Szeptember 26-án megnyitott a REÖK legújabb tárlata: id. Pál Mihály szobrászművész emlékkiállítása a Mozgássá váló mozdulatlanság címet viseli, és november 16-ig várja a látogatókat. Az ünnepélyes megnyitón prof. dr. Pál József és dr. Nátyi Róbert adta át a válogatást a közönségnek.
Péntek délután Mozgássá vált a mozdulatlanság: a Regionális Összművészeti Központban megnyitott az idősebb Pál Mihály munkásságát megidéző emlékkiállítás. Az 1911-ben született és 1971-ben eltávozott művész jeles helyet foglal el a huszadik századi magyar szobrászat történetében, műveit mégis először láthatja a szegedi közönség. A Reök-palota első emeletén megrendezett kiállításon mintegy 65 munka: márvány-, mészkő-, terrakotta-, bronz-, fa- és gipszszobrok, -kisplasztikák, szobrászrajzok és egyedi grafikák, valamint legnevezetesebb köztéri szobrainak fotóreprodukciói hivatottak képviselni az alkotó tevékenységét, amely két fő irányt mutat. Megrendelésre készült művei bár túlmutatnak azon, kevésbé szegik meg a huszadik század derekát uraló szocialista-realista stílusirányzat szabályrendszerét, míg önálló művészi értékrendjének változásait tükröző, saját indíttatásból létrehozott, inkább kisméretű alkotásai az emberforma alternatív megközelítését, a tér és az anyag absztrakció felé hajló használatát tükrözik.
A pénteki kiállításmegnyitó megszólalói is e kettősségre hívták fel a figyelmet. A néhai művész fia, prof. dr. Pál József irodalomtörténész köszöntőjének kezdetén hálásan méltatta dr. Nátyi Róbert kurátor és a szervezők munkáját, és köszönetét fejezte ki a Pál Mihály életművét bemutató, a kiállítás időtartama alatta REÖK-ben is megvásárolható katalógus-album szerzőjének, Wehner Tibor művészettörténésznek, a képszerkesztő Gábor Éva Mária szobrászművésznek, illetve a Tiszatáj Kiadó szerkesztőjének, Annus Gábornak is.
Szobrászművész édesapja széleskörű műveltségét hangsúlyozta, amelyet gazdag olvasmányélményeinek, és közvetlen környezetének, teológus, irodalmár, természettudós barátainak, szobrász pályatársainak is köszönhetett a művész.
„E kulturális háló a nem szocreál kifejezésmód felé ösztönösen törekvő apám számára a külföldi (főleg francia) művészet megismerésének, s egyben a hazai formai és gondolati megkötöttségekből való kitörés lehetőségét jelentette. Az absztrakt kifejezésmód új teret nyitott. A mozgás kifejezését” – fogalmazott Pál József, hozzátéve, ez a fajta szobrászat nemcsak formákat mutat, súlyt és tömeget, hanem mozgást is: egyrészt változó, körbejárható, egyszerre izoláló és folytonosan egymásba kapcsolódó nézőpontjaival, másrészt új állapotok létrehozására törő belső feszültségeivel.
A tárlatot dr. Nátyi Róbert, a REÖK vezető kurátora, az SZTE Bartók Béla Művészeti Karának dékánja nyitotta meg. Elmondta, bár a második világháborút követő évtizedek, amelyekben idősebb Pál Mihály művészete kibontakozott, új irányt és bizonyos korlátokat szabtak a szobrászoknak, ez az egyedülálló életmű mégis mutatja a Michelangelo nevével fémjelzett reneszánsz szobrászat, más nagy klasszikusok hatását a kőben lévő plasztikai erő eleven kifejezése által. Ezeket az előképeket követő, magas szakmai mércével alkotta meg mind a megélhetést, és egyúttal a közismertséget biztosító, köztéri alkotásait, s fejlesztette tovább önálló törekvéseinek formát adó, organikus, konstruktív gondolkodásmódjáról tanúskodó plasztikáit, amelyek már az újabb magyar szobrászat irányába mutatnak.
„A művészetakarásnak egy fantasztikus esetével állunk szemben” – összegezte a művészettörténész-kurátor, hozzátéve, idősebb Pál Mihály életműve a huszadik századi magyar képzőművészet elképesztő gazdagságát példázza ötven év távlatából is.
A Mozgássá váló mozdulatlanság tárlata a borongós időjárás ellenére is sok érdeklődőt vonzott a REÖK-be a megnyitó hétvégéjén, és további hét héten keresztül állít emléket a Munkácsy Mihály-díjas alkotónak. A meghitt hangulatú, sokrétű kiállítás termeiben kirajzolódik egy különleges, a korszak által erőteljesen meghatározott művészi életút, amely mégis képes volt túlmutatni saját korán és környezetén; különleges élménnyel szolgálva minden látogatónak, kiemelve a köztéri szobrot – és annak alkotóját – a megszokottságában sokszor észrevétlen mindennapi tapasztalatok sorából.
(REÖK közleménye)
Fotó: Frank Yvette
