Molnár Piroskát az országban senkinek sem kell bemutatni. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt, a Nemzet Színészét, aki a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, számtalan szerepben láthattuk a színpadon, a filmvásznon és a televízióban egyaránt. Bár egészségügyi állapota nem épp a legjobb, egy-egy szerepbe bújva, elmondása szerint mindez feledésbe merül. A Szegedhez is több szállal kötődő művésznőt, egy rövid interjúra a „Csengetett, Mylord?” című előadás előtt kaptuk el, amelyet július 17-én és 18-án az Újszegedi Szabadtéri Színpadon adtak elő, a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadának egyik nagysikerű vígjátékaként.
Engedje meg, hogy először is megkérdezzem, hogy van?
Köszönöm a kérdést, sajnos az ízületeim az évek során tönkrementek, emiatt nehezen mozgok, és ez kihatással van a szerepeimre is, ezért csak olyanokat vállalok most már el, amelyeket ezzel a fizikai állapottal végig is tudok csinálni.
A „Csengetett, Mylord?” ebből a szempontból kényelmes?!
Igen, tolókocsiban ülve játszom.
Egy vígjátékról van szó, ez könnyebbé teszi akár a felkészülést, akár magát a játékot?
Nem szoktam különbséget tenni, a közönség viszont imádja a vígjátékokat, úgyhogy ezért jó játszani, érezzük a szeretetet. Egyébként számomra nincs olyan, hogy könnyű vagy nehéz, a kapott szerepet mindig igyekszem a legjobb tudásom szerint elsajátítani. Ha úgy vesszük, mindegyik könnyű és mindegyik nehéz…
Vonható bármiféle párhuzam a történet szempontjából a jelennel?
Nem hinném, aki szereti a fanyar angol humort, és képes mosolyogva nézni az angol arisztokraták szolgákhoz való viszonyát, az érti és képes jót mulatni is ezen. Nem hiszem, hogy vannak még napjainkban olyan családok, akik ekkora személyzetet tudnak tartani…
Milyen szerepben láthatjuk önt még a nyáron?
Ezzel a darabbal turnézunk a nyáron, augusztusban és szeptemberben lesz ugyan egy kis szabadidőm, októbertől viszont újra a budapesti színpadokon leszek látható. 7-8 darabban játszom, mindegyik teltházzal fut, de újakat már nem vállalok.
Nehezére esik nemet mondani?
Attól függ, mivel kínálják meg az embert.
Milyen a kapcsolata az idő múlásával?
Nem vagyunk barátok, ha fogalmazhatok így… Az utóbbi időben többször is eszembe jut Csoóri Sándor „Föld, nyitott sebem” című verséből az a sor, hogy: „Mindig csak ez a halál előtti időzavar?” – néha ezt érzem, de ez talán még messze van, addig pedig kihúzom ezzel a kis időzavarral.
A kormányváltás kapcsán hadd kérdezzem meg, mi a véleménye arról az irányról, ami felé a magyar kultúrát az ország új vezetői terelni szeretnék?
Reméljük a legjobbakat.
Ha kikérnék az önök véleményét, mit mondana, mi az, amin elsőként változtatni kellene?
Hála Istennek nem kérdeznek, és nem is az én dolgom. Az én dolgom, hogy a rám bízott szerepeket a legjobb tudásom szerint eljátsszam, a politikusoké pedig az, hogy irányítsák a kulturális munkát.
Végezetül, nem mehetek el a szegedi kötődés mellett sem, milyen érzésekkel tér vissza a városba?
Közel áll ez a város a szívemhez, hiszen itt jártam iskolába és a színészi pályámat is itt kezdtem, jó érzés ide időről-időre visszatérni.
Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok/Tari Róbert
