A pestis volt az első biológiai fegyver? A Rákóczi-szabadságharc leveréséhez hozzájárult egy baci? A természeti, biológiai és epidemiológiai csapások is elvezethetnek a társadalom felbomlásához? E kérdéseket is feszegeti Pászka Imre, az SZTE nyugalmazott szociológia professzorának három kötetes műve.
– A természet is „cselekvő”, rombol és épít is, akárcsak az ember, tehát kettőjük kölcsönhatásában alakul a történelem – véli Pászka Imre, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott szociológia professzora.
Az 1400-as évek elejétől a 19. század végéig „a lehűlés korszakát” élte az európai emberiség. Ezt a „kis jégkorszakot” vizsgálja az „Együtthatás – Reprezentációk” főcímű, 2019 és 2024 között megjelent monográfia-füzérében Pászka Imre. A természeti tényezők meghatározása után fokozatosan közelít az emberi és társadalmi tényezők, a létfenntartási nehézségek felé. Az eddig a klímakutatók által elhanyagolt térségre fókuszál: „A Kárpát-medence a természet és a történelem műhelyében”.
A „kis jégkorszak” a földrajzi felfedezések, a reformáció, az ipari forradalom, de a pestis és a kolera-járvány időszaka is.
A Krím félsziget Kaffa nevű városából hurcolták be a Földközi-tenger kikötőibe a genovai kereskedők-hajósok a „fekete halál” néven ismert pestist. A pestisjárvány – egyfajta „biológiai fegyverként” – az akkori 70 milliós Európa lakosságának soraiból, egyes becsélések szerint, 25 millió áldozatot szedett.
A Kárpát-medencét később érintő pestisjárványok hatása szintén jelentős, a kórokozó emberáldozataival hozzájárult például a Rákóczi-szabadságharc bukásához.
– Az 1831-es kolerajárvány idején az akkor még ismeretlen organizmus ellen használt, de tiltott szerekről és álhírekről is tudunk, köszönhetően a kolozsvári, majd szegedi, később budapesti professzor, Rigler Gusztáv kutatásainak – fűzte hozzá a szerző.
Más elemzőkkel ellentétben Pászka Imre figyelte a felgyógyultak adatait is. Így tudta megmutatni az óvintézkedés tudatosságát, az orvosi és intézményi hatékonyságot például az 1848-1849-es szabadságharc idején a kolera járvány elhárításakor.
A járványok megváltoztatták a lokális és a nagyobb térség lakóinak bevett, megszokott életvitelét. Sőt: már az athéni pestis idején, Kr. e. 431-425 táján – a járvány egyik túlélőjeként – a történetíró Thuküdidész látta, hogy az miként okozhatja a társadalom felbomlását. Boccaccio a Dekameronban leírja a menekülés ösztönének elhatalmasodását a firenzei pestis idején, amit átélt.
– Az ókori és középkori példákat párhuzamba állítottam a Francis Fukuyama által említett, a modern polgári, liberális demokráciákat fenyegető veszélyekkel – összegzett Pászka professzor. – Ezzel emeltem ki, hogy a természeti, biológiai és epidemológiai csapások is elvezethetnek a társadalom felbomlásához. Országos járványok és természeti csapások nagyon ritkák, e jelenségek jobbára lokálisak. Ám hozzájárulhatnak a helyi közösségek, a társadalom felbomlásához.
További részletek és összefüggések: az SZTE hírportálon.
(SZTE)
Fotó: MTI/Varga György
