Erősen szubjektív, de szerintem nem a szombat volt a SZIN legerősebb napja, és talán nem is ezen az éjszakán voltak a legtöbben, de sem a zenéhez, sem a tömegbecsléhez nem értek.
Nem tudom, milyen könnyű volt bejutni a főbejáraton, de hátul, a kemping felől ez nagyon simán sikerült és még bőven odaértünk a nagyszínpadra Majkára. Hozta a profit, jó bulit csinált, alaposan megmozgatta magát és a közönséget, bár mellettünk valaki megjegyezte, ő Curtisszel jobban szerette.
Jason Deluro kicsit nehezen indult, úgy döntöttünk, körbesétálunk. Korábban két napon is nagyobb tömegen kellett átveredkednie magát az embernek, most szellősebb volt a SZIN. Vagy a két végén, a két nagyszínpadon voltak olyan sokan, hogy az “kiszívta” középről a nagyérdeműt.
A CIB Bank Aréna korábban két este is “kiöntött”, most csak lézengtek benne. Az SZTE színpadánál többen voltak. A Honey Beast végét még elértük, a bp Nagyszínpadon, az utána következő Krúbiba belehallgattunk, de miután két percen belül tízszer is elmondta, hogy gecire nem jó semmi, ráhagytuk. Ennek a legtávolabbi ellenpárjával néhány méteren belül találkoztunk, a Mókus & Jammal a Fonó színpadán nagyon más műfajban, nagyon más hangvétellel nyomta.
Viszonylag gyorsan visszaértünk a nagyszínpadhoz, ahol Jason Deluro addigra belejött. Legalább fél tucat szám után meg kellett állapítani, hogy nagyon jó hangja és teste van, szuper a mozgása és a táncosaié is – igazán látványos, főműsoridőhöz méltó produkciót hozott a SZIN-re.
Kifelé menet találkoztunk egy tucatnyi várakozóval, nekik már csak 8 percük hiányzott ahhoz, hogy felezőjegyükkel beengedjék őket a fesztiválra. Gyanítom, a főbejáratnál ennél sokkal többen voltak.
Szöveg és fotók: Kovács András
