Gallusz Nikolett először dolgozott együtt Béres Attilával, akivel a közös munka igen gördülékenyen ment, ahogyan Janza Katával is, akivel ugyancsak először lépett színpadra. A művésznőnek két szerep is jutott a Szegedi Szabadtéri Játékok múlt héten debütáló Rebeccájában. Mrs. Denvers és Beatrice Lacy más-más kihívások elé állították őt. Mind a két lélek egyaránt fontos, és Gallusz Nikolett azt reméli, a nézőknek sikerül átadnia mindazt, ami ebben a két karakterben rejtőzik.
– Attila úgy kezdte a közös munkát, hogy elmesélte, hogy mi évfolyamtársak voltunk a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ám én az egyetemi évek alatt egy nagyon visszafogott életet éltem, ebből adódóan nem igazán jártam bulizni és ismerkedni sem ismerkedtem annyit. Ő rendezőnek tanult, a rendezők pedig általában eljártak az előadásainkra, Attila emlékei szerint a Chichagoban látott először és utána is követte a munkásságom, aminek jó része a Madách Színházhoz köt. Nagyon örültem a felkérésnek, nagyon jókor jött és igazán hálás vagyok azért, hogy Szirtes Tamás igazgató úr elengedett, ugyanis ritkán kapok olyan ajánlatot, olyan rendezőktől, mint Béres Attila, amire örömmel igent mondhatok – kezdte gondolatait Gallusz Nikolett.
A darab már akkor elkápráztatta, amikor a Budapesti Operettszínházban először azt látta.
– Őszintén, nem reménykedtem abban, hogy a Rebecca című musicelből, Mrs. Denvers szerepet egyszer én is eljátszhatom. Annak idején teljesen elkápráztatott a darab, az Operettszínházban láttam először, Polyák Lilla és Janza Kata játszotta az említett házvezetőnőt, mégsem hittem abban, hogy nekem is lesz majd hozzá szerencsém – és most mégis. Csodálatos érzés – mesélte.
Gallusz Nikolett váltótársa most a már emlegetett Janza Kata. Két szerepük is van, mind a kettő más-más karakter.
– Egyik nap egy derűsebb, angol, jómódú hölgyet kell alakítani, cserfesebb éneklési stílust kell alkalmazni, a másik nap pedig a házvezetőnőt, akit ért egy óriási tragédia, elvesztette azt, aki a legfontosabb volt a számára, a pozíciója is megrendült, ezért minden este álomba sírja magát, legalábbis én így képzelem el őt. Megrekedt a gyászban. Egyébként Attila megerősítette bennem, hogy a gyászban való megrekedés például azt eredményezi Mrs. Denversnél, hogy nem akarja, hogy bármi megváltozzon abban a szobában, ami Rebeccájé volt. És ez az életben is így van, ha valaki elveszít valakit. Fontos kiemelnem, hogy sokat beszélgetünk ezekről a lelki állapotokról annak érdekében, hogy minél inkább magunkévá tudjuk tenni Katával ezt a szerepet – mert szépen elénekelni a dalokat nem elég – mondta.
A színésznőt gyermekként és felnőttként is érte már elég veszteség, így ezekből igyekszik most táplálkozni ahhoz, hogy a házvezetőnő szerepét a lehető legjobb játssza el.
– Nagyon sokat költöztünk, utaztunk, ezért az otthonosság érzete nehezen stabilizálódott bennem. Ebből kifolyólag tudom, milyen az, ha valami elmúlik, lehet, hogy örökre… ilyen lehet egy barátság, egy szerelem is. És ezekből a szomorúságokból felnőtt koromban is kijutott – ebből igyekszem táplálkozni – fogalmazott.
A színésznő igazi legendákkal van körülvéve, ilyen például Udvaros Dorottya is, akit csodál.
– A Rebeccában való szereplésem ideje alatt egyfajta mesterképzésben is részem van, ugyanis olyan csodálatos színészekkel lehetek egy színpadon, akiktől rengeteget lehet tanulni. Ilyen például Udvaros Dorottya is, aki olyan technikai adottságokkal rendelkezik, amelyeket képes felváltva használni. Teljesen lenyűgöző. A társulat tagjai mind tehetséges művészek, nagyon kedvesek, segítőkészek és végtelenül szorgalmasak és alázatosak a szerepük iránt. Ez egy fontos szempont, mikor az ember elvállal egy szerepet, mert, ha nem érzi magát biztonságban azok között, akikkel együtt kell, hogy dolgozzon, akkor annak sajnos nincs jó vége… Janza Kata, aki a váltótársam, például ugyanolyan őszinte, mint én. Könnyen beszél az érzéseiről, a gondolatairól, ahogy magam is, így nincs köztünk és nem is lehet köztünk konfliktus, hiszen mind a ketten azt akarjuk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és hitelesen játsszuk szerepünket – emelte ki.
Gallusz Nikolettet nagyon sok kedves pillanat fűzi Szegedhez és a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadához. Nagyon várja, hogy újra, hogy érezze azt az energiát, ami ilyenkor a nézőtérről árad.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
