Egyre nagyobb felháborodást kelt az a nemrég napvilágot látott történet, amely során a gyámhivatal a makói esethez hasonlóan, most is kegyetlenül járt el. A család főszereplői Marianna, párja és szeptemberben született gyermekük, aki közel fél éve fekszik a kórházban szerető szülei nélkül, tőlük elválasztva. Az anya és az apa kéthetente egy órára láthatják csak őt. Mutatjuk, a TASZ legújabb, megrázó esetét.
Egy újabb szörnyű történet látott napvilágot, nem kaphatja meg újszülött gyermekét Marianna
A TASZ ügyfele, Marianna az első olyan érintett szülő, aki kiállt a nyilvánosság elé, hogy a történetét megosztva felhívja egy hatalmas problémára a figyelmet, és hogy a nyilvánosság erejét is használva elérje, hogy a gyermekét végre hazaengedjék a kórházból, ahol indokolatlanul tartják ott.
A TASZ az alábbiak szerint összegezte a történetet:
- 2024 legelején a nőgyógyászati panaszokkal küzdő Mariannának azt mondták, hogy soha nem lehet gyermeke.
- 2024 februárjában Marianna mégis várandós lett, ezután a korábbi egészségügyi problémái miatt veszélyeztetett terhesként tartották számon.
- A terhessége alatt Marianna számos orvosi vizsgálaton vett részt, több alkalommal is jogsértés érte a kórházakban (volt, hogy rosszul rögzítették a vércsoportját, három különböző kötelező vizsgálat után is hüvelyi fertőzést kapott, majd hiába jelezte, mikor elfolyt a magzatvize, nem hitték el neki).
- Marianna és a párja több helyen lakott a várandósság ideje alatt.
- 2024 júliusában az édesapa munkahelye szolgálati lakást biztosított a családnak, de a kulcsokat csak hetekkel később kapták meg, ezért ideiglenesen az édesapa rokonaihoz, majd egy átmeneti szállásra költözött.
- 2024 szeptember első hetében Marianna gyermeke koraszülöttként, egy budapesti kórházban jött világra. A kórház nem engedte haza a babát, mert “bizonytalan volt”, hova vihetnék a szülők. Hatósági határozatot erről nem kaptak, így jogsértően járt el a kórház és a gyámhivatal is. A babát hatósági döntés nélkül nem tarthatták volna benn, haza kellett volna engedniük.
- 2024 szeptember harmadik hetében a csecsemőt átszállították a kórház gyermekosztályára, pedig ekkorra Mariannáék már megkapták a szolgálati lakás kulcsát. Határozatot ekkor sem kaptak.
- 2024 október első két hetében Mariannánál kétszer járt a védőnő. Először egyedül, másodszor a családgondozókkal együtt. A második alkalommal egy dokumentumot akartak Mariannával elolvasás nélkül aláíratni, és közölték vele, hogy nem fogják hazaengedni a babát, mert szerintük az anyuka nem működik együtt a hatósággal.
- 2024. október 17-én a családsegítő szolgálat írásban javasolta a gyámhivatalnak, hogy Marianna babáját ne engedjék haza a kórházból.
- 2024. október 30-án hivatalosan is elindult a nevelésbe vételi eljárás a gyámhivatalnál. Két hónappal a gyermek születése, a kórházban való erőszakos benntartása, azaz a törvényes határidő után.
- A szülők ezek után hiába mentek el többször is a gyámhivatalba, hogy elolvashassák a hivatalos, hatósági iratokat, ezek az alkalmak gyakran konfliktusokba torkolltak az ügyintézőkkel.
- 2024. november 18-án esetkonferenciát tartottak a gyermekvédelmi dolgozók, ahol a szülők hivatalosan vállalták, hogy együttműködnek a gyámhivatallal annak érdekében, hogy visszakaphassák a gyermeküket. Ennek ellenére a családgondozók fenntartották álláspontjukat, hogy a baba nem mehet haza a családjához.
- Mariannát pszichiátriai vizsgálatra kötelezték azért, mert rossz idegállapotba került a gyermeke elvesztése miatt. Bár az anya indokolatlannak és megalázónak érezte az utasítást, elment pszichiáterhez. A szakember szorongást állapított meg nála, de gyógyszer szedését nem látta indokoltnak.
- 2024. november 19-én az újszülöttjétől több mint két hónapja elválasztott Marianna az ekkor már egyre kilátástalanabbnak tűnő helyzetével a TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatához fordult segítségért.
- 2024. december 11-én a gyámhivatal úgy határozott, hogy a babát hivatalosan is ki kell emelni a családjából (azaz állami gondozásba kell venni), annak ellenére, hogy
- semmilyen bizonyíték nem volt arra, hogy Marianna alkalmatlan lenne a gyereke nevelésére, ezt kizárólag a szakemberekkel szembeni viselkedése alapján állapították meg;
- lakhatásukat rendben találták, az apát türelmes, szeretetteljes szülőként írták le, aki gyermekét mindennap látogatta a kórházban.
- 2024. december 12-én a kórház átvette a határozatot, december 13-án a babát átszállították a kórház területén található másik osztályra, amelyet a jelenlegi katasztrofális szakellátási helyhiány miatt “gyermekotthonnak” neveztek át. Ettől kezdve a szülők már nem tudták mindennap látogatni gyermeküket. Egy alkalommal a baba itt annyira beteg lett a szüleitől elzárt baba, hogy a sürgősségire kellett átvinni.
- 2024. december 13. óta, vagyis az elmúlt több mint két hónapban Marianna és a párja mindössze 5 alkalommal, egy-egy órára láthatták a gyermeküket, mert a gyámhatóság úgy határozott, hogy a szülők számára csak havonta kétszer (minden hónap első és harmadik szerdáján) engedélyeznek egy órás láthatásokat.
- Mivel januárban 5 szerda volt, előfordult az is, hogy a szülők három hétig egyáltalán nem találkozhattak a babával.
- Marianna kérvényezte, hogy naponta láthassa a gyermekét a “gyermekotthoni részlegen”, emiatt most folyamatban van a láthatás felülvizsgálata.
- 2025. január 17-én adták postára a szülők azt a segítségünkkel megírt keresetlevelet, amiben azonnali jogvédelmet is kértek a bíróságtól. Ez azt jelenti, hogy mielőtt a bíróság arról döntene, hogy összességében jogszerű volt-e a gyámhivatal eljárása és a végén a gyermek kiemelése, 15 napon belül külön döntenie kell arról, hogy haza lehet-e végre engedni a babát.
- Sajnos ez a 15 napos határidő 8 nappal később indult csak el, mert a kormányhivatal tévesen értelmezte a jogszabályt és a rendelkezésére álló határidőt túllépve küldte tovább a keresetlevelet a bíróságra.
- Emiatt 2025. február 28-ig kell döntenie a bíróságnak arról, hogy haza kell-e engedni a babát ideiglenesen, vagy sem. A rendes bírósági eljárás csak ezután indul.
Marianna történetét elmesélte a Partizánban is, ez itt nézhető vissza.
(tasz.hu)
Fotó: tasz.hu
