Szegeden is az országzászló felvonásával vette kezdetét a díszünnepség, amelyre az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulója alkalmából került sor március 15-én. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata koszorúzással és ünnepi műsorral tisztelgett a szabadságharcosok előtt.
A városvezetők először megkoszorúzták Petőfi Sándor és Batthyány Lajos szobrát. Majd táncbemutatóra került sor a Széchenyi téren, ezt követően ünnepélyes keretek között felvonták az országzászlót, amíg szólt a Himnusz a Városháza előtt. Ezután az ünneplők fúvószenekar vezetésével átvonultak a Klauzál térre, az ünnepség helyszínére, ahol a Himnusz eléneklése után egy népzenei összeállítást láthatott a közönség Csizmadia Anna, Junior Príma-díjas énekestől, Nagy Gábor Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett népzenésztől és Szokolay Dongó Balázs Príma-díjas népzenésztől.
A díszünnepségen Szabó Sándor, országgyűlési képviselő mondott beszédet, amit a szeged.hu-ra hivatkozva változtatás nélkül mi is közlünk:
“Tisztelt Ünneplők! Kedves Szegediek!
177 évvel ezelőtt 53 ezer lakosával Szeged az ország egyik legnagyobb városának számított. Főterét, a mai Széchenyi teret, ahol a hetivásárokat tartották, akkor Szabadság térnek hívták. A Tiszán még egyetlen híd sem állt; a mai Belvárosi hídtól lejjebb hajóhíd kötötte össze a két partot. Az 1848. március 15-i forradalom hírét két nappal később, március 17-én, a fellobogózott Pannónia gőzhajó utasai hozták meg a szegedieknek, mivel a közlekedést megújító vasúti forgalom csak évekkel később indult meg Pest és Szeged között. A gőzhajó utasai beszámoltak a pesti forradalom eseményeiről és hoztak azokból az újságokból is, amelyek a forradalom követeléseinek összefoglalását, a 12 pontot és a Nemzeti dalt közreadták.
Megtanultuk, hogy március 15-én mit kívánt a magyar nemzet. De arra is emlékszünk még, hogy a forradalmárok milyen jelmondatot nyomtattak nagy betűkkel a 12 pont alá? A válasz igen: „Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
A francia forradalom jelszavai olyan egyetemes értékeket fejeznek ki, amelyekért nemcsak 1848-ban és 1956-ban, hanem 1990-ben is küzdöttek, és 2025-ben is küzdenünk kell.
A világban ma egyre több vezető politikus kérdőjelezi meg az alapvető szabadságjogokat. Ahol az autoriter rezsimek és a „dinasztiák” megerősödnek, ott gyorsan romlik a demokrácia minősége. Álhíreket gyártó propagandagépezettel és minden eszközzel harcolnak a szabad sajtó ellen, ami nélkül pedig nincs szabad ország sem.
A gazdasági egyenlőtlenségek is növekedtek. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy a befizetett adójukból nem működnek megfelelően a legalapvetőbb közszolgáltatások, az egészségügy, az oktatás és a közösségi közlekedés sem, az oligarcháknak, családtagoknak viszont mindig csurran, cseppen, akkor a feltűnő vagyoni különbségek egyre nagyobb társadalmi feszültséget okoznak.
Magyarországon ma megélhetési válság van, az alapvető élelmiszerek ára néhány év alatt megduplázódott, megvásárlásuk egyre több családnak jelent gondot. Tisztességes bért, biztonságos időskort, megfizethető élelmiszereket és lakhatást kell biztosítani, valódi segítséget nyújtó családtámogatási rendszert kell létrehozni.
A globális kihívások, az éghajlatváltozás, a világjárványok és a migráció megoldásához ma is a nemzetek közötti együttműködés, a „testvériség” szelleme szükséges.
Tisztelt Ünneplők! Kedves Szegediek!
Egy normálisan működő Magyarországon március 15-e az az ünnep, amellyel konszenzust lehetne teremteni, mert a polgári értékrend, a sajtó szabadsága, a törvény előtti egyenlőség és az Európához tartozásunk olyan értékek, amelyeket mindannyian büszkén vállalhatunk.
Mi, szegediek a márciusi ifjak örököseinek tartjuk magunkat!
Most is Kossuth Lajos szobra előtt emlékezünk, aki alföldi toborzó útján 1848. október 4-én érkezett meg Szegedre. A ma már róla elnevezett sugárúton vonult be a belvárosba, hétezer fős nemzetőrség és tízezer ember sorfala fogadta kitörő lelkesedéssel. Kossuth itt, ezen a téren kért támogatást és toborzott új önkénteseket a szabadságharchoz.
Itt mondta el híres beszédét, amit soha nem feledünk: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted.”
Kossuth azért jött Szegedre, hogy a szegediek szabadságvágyát feltüzelje, helyette ő nyert erőt és reményt abból a lelkesedésből, amit itt tapasztalt. A szegediekkel együtt itt esküdött fel a haza védelmére.
Szeged népe mindig elsőként állt csatasorba, amikor hazánk szabadsága veszélybe került. A ’48-as forradalom idején Szeged négy honvéd zászlóaljat állított ki, a polgárságából pedig 27 gyalogos és négy lovas nemzetőr század telt ki. 1956-ban is Szegeden lobbant fel a forradalom tüze, és a szegediek kivették a részüket az 1990-es rendszerváltásból is.
Kossuth Lajos ma is büszke lenne a szegedi polgárokra. Szeged ma az ország legszolidárisabb városa, legösszetartóbb közössége. Az önkormányzat a mélyülő szociális válság idején igyekszik minél több támogatást biztosítani a gyermekeket nevelő családoknak, az elszegényedő időseknek, a betegeknek és minden rászorulónak.
A szegedieket nem lehet jól hangzó kormányzati ígéretekkel megvásárolni, az önkormányzatot sújtó, szolidaritási adónak hazudott 5,1 milliárd forintos elvonással és fenyegetésekkel megfélemlíteni, mert Szeged szabadságszerető polgárai tudják, hogy azokról az alapvető értékekről, szabadságjogokról, amelyekért elődeink is küzdöttek, soha nem mondhatunk le.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Március 15. nem csupán egy piros betűs nap a naptárban. Nemcsak a forradalom emlékezete, hanem egy örök üzenet: a szabadság és az összefogás ünnepe. Ezen a napon 177 évvel ezelőtt polgárok, parasztok, nemesek és értelmiségiek, mesteremberek és művészek, liberálisok és konzervatívok együtt álltak ki a zsarnoksággal, az elnyomással és az igazságtalansággal szemben.
A márciusi ifjak nem azt kérdezték egymástól, hogy ki honnan jött, kinek milyen múltja van, hanem azt, hogy hajlandó-e tenni a jövőért. Tudták, hogy ha megosztottak maradnak, ha hagyják, hogy belső viták elhomályosítsák a közös ügyet, akkor esélyük sem lesz a sikerre.
Ma is egy ilyen pillanatban vagyunk. Magyarország előtt ismét ott áll a kérdés: képesek vagyunk-e félretenni a sérelmeket, a különbségeket, és összefogni egy közös cél érdekében? Képesek vagyunk-e felismerni, hogy a megosztottság csak a hatalmon lévőknek kedvez, míg az együttműködés az egyetlen út a változáshoz? Március 15. azt tanítja nekünk, hogy a szabadságért közösen kell kiállni. Hogy a különbségek ellenére is lehet egy irányba haladni. Hogy a nemzet nem a pártokon, nem az ideológiákon, hanem az összetartozáson és a közös cselekvésen alapul.
Ezért ma arra kérem Önöket: ne azt nézzék, hogy ki honnan jött, hanem azt, hogy merre akar menni! Ha valódi változást akarunk, akkor eljött az idő, hogy a régi és az új erők kezet nyújtsanak egymásnak, és együtt induljanak el egy szabadabb, igazságosabb és demokratikusabb Magyarország felé. Mert az igazi magyar a harcba indulva felismeri a barátait és szövetségeseit.
1848 hősei példát mutattak nekünk. A kérdés már csak az: merünk-e mi is felnőni a feladatunkhoz?
Szegedet 146 évvel ezelőtt szinte elpusztította a nagy árvíz. Nyugat-Európa akkor is megmutatta, hogy a bajban mekkora ereje van az összefogásnak. Európai támogatással sikerült újjáépíteni gyönyörű városunkat, és a palotás Szeged szebb lett, mint volt. Ma már az ország egyik legvonzóbb turisztikai célpontja, amely évről évre egyre több látogatót fogad.
21 évvel ezelőtt mi is büszkék voltunk arra, hogy tagjává váltunk az Európai Uniónak, és ma is hálásak vagyunk az európai közösségnek, hogy támogatja Szeged fejlődését. A szegediek hisznek a közös európai értékekben, bíznak az Unióban és nem kevesebb, hanem több és egységesebb Európát szeretnének. Magyarországot ‘48-ban, ‘56-ban és 1990-ben is tisztelte a világ, mert példát mutatott, élen járt a régióban, világosan látta, hogy mi a fejlődés útja, hova akar eljutni. Rajtunk is múlik, hogy valóra váltjuk-e mindazt, amiért elődeink küzdöttek.
Éljen Szeged! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
Zárásképp a Szegedi Nemzeti Színház színművészei Ács Petra, Menczel Andrea, Károlyi Krisztián László Gáspár és Krausz Gergő adott ünnepi műsort, amiben közreműködött a Szeged Táncegyüttes is. Az irodalmi összeállítás után a Szeged Városi Kórusegyesület egyesített összkara 48-as népdalokat énekelt, majd az ünneplők megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát – írta tudósításában a szeged.hu.
Koszorúzott:
- Szeged önkormányzata és lakossága nevében Szabó Sándor, Martonosi Éva jegyző és Binszki József,
- a Szegedi Tudományegyetem nevében Dömötör Máté főtitkár,
- a Szegedi Rendőrkapitányság nevében Bécsi Attila rendőralezredes, kapitányságvezető helyettes, a Szegedi Katasztrófavédelmi Kirendeltség nevében Árendás Péter tűzoltó alezredes kirendeltségvezető helyettes,
- a Magyar Honvédség Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred nevében Huszár Ferenc ezredparancsnok,
- a Szegedi Törvényszék nevében Vida-Sós Tünde elnök,
- a Demokratikus Koalíció nevében Jávorszky Ivány Iván, Koromné Fenyvesi Rózsa, Fodor Antal és Molnár Zoltán,
- a Magyar Szocialista Párt képviseletében Kozma József, Szécsényi Rózsa és Tóth Károly,
- a Szeged Jövője Egyesület nevében: Mihálik Edvin, Halász Noémi, Nagy Sándor, Süli Ákos
- a Magyar Kétfarkú Kutya Párt képviseletében: Vasárus Gábor és Berki Boglárka
- az LMP nevében: Fehér Attila koszorúzott.
Szintén koszorúzott a Második Reformkor, a Pro Jure Egyesület, a Szegedi Diákfórum és a Szent György Lovagrend is.
(szeged.hu)
Fotó: Frank Yvette
