Két óra, öt elismert művész, sok-sok ismert dallam és mélyreható dalszöveg, kiváló zenészek, hang és fénytechnika és a végén 1300 állva tapsoló ember – óriási sikert aratott Dés László az Újszegedi Szabadtéri Színpadon.
Dés László, Für Anikó, Básti Juli, Mácsai Pál és Nagy Ervin társaságában érkezett Szegedre és állt az Újszegedi Szabadtéri Színpadjára Így öten című előadásával. A két órás produkció nemcsak szórakoztató, hanem elgondolkodtató és megható is volt egyben. A színészek kiválasztásáról, a repertoár összeállításáról, a dalok és dalszövegek jelentőségéről, valamint Szegedhez fűződő viszonyáról Dés László, Kossuth és Liszt Ferenc-díjas előadóművészt a koncert előtt kérdeztük.
Így öten – Miért épp így öten?
1983-ban írtunk a Bereményi Gézával az Udvaros Dorottyának egy lemezt, ami igen nagy sikert aratott. Ezt követően írtunk egy duettlemezt Básti Julinak és Cserhalmi Györgynek, ami ugyancsak sikeres lett. Majd a 2000-es évek elején Jordán Tamás kitalálta, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozó off rendezvényeként jöjjön létre egy olyan koncertsorozat, ahol különböző zeneszerzők, filmzenéket adnak elő. Meghívott engem is, én pedig úgy döntöttem, hogy azokat a dalokat adom elő, amelyeket korábban a már említett színészeknek írtam. Rajtuk kívül akkor több, ismert színművész is fellépett velem és annyira jól sikerült az egész, hogy eldöntöttem, hogy összeállítok egy nagyobb, több, saját dalból álló produkciót, amit négy színész és jómagam adunk elő. Az Udvaros, a Básti és a Cserhalmi adott volt, és ebből kifolyólag az is világossá vált, hogy a negyedik tag férfi kell, hogy legyen. És mivel akkor már írtam dalokat a Kulkának is, aki csodálatosan énekelt, rá esett a választásom. Hosszú évekig jártuk az országot, így öten, aztán az élet közbeszólt…
Majd néhány év szünet után, úgy éreztem, hogy itt az ideje folytatni, ám addigra a Cserhalmi és a Kulka egészségi állapota is megromlott, így Básti Juli mellé Nagy Ervint választottam, Mácsai Pál mellé pedig Für Anikó került.
Mindegyikük igazi, nagy művész, meghatározó karakter. Nem csak kiválóan játsszanak, de kiválóan énekelnek is. Melyik a fontosabb egy ilyen koncert során?
Mind a kettő, ugyanis mindegyikük tud valamit, amit egy profi énekes nem. Ezeknek a koncerteknek a célja nem az, hogy a színészek erőn felül teljesítve énekeljenek, hanem az, hogy ők is és a közönség is jól érezze magát az adott műfajban, az adott közegben. Éppen ezért, személyre szabva írom a dalokat. A legtöbbször Bereményi Géza van ebben segítségemre, de Nagy Ervinnek például Geszti Péter, Mácsai Pálnak Parti Nagy Lajos, Für Anikónak pedig Grecsó Krisztián segített dalt írni, amikor a csapatba kerültek. A duetteket azonban a Géza írta mindkét párnak. És azt hiszem, mind a négyen kiválóan elő tudják azt adni, ami rájuk lett szabva, szólóban, duettben és kvartettben is.
A repertoár összeállítása, mitől függ?
Sok mindentől, de leginkább attól, hogy épp kivel állok színpadon, hogy időben meddig nyújtózkodhatunk és persze attól is, hogy hol adjuk mindezt elő. Egy dal, azt gondolom, hogy akkor jó és ér célba, ha a közönség soraiban ülők tudnak vele azonosulni.
Munkássága több műfajt is felölel, ön melyikben érzi a legjobban magát?
Mindben. Szerencsére én az életem nagy részében azt csinálhattam, amit épp szerettem. És ez most is így van, szabad vagyok.
Zárásképp: milyen kapcsolat fűzi Szegedhez?
Az ember budapestiként általában aközött vacillál, hogy Pécs vagy Szeged – hát én úgy döntöttem, hogy mindkettő. Szeged ugyanis amellett, hogy egy nagy, pezsgő, egyetemi város, tele van építészeti csodákkal, van benne valami ismerős, valami szerethető. Egy jó hangulatú, kedves, Tisza-parti település, ahová sok-sok szép emlék köt. Jazz zenészként az 1970-es években többször jártam a városban, komoly jazz klubok működtek itt annak idején, aztán a Valahol Európában című musicalem, a budapesti premier után itt lett először bemutatva, 1995. május 9-én – hatszor adtuk elő, és a következő évben is meghívtak bennünket szerepelni. Ezt követően többször előadhattuk a darabot a Szegedi Nemzeti Színházban is, na meg persze koncertélményeim is szép számmal vannak. Szeretem Szegedet.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette, Szegedi Szabadtéri Játékok/Tari Róbert
