Új lendületre, nyitottabb városvezetésre és valódi közéleti párbeszédre van szükség Szegeden – véli Halász Noémi, a Szeged Jövője Egyesület új elnöke. A Szegedi Napnak adott interjújában arról beszélt, hogy a város fejlődéséhez nem elegendőek az eddigi eredmények, hosszú távú gondolkodásra és a lakosság érdemi bevonására is szükség van. Szó esett a klímaváltozásról, a közlekedési problémákról, a megfizethető lakhatásról, a helyi politikai viták hiányáról és az új országgyűlési képviselőkkel szembeni elvárásairól is.
Mi az a három probléma, amelyet Szegeden a legsürgetőbben meg kellene oldani?
Szegednek az egyik legnagyobb kihívása a klímaváltozás. Egyre forróbb nyarak, egyre gyakoribb és hosszabb aszályos időszakok jellemzik a térséget. Ennek hatásai nemcsak a várost körülvevő mezőgazdasági területeken és természetes ökoszisztémákban jelentkeznek, hanem magában a városban is. A nyári hőhullámok, a városi hősziget-hatás és az egyre nehezebben elviselhető éjszakai hőmérsékletek mind azt mutatják, hogy Szegednek komolyan kell vennie a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást. Természetesen történtek előrelépések az elmúlt években, de a klímaváltozás üteme és várható hatásai mellett ezek önmagukban nem elegendőek. Nem elég néhány fát ültetni vagy időszakosan zöldíteni a közterületeket. Rendszerszintű gondolkodásra van szükség: több összefüggő zöldfelületre, a meglévő faállomány megőrzésére, vízmegtartásra, a csapadékvíz helyben tartására, átgondolt várostervezésre és a természetes ökoszisztémák védelmére. A klímaadaptációnak a városfejlesztés egyik alapvető szempontjává kell válnia.
A második a közlekedés. Szegednek jó adottságai vannak, de a városi és az agglomerációs közlekedés egyaránt fejlesztésre szorul. Nemcsak az utak állapotáról beszélek, hanem a közösségi közlekedésről, a kerékpáros és gyalogos infrastruktúráról, az elővárosi közlekedésről és arról is, hogy a környező településekről mennyire lehet kiszámíthatóan bejutni a városba. A parkolás területén is szükség lenne előrelépésre: parkolóházak és P+R parkolók kialakítására, valamint olyan ösztönzőkre, amelyek segítik, hogy az autóval érkezők legalább a város külsőbb részein közösségi közlekedésre váltsanak. Ehhez természetesen megfelelő gyakoriságú, megbízható és jól szervezett közösségi közlekedésre is szükség van. Nem egyszerűen az autós közlekedést kell korlátozni, hanem valódi alternatívát kell kínálni az embereknek.
Harmadikként az emberek mindennapi életminőségét, ezen belül különösen a lakhatás és a társadalmi egyenlőtlenségek kérdését emelném ki. Szegeden is egyre nagyobb kihívást jelent a megfizethető lakhatás, különösen a fiatalok, az egyetemisták, a pályakezdők és az alacsonyabb jövedelmű családok számára. Az elszálló albérlet- és ingatlanárak sokak számára megnehezítik, hogy önálló életet kezdjenek vagy hosszú távon a városban tervezzenek. Szegeden vannak jól működő szociális támogatási formák, amelyeket fontos elismerni és megőrizni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség további fejlesztésekre. Bővíteni kellene az önkormányzati bérlakásállományt, új kollégiumi férőhelyeket kellene kialakítani, és nagyobb figyelmet kellene fordítani a védett otthonok, valamint az egyéb speciális lakhatási formák létrehozására is. Ezek a fejlesztések nemcsak azoknak nyújtanának segítséget, akik jelenleg nehezen jutnak megfelelő lakhatáshoz, hanem a lakáspiaci keresletre is kedvező hatással lehetnének. Ha több megfizethető önkormányzati bérlakás és kollégiumi férőhely áll rendelkezésre, az enyhítheti a piaci lakhatási nyomást is.
Miben változott Szeged az elmúlt években, és milyen irányba tart a város?
Szeged az elmúlt években sok tekintetben változott, ugyanakkor sok mindenben megőrizte azt az értékrendet és karaktert, ami mindig is jellemezte. Azt fontos látni, hogy az elmúlt 16 évben a Fidesz-kormány számos olyan intézkedést hozott, amely jelentősen szűkítette az önkormányzatok mozgásterét és forrásait. Ilyen körülmények között is történtek fejlesztések: megújultak belvárosi területek, fejlődött a kerékpáros infrastruktúra, és egyre nagyobb figyelem jutott a zöldfelületekre. A kormányváltással most új lehetőség nyílik Szeged előtt, de önmagában ez még nem garantálja a város fejlődését. Ehhez a városvezetésnek is meg kell tudnia újulni: frissebb szemléletre, új lendületre, bátrabb és hosszabb távú gondolkodásra van szükség. Különösen fontos ez most, amikor a jelentős ipari beruházások miatt a város gazdasági szerkezete is átalakul. Nem szeretném, ha Szeged egyszerűen csak egyre nagyobb ipari központtá válna. Olyan fejlődési modellt kell kialakítani, amelyben a gazdaság, a tudomány, az oktatás, a kultúra és a környezetvédelem egymást erősíti. Emellett a város működésének is nyitottabbá kellene válnia. Jó lenne, ha a szegediek nem csupán négyévente, a választásokon szólhatnának bele a város jövőjének alakításába, hanem a mindennapi döntésekben is valódi lehetőséget kapnának erre. A közösségi költségvetés vagy más részvételi eszközök sokat segíthetnének ebben. Ehhez azonban a közéleti kultúrának is változnia kell: több párbeszédre, nagyobb átláthatóságra és a kritikára nyitottabb városvezetésre lenne szükség.
Van olyan szegedi ügy, amelyről úgy érzi, nem kap elég figyelmet?
Igen, több ilyen ügy is van. Ilyen például a város külsőbb területeinek fejlesztése, a rozsdaövezetek hasznosítása, vagy az, hogy milyen Szegedet szeretnénk látni harminc-negyven év múlva. Utóbbi különösen fontos, mert úgy érzem, hiányzik az átfogó, hosszú távú gondolkodás a városról. Az is előfordul, hogy egy-egy témáról bár viszonylag sokat beszélünk, de nem megyünk elég mélyre bennük, inkább ki van pipálva, hogy jó erről is beszéltünk, mehetünk tovább. Például ilyen a klímaváltozáshoz kapcsolódó a vízgazdálkodási kérdések. Sokat beszélünk a klímaadaptációról, de miközben egyre nagyobb problémát jelent a vízhiány és a szárazodás, a város csapadékvizének jelentős részét továbbra is elvezetjük a Tiszába, ahelyett, hogy a lehető legtöbbet helyben tartanánk és hasznosítanánk – és erről nem esik szó. Márpedig ezt nem váltja ki néhány klímaváltozástűrő növény elültetése. De talán egy-egy konkrét példánál is fontosabb kimondani, hogy mennyire nehéz bizonyos ügyeket beemelni a szegedi közbeszédbe. Ehhez viszont szükség lenne egy nyitottabb közéleti kultúrára. Amikor például kérdőívet indítottunk arról, hogy a szegediek mennyire érzik biztonságosnak és nőbarátnak a várost, számos támadással kellett szembenéznünk, önkormányzati képviselő részéről is. Pedig attól, hogy valaki kérdéseket tesz fel, problémákra mutat rá vagy fejlesztési javaslatokat fogalmaz meg, még nem a város ellen dolgozik. És attól, hogy egy területen vannak hiányosságok, még nem lesz rossz az egész város. Szerintem egy városvezetésnek nem tartania kellene a kritikától, hanem partnerként kellene tekintenie azokra, akik tenni akarnak Szegedért. A problémák feltárása nem rombolás, hanem a fejlődés előfeltétele.
Mennyire lehet ma valódi változást elérni a helyi politikában?
Ha ügyek végigviteléről van szó, akkor azt gondolom, hogy lehet. Sokszor egy jól képviselt helyi ügy, egy összefogás, egy nyilvánosság elé vitt probléma vagy egy következetesen végigvitt civil kezdeményezés is képes eredményt elérni. De azt abszurdnak érzem, hogy néha mennyire nehezen megy ez. Sajnos egyre inkább azt látjuk, hogy a helyi politika is gyakran a régi országos pártpolitikai logikák mentén működik: mintha minden kérdésben azt kellene eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll, és nem azt, hogy mi lenne a legjobb megoldás az adott problémára. Én hiszek abban, hogy helyben lehet másképp politizálni. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a döntéshozók nyitottak legyenek a kritikára, a civil kezdeményezésekre, a szakmai javaslatokra, és ne csak a választási kampányok idején keressék az embereket.
Mit hiányol leginkább a szegedi közéleti vitákból?
Magát a valódi közéleti vitát. Sokszor már egy kérdés feltevése is politikai állásfoglalásnak vagy akár árulásnak minősül, nemhogy valódi szakmai viták és a következményekről szóló őszinte beszélgetések alakulnának ki. Sokszor azt érzem, hogy a helyi közéletben is a politikai pozíciók és a személyes konfliktusok kerülnek előtérbe, miközben sokkal kevesebb szó esik arról, hogy egy-egy döntésnek milyen társadalmi, gazdasági vagy környezeti következményei vannak. Azt is hiányolom, hogy a döntéshozók rendszeresen és érdemben elszámoljanak a döntéseikkel. Nem elég bejelenteni egy beruházást vagy átadni egy fejlesztést. Azt is meg kell mutatni, hogy az elérte-e a kitűzött célját, mennyibe került, és valóban azt az eredményt hozta-e, amit ígértek. De emellett az is hiányzik, hogy a város jövőjéről szóló nagyobb kérdésekben valódi társadalmi párbeszéd alakuljon ki. Milyen Szegedet szeretnénk húsz év múlva? Hogyan alkalmazkodunk a klímaváltozáshoz? Milyen gazdasági fejlődést tartunk kívánatosnak? Hogyan lehetne a fiatalokat itt tartani, és hogyan lehetne az idősebbek számára is élhetőbbé tenni a várost? Szerintem egy egészséges helyi demokráciában a kritika nem ellenségeskedés, hanem a fejlődés egyik feltétele.
Van olyan politikai célja, amelyről eddig még nem beszélt nyilvánosan?
Nem szoktam titokzatoskodni, nyíltan kommunikálom a döntéseimet, amint azok meg vannak. Így nyilván az sem titok, hogy most nem egy konkrét politikai célt szeretnék kiemelni, hanem egy folyamatot. Azt szeretném, ha közösségünkkel a lehető legjobban tudnánk integrálni a város lakóinak véleményét, gondolatait, igényeit a saját programunkba, gondolatainkba és ezzel hozzájárulhatnánk egy erősebb, aktívabb és önállóbb helyi közösség kialakulásához és a város fejlődéséhez. Azt gondolom, hogy Szegeden rengeteg olyan ember van, aki ért a saját területéhez, vannak ötletei, látja a problémákat, de nem feltétlenül találja meg azokat a közösségeket vagy fórumokat, ahol ezekkel érdemben foglalkozhatna. Szeretném, ha a Szeged Jövője Egyesület egyre inkább ilyen hellyé válna, ahol nem az számít, hogy valaki melyik párttal szimpatizál, hanem az, hogy mit tud hozzátenni a város jövőjéhez. Hosszabb távon egy olyan civil és közéleti műhelyt szeretnék építeni, amely képes helyi ügyeket feltárni, szakmai javaslatokat kidolgozni, közösségeket szervezni, és adott esetben a döntéshozókon is számon kérni az ígéreteiket. Mert nem szeretném, ha az emberek csak négyévente éreznék úgy, hogy van beleszólásuk abba, mi történik a városukban. Azt szeretném, ha a választások között is lenne valódi lehetőségük alakítani a közös ügyeinket.
Mi a véleménye Szeged új, országgyűlési képviselőről? Kapcsolatba lépett-e már velük?
A választási eredmény egyértelmű felhatalmazást adott az új képviselőknek, és szerintem komoly felelősség is hárul rájuk. Szegednek és a térségnek számos olyan problémája van, amelyek megoldásához szükség lesz az országgyűlési képviselet aktív közreműködésére. Én azt várom tőlük, hogy mindig és mindenek előtt a választókerületükben élő emberek, a város és a térség érdekeit képviseljék – a pártpolitikai elvárások ellenében is. Még csak fél éve vannak pozícióban, ráadásul egy súlyos örökséggel terhelt országban kezdték meg a munkájukat. Nem gondolom, hogy ennyi idő után már átfogó értékelést kellene mondanunk a teljesítményükről. Ugyanakkor fontos, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a munkájukat, és számon kérjük rajtuk a vállalásaikat, mert a türelem nem jelenthet kritikátlanságot. Kapcsolatba természetesen kerültünk már, hiszen különböző eseményeken, rendezvényeken mindannyiukkal összefutottunk, és informálisan beszélgettünk is. Konkrét ügyekkel azonban eddig nem kerestem meg őket. Azt gondolom, hogy a város érdeke az, hogy mindenki együtt tudjon működni, aki a város fejlődéséért dolgozik, és ementén természetesen nyitott vagyok erre.
Fotó: Frank Yvette
