy a korlátolt emberek kezébe adott korlátlan hatalom mindig kegyetlenségre vezet. A kommunista rezsimek számára az emberi élet nem jelentett többet, mint egy eszközt a hatalom gyakorlására. Börtönökben és táborokban a foglyoknak gyakran egyetlen bűnük az volt, hogy mertek gondolkodni, mertek mást hinni, mint amit az államhatalom elvárt tőlük. Mertek nemet mondani az új eszmékre, és mertek kiállni a szorgalmasan megépített élet védelme, a szabadságjogok és a tulajdonjog szentsége mellett” – mondta Dr. Salgó László.
A főispán kitért arra is, hogy a kommunizmus bűnei nemcsak a milliók számára okozott fizikai szenvedésben öltenek testet, hanem abban a szellemi és erkölcsi rombolásban is, amelyet maguk után hagytak. Dr. Salgó László emlékeztett, hogy a kommunizmus máig ható nehéz örökséget hagyott a magyarságra, a jogállamiság és a demokrácia megerősítéséhez hosszú időre volt szükség, és a történelmi sebek gyógyítása még ma is tart.
A megemlékezésen beszédet mondott Lukács Teréz, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége vármegyei szervezetének tagja. Lukács Teréz kiemelte, hogy nincs olyan család, amelyet ne csonkított volna meg a kommunista diktatúra. Ezért is fontos, hogy a családjától elválasztott, kényszermunkatáborba hurcolt több tízezer honfitársunkra emlékezünk, valamint azokra is, akiket koholt vádakkal halálba üldöztek, vagy hősként mártírhalált haltak.
(Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal közleménye)
Fotó: Frank Yvette
