15 éve a Szegedi Nemzeti Színház tagja, ahol számtalan remek figura bőrébe bújhatott eddig bele úgy, hogy mindeközben vendégszerepelt más színházakban és néhány éve szerepet kapott egy magyar sorozatban is. Az egykori Família Kft. sztárja elégedett életével és pályája alakulásával. Büszke apa és boldog vidéki, hétköznapi ember. Interjú Kárász Zénóval.
Az első, gyerekkori színházi élménye mihez köthető?
Szentesi születésű vagyok, ott jártam óvodába, általános iskolába és gimnáziumba is, méghozzá a méltán híres Horváth Mihály Gimnáziumba. Én ugyan nem dráma tagozatos voltam, hanem fakultatív tagozatos, hiszen gyerekkorom óta a vízilabda volt a mindenem, ennek ellenére jól ismertem a velem egyidős, vagy hasonló korú dráma tagozatos diákokat. Ilyen volt többek között Alföldi Róbert vagy épp Náray Erika. Sőt, az akkori barátnőm is, aki idősebb volt tőlem egy évvel, dráma tagozatos volt és miután végzett, ő és az egyik barátnője, akivel akkor egy albérletben lakott, készítettek egy előadást, amit ott a gimnázium, 17-es orosz termében be is mutattak. Ez az előadás tele volt versekkel, dalokkal és színdarabrészletekkel. Engem ekkor már foglalkoztattak a versek és ezt tudván, megkérdezték, hogy lenne-e kedvem nekem is részt venni ebben az előadásban. Én pedig igent mondtam. Elmondtam tehát néhány verset, és az előadás után Dózsa Erzsike tanárnő, aki a dráma tagozaton színházi alapismereteket tanított, nekem pedig rajzot oktatott, arra biztatott, hogy felvételizzek a Színművészeti Főiskolára. Ez volt az első, igazi színházi élményem.
Meg is fogadta a tanácsát, felvételizett, többször is, végül mégsem fejezte be.
Így van, a vízilabdát a gimnázium befejezése után sem adtam fel, mellette készültem a felvételire, azonban sem elsőre 1988-ban, sem másodjára, 1989-ben nem vettek fel. Ezt követően 1990 tavaszán katona lettem, ám az egyik kimenőm alkalmával úgy döntöttem, hogy elmegyek Budapestre, Gór-Nagy Mária Színitanodájába, és megmérettem magam. Ő rögtön felvett, így, amikor visszatértem a laktanyába, elmeséltem az őrnagynak, hogy mi történt, akivel gyorsan írtunk is egy levelet az akkori honvédelmi miniszternek, Für Lajosnak, hogy szeptemberben szeretném elkezdeni a tanulmányaimat, ezért kérjük azonnali leszerelésemet. Hamarosan meg is kaptuk a válaszlevelet, miszerint engedélyt kaptam a minisztertől a leszerelésre. Ezt követően 1990 őszén felköltöztem a fővárosban. Mindeközben a szentesi vízilabda klubból átvettek a budapesti Vasas vízilabda klubba, ahol az új edzőm, Kenéz György lett, aki szerzett nekem egy albérletet, ahonnan aztán reggel és este vízilabda edzésre jártam, napközben pedig Gór-Nagy Mária színiiskolájában tanultam.
Aztán a következő évben, 1991-ben újra nekifutottam a Színművészeti Főiskolának, ahol a felvételin akkor a harmadik rostáig jutottam, ám arra már nem mentem el, ugyanis megkaptam a felkérést Szurdi Miklóstól, a Família Kft. egyik megálmodójától, a sorozat egyik főszerepére, amire igent mondtam. Aztán persze többször eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha nemet mondok és helyette elmegyek a harmadik meghallgatásra, míg egyszer csak, sok-sok évvel később kiderült, hogy Horvai Pista bácsi, aki az osztályfőnököm lett volna, már eldöntötte, hogy felvesz, csak meg kellett volna jelennem. Így akkor tulajdonképpen mindenre választ kaptam, de mégsem bántam meg semmit.
Nem sokkal később viszont abba kellett, hogy hagyja a vízilabdázást, ugyanis a Família Kft. akkora sikert aratott, hogy nem jutott ideje az edzésekre.
Igen, 1993-ban abba kellett hagynom a vízilabdázást, ugyanis a forgatások miatt nem tudtam edzésre járni, csak napi egyszer. Csapó Gábor volt az edzőm, akinek nagyon sokat köszönhetek, sok mindent tolerált a Família Kft.-ben játszott szerepem miatt. El kellett azonban ismernem, hogy sok jó játékos van, aki ugyanazon a poszton játszik, mint, és be kellett ismernem, hogy teret kell adnom nekik. Így aztán úgy döntöttem, hogy abbahagyom és megelégszek azzal, amit addig elértem – az egyik ilyen elégtétel az volt, hogy 1987-ben részt vehettem a válogatott csapat tagjaként az Ifjúsági vízilabda-Európa-bajnokságon, ahol negyedik helyezést értünk el.
Az, hogy egy beszélgetés során, ennyi év után is megkerülhetetlen a Família Kft., önt, hogy érinti?
Én örülök neki, nekem a sorozat egy nagyon fontos részét képezte az életemnek és a pályámnak egyaránt. Ez volt az, ami megalapozta az egészet, itt ismertem meg Ádám Tamást, aki a sorozatban Szép Károlyt, azaz az édesapámat alakította és utána egyfajta mesterként meghatározó szerepet töltött be az életemben. Gyakorlatilag végig kísért a pályám legfontosabb állomásain. Miközben futott a Família Kft. több színházban is lehetőségem nyílt egy-egy szerepre, és miután a sorozat véget ért, a kecskeméti Katona József Színház, majd később a Vidám Színpad tagja lettem. Ádám Tamás pedig közben mindenben támogatott és olyan rendezőknek mutatott be, akiknek ugyancsak sokat köszönhetek. 2010-től pedig itt, a Szegedi Nemzeti Színházban is kollégák voltunk egy darabig. Mindig hálás leszek neki.
15 éve tagja a Szegedi Nemzeti Színháznak. Hogy érzi itt magát?
Nagyon jól, remek szerepekhez jutottam az elmúlt 15 évben, hálás vagyok az igazgatóknak és a rendezőknek is, akikkel eddig itt együtt dolgozhattam.
Van olyan szerep, amire vágyik?
Nem, nincs ilyen.
Ha valaki azt mondaná, hogy főszerepet adna önnek egy sorozatban, arra igent mondana?
Abszolút, de csak abban az esetben, ha a szegedi színházi munkám megtarthatnám mellette.
A Hazatalálsz ilyen volt.
Igen, annak a felkérésnek nagyon örültem. Szuper volt az egykori kollégáimmal újra együtt játszani.
Gondolt arra az elmúlt 15 évben, hogy jobb volna máshol, például a fővárosban folytatni tovább? Egyáltalán megéri megkülönböztetni a fővárosi színházakat a vidéki színházaktól?
Szerencsére nekem megadatott, hogy játszhattam fővárosi színházban és más vidéki színházban is kipróbálhattam már magam a Szegedi Nemzeti Színház előtt. Sőt, vendégszerepeltem is azóta más színházakban, és játszottam sorozatban is kisebb szerepet. Azt hiszem, hogy erre a kérdésre egy vízilabdás példán keresztül tudok csak igazán jó választ adni: kezdő játékosként vajon megéri-e egy másik csapathoz szerződni azért, hogy kispadra kerülj? … Ma már nagyon jóban kell lenni egy direktorral ahhoz, hogy azt mondja, gyere, játszd el ezt és ezt nálunk…
Mi a helyzet a szabadidővel?
Ha kertes házba költözik az ember, akkor onnantól kezdve megszűnik a szabadidő fogalma, ugyanis egy ház körül mindig van mit csinálni. Az időm jó részét persze a munka, azaz a próbák és az előadások, valamint a kisfiammal való együttlét tölti ki. Ő Budapesten él az édesanyjával, velem meghatározott időközönként van együtt. A maradék időmben pedig, mint említettem, a ház körüli teendőkkel vagyok elfoglalva.
Ő milyen idős, és mi tölti ki az érdeklődési körét?
16 éves és természetesen vízilabdázik, méghozzá nagyon ügyesen ugyanis a tőle két évvel idősebbek csoportjában játszik. Az első igazi sikerélményére idén nyáron került sor Isztambulban, ahol az U16-os fiú vízilabda Európa-bajnokságon a magyar válogatott csapat tagjaként ezüstérmet szerzett – nagyon büszke vagyok rá! A kőbányai Zrínyi Miklós Gimnázium tanulója, van egy barátnője, akivel remekül kijön, a művészvilág pedig nem igazán érdekli.
Zárásképp: hogy birkózik meg az idő múlásával?
Nincs bajom vele.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
