Madách korában még a tett halála az okoskodás volt, a mai világban azonban gyakran a tett halála a dezinformáció. Hogyan bénítja a klímaváltozásról szóló félretájékoztatás az emberi cselekvést?
A dezinformáció könnyű terjedésének korában a sok félrevezető és kifejezetten megtévesztő információ komoly mértékben szabotálja az emberiség klímaváltozás elleni erőfeszítéseit. A klímaváltozás elleni küzdelemnek számos akadálya van, ezek közül az egyik az emberi psziché. A szakértők figyelmeztetnek: az információ túlterhelés könnyen vezethet tétlenséghez vagy akár apátiához. A problémát nemcsak a szándékos félretájékoztatás jelenti, hanem a média is, amely az olvasók figyelmének megragadása érdekében sokszor szenzációhajhász, túlzó tartalmakat közöl. Az eredmény mindkét esetben hasonló: közöny és cselekvésképtelenség ott, ahol a tudatos döntések és konkrét lépések valóban segíthetnének az éghajlat és a környezet védelmében.
Vészmadárkodás és riogatás
Két évvel ezelőtt a közösségi médiát például megrázták a Golf-áramlat összeomlásáról szóló jóslatok, amelyek szerint az északi félteke hirtelen lehűlésére kellene számítani. Az összeomlás 2025 elejére volt „várható”. Ezek a hírek nemcsak bulvároldalakon és kattintásvadász portálokon terjedtek, hanem olyan lapokban is, mint a The Guardian. Julio Friedmann klímakutató azonban rámutatott: a hivatkozott tanulmány nem jósolt semmi ilyesmit, sőt, még csak nem is foglalkozott a Golf-áramlattal.
Ez nem egyedi eset. 2019-ben olyan előrejelzések kaptak nagy figyelmet, amelyek az emberi civilizáció összeomlását, sőt az emberi faj kihalását vetítették előre 2050-re. A Kihalás Lázadása környezetvédelmi mozgalom társalapítója odáig ment, hogy kijelentette: a klímaváltozás „csendben népirtást” okoz. Az emberiség klímaváltozás miatti kihalásának narratíváját Greta Thunberg is erősítette.
Michael Mann klimatológus ezzel szemben hangsúlyozza: az emberi kihalás rendkívül valószínűtlen, és legfeljebb a klímaváltozás kezelésének legsúlyosabb mulasztásai esetén jöhetne szóba. Ken Caldeira klimatológus egyetért vele: „A klímaváltozás nem veszélyezteti az emberi faj fennmaradását.”
Félretájékoztatás és a mentális egészség
Az tudatosan vagy tudattalanul eltúlzott, felnagyított és torzított állítások a félretájékoztatás kategóriájába tartoznak. A dezinformációval szemben – amely szándékosan félrevezető – itt gyakran inkább a tények rossz értelmezéséről van szó.
A kutatások szerint az interneten még mindig több az objektív, tudományos alapú információ, mint a félretájékoztatás. Ennek ellenére a félrevezető tartalmak sokkal nagyobb közönséget érnek el, és jóval több reakciót váltanak ki. Egy nemrégiben készült tanulmány például 20 millió, klímaváltozással kapcsolatos bejegyzést elemzett a Facebookon, a Twitteren és a YouTube-on 2018 és 2022 között – az eredmények azt mutatták, hogy a szenzációhajhász tartalmak messze nagyobb figyelmet kaptak.
Nem meglepő tehát, hogy a klímaváltozás következményeiről szóló eltúlzott, riogatásra épülő írások hozzájárulnak a klímaszorongás elmélyüléséhez. Ez a jelenség a fiatalok meglepően nagy részét érinti, sokuk életminőségét és mindennapjait befolyásolva.
Miért hisznek az emberek a klímaváltozással kapcsolatos álhíreknek?
A pszichológiai kutatások több okot azonosítanak. Az egyik az ideológiai kötődés. Gyakran azok hisznek a klímaváltozással kapcsolatos összeesküvés-elméletekben, akik a Covid kapcsán is hittek áltudományos magyarázatokban és különféle konteókban. Bár a két téma független egymástól, közös bennük a szakértőkkel szembeni bizalmatlanság.
Másoknál a motivált érvelés játszik szerepet: az emberek hajlamosak csak azokat az információkat elfogadni, amelyek megerősítik meglévő hiedelmeiket, míg a számukra kényelmetlen tényeket elutasítják. Ez szorosan kapcsolódik a megerősítési torzításhoz, vagyis ahhoz a hajlamhoz, hogy az adatok közül csak azokat válogassuk ki, amelyek igazolják a már meglévő nézeteinket.
Michael Shermer pszichológus 1997-es Miért hisznek az emberek furcsa dolgokban című könyvében azt írja, hogy még a rendkívül intelligens emberek is gyakran hisznek „furcsa” elképzelésekben, mert hiedelmeiket nem bizonyítékok, hanem érzelmi vagy ideológiai okok alapján alakították ki – az intelligenciájukat pedig arra használják, hogy ezeket a hiedelmeket védjék.
Megerősítési torzítás
A motivált érvelés egyik alapja egy ismert gondolkodási hiba, a megerősítési torzítás. Ez azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk különös figyelmet szentelni és nagyobb súlyt adni azoknak az állításoknak, amelyek alátámasztják a már meglévő hitünket vagy nézeteinket. Ezzel szemben azokat az információkat, amelyek ellentmondanak a meggyőződésünknek, hajlamosak vagyunk elhallgatni, lekicsinyelni vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni.
Shermer szavaival élve: „Egyszerűen átválogatjuk az adathalmokat, és kiválasztjuk azokat, amelyek leginkább megerősítik azt, amiben már amúgy is hiszünk. Közben elnézzük vagy teljesen figyelmen kívül hagyjuk azokat, amelyek kényelmetlenek számunkra.”
Nem tudják, hogy nem tudják
A motivált érveléstől és a megerősítési torzítástól függetlenül is létezik egy másik jól ismert jelenség: a Dunning–Kruger-effektus: egy kognitív torzítás, amelynek lényege, hogy az emberek, akik kevés tudással vagy tapasztalattal rendelkeznek egy adott területen, hajlamosak jelentősen túlbecsülni a saját képességeiket. Ugyanakkor gyakran képtelenek felismerni mások szakértelmét vagy az, hogy valójában mennyire kevés az ismeretük.
Ez a jelenség paradox módon azt eredményezi, hogy a kevesebb tudással bírók sokkal magabiztosabbnak érzik magukat, mint azok, akik valóban értenek a témához. A valós szakértelem hiánya mellett a metakognitív képességek – vagyis annak felismerése, hogy mennyire nem értünk valamihez – is gyengék.
Ez a túlzott önbizalom különösen veszélyes, hiszen aki nem tudja megkülönböztetni a megbízható forrásokat a kétes hitelességű információktól, az könnyen válik a félretájékoztatás terjesztőjévé. A Dunning–Kruger-effektus így aktívan hozzájárulhat ahhoz, hogy hozzáértés nélküli emberek magabiztosan és kitartóan osszanak meg hamis vagy félrevezető információkat, tovább növelve a káoszt a közvéleményben.
Létezik-e „oltás” a dezinformáció ellen?
A jó hír az, hogy léteznek eszközök a félretájékoztatás kivédésére. Az egyik legfontosabb a kritikai gondolkodás. A kritikus gondolkodó a bizonyítékok súlya alapján alakítja ki véleményét, és ha nincs elég információ, inkább nem foglal állást. Ez segít megelőzni, hogy megalapozatlan hiedelmeket fogadjunk el. A kritikai gondolkodás tehát egyfajta oltásnak tekinthető – nemcsak az interneten terjedő ostobaságok ellen.
Érdemes hozzátenni: a klímaszorongás sem feltétlenül teljesen negatív jelenség. Kutatások szerint az enyhébb szintű szorongás növeli az óvatosságot a környezeti hatásokkal kapcsolatban, és gyakran ösztönöz személyes vagy közösségi aktivizmusra. Ez kollektív felelősségérzetet alakíthat ki, és hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek tudatosabban éljenek.
(Forrás: https://zive.aktuality.sk/clanok/4zCX17I/ako-vyhrat-boj-s-klimatickou-zmenou-problem-sa-skryva-priamo-v-nasich-hlavach-varuju-odbornici/)
– GME –
