Éles kritikát fogalmazott meg Munk Veronika, a 444 főszerkesztője Magyar Péter miniszterelnök legújabb videójával kapcsolatban. A kormányfő az Országház kevésbé ismert részeit mutatta be követőinek, amikor az épület alagsorában található karbantartóműhelyben meztelen nőket ábrázoló plakátokra lett figyelmes. A képeken és az azokhoz kapcsolódó tréfálkozáson a miniszterelnök is nevetett, ami Munk Veronika szerint nem egyszerűen ártatlan humor, hanem a női test tárgyiasításának példája.
Magyar Péter vasárnap közzétett közösségi médiás videójában az Országház olyan helyiségeibe is betekintést engedett, amelyek a nyilvánosság számára általában nem hozzáférhetők. A felvételen a parlament kupolája, szűk folyosói, létrái és különböző kiszolgálóhelyiségei is feltűnnek. A látogatás egyik állomása az épület alagsorában működő karbantartóműhely volt, ahol a falakon és egy hűtőszekrényen meztelen nőket ábrázoló képek voltak láthatók.
A miniszterelnök a plakátokat észrevéve tréfálkozni kezdett, majd megjegyezte: „A házelnök asszony azért meg ne lássa.”
A műhely egyik dolgozója erre elmondta, hogy amikor Forsthoffer Ágnes házelnök korábban a helyiségben járt, a képeket ideiglenesen eltávolították. A jelenetet nevetés kísérte, Magyar Péter pedig a kamerának is megmutatta a plakátokat.
A videó ezen részlete váltotta ki Munk Veronika kritikáját, aki november 8-án megjelent véleménycikkében kifogásolta a miniszterelnök viselkedését.
A 444 főszerkesztője szerint nem pusztán ártatlan viccelődés történt
Munk Veronika írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a videóban a női test elsősorban a férfiak szórakoztatására szolgáló dekorációként jelenik meg. Szerinte a jelenet azért különösen problémás, mert nem egy magánbeszélgetésről van szó, hanem a miniszterelnök nyilvánosságnak szánt felvételéről, amely az ország egyik legfontosabb közintézményében készült.
A főszerkesztő szerint az ilyen helyzetekben a nők nem önálló szereplőként, hanem testrészekre redukált látványelemként jelennek meg, miközben a férfiak beszélgetnek, dolgoznak és viccelődnek.
Munk Veronika kitért arra a lehetséges ellenérvre is, hogy a karbantartók műhelyében elhelyezett plakátok és az azokon való nevetés csupán ártalmatlan férfihumornak tekinthető. Úgy véli azonban, hogy éppen az ilyen, hétköznapinak és természetesnek tartott helyzetek járulnak hozzá a nőket tárgyiasító szemlélet fennmaradásához.
Álláspontja szerint ehhez nem feltétlenül szükséges tudatos rosszindulat vagy a nők szándékos megalázása. Elegendő lehet a megszokás, a közös nevetés és az a társadalmi beidegződés, amely szerint a női test megjelenítése a férfiközösségekben magától értetődő szórakozási forma.
A házelnök látogatására eltüntették a plakátokat
A véleménycikk egyik központi eleme az a párbeszéd, amelyből kiderült, hogy a karbantartóműhely dolgozói Forsthoffer Ágnes korábbi látogatásának idejére levették a meztelen nőket ábrázoló képeket.
Munk Veronika szerint ez a mozzanat különösen beszédes, mert arra utalhat, hogy a dolgozók is tisztában voltak azzal, hogy a plakátok jelenléte bizonyos helyzetekben kifogásolható.
A főszerkesztő értelmezésében azonban a képek ideiglenes eltávolítása nem jelent valódi szemléletváltást. A kifogásolható dekorációt csupán addig tüntetik el, amíg egy olyan személy tartózkodik a helyiségben, akinek a jelenlétében azt nem tartják megfelelőnek.
A szerző szerint mindez jól példázza, hogy a nőkkel kapcsolatos társadalmi normák gyakran csak a látszat szintjén érvényesülnek, miközben a megszokott viselkedési minták változatlanok maradnak.
Magyar Péter szerepét is kifogásolta a főszerkesztő
Munk Veronika kritikája nem kizárólag a műhelyben dolgozóknak szólt. A cikkben külön hangsúlyozta, hogy Magyar Péter nem csupán véletlenül találkozott a plakátokkal, és nem is egyszerűen dokumentálta a látottakat.
A főszerkesztő szerint a miniszterelnök maga is aktív résztvevőjévé vált a tréfálkozásnak, amikor a kamerának megmutatta a képeket, és a jelenetet humoros tartalomként közvetítette követőinek.
Munk Veronika úgy látja, hogy egy miniszterelnök esetében ennek különös jelentősége van, hiszen a kormányfő nyilvános szereplései nemcsak személyes megnyilvánulások, hanem a politikai kultúráról és a közéleti normákról is üzennek.
A szerző arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenet éppen abban az épületben játszódott, ahol a társadalom egészét érintő jogszabályokat, köztük a nők életére is hatással lévő törvényeket alkotják meg.
A főszerkesztő szerint ezért különösen visszás, ha az Országház egyik helyiségében a női test továbbra is a férfiak közötti összekacsintás és szórakozás eszközeként jelenik meg.
A politikai kultúraváltás kérdését is felvetette az eset
A 444 főszerkesztője a történteket tágabb politikai összefüggésbe helyezte. Arra utalt, hogy a jelenlegi kormány és parlamenti frakció nemi összetétele alapján akár úgy is tűnhet, hogy Magyarországon új korszak kezdődött a nők politikai szerepvállalásában.
Véleménye szerint azonban a politikai képviseletben bekövetkező változások önmagukban még nem garantálják a mindennapi viselkedési normák átalakulását.
A valódi kultúraváltásnak szerinte nemcsak a parlamenti vitákban, a politikai döntéshozatalban vagy a hivatalos megszólalásokban kell megjelennie, hanem a közintézmények hétköznapi működésében is.
A szerző ezért a parlamenti műhelyben történteket nem önmagukban, hanem egy szélesebb társadalmi probléma tüneteként értékelte.
Az eset ugyanakkor a humor és a közéleti szereplők felelősségének kérdését is felveti. Míg egyesek a jelenetet ártalmatlan tréfálkozásként értékelhetik, Munk Veronika szerint a miniszterelnök részvétele és a felvétel nyilvános közzététele miatt a történtek túlmutatnak egy munkahelyi viccen.
A főszerkesztő írásának központi üzenete, hogy a politikai kultúra megváltoztatása nem merülhet ki a személycserékben vagy a közéleti kommunikáció megújításában. Ahhoz a hétköznapi beidegződéseknek és a nőkhöz való viszonyulásnak is változnia kell.
(444.hu)
Fotó: Munka Veronika hivatalos Facebook-oldala/Járdány Bence
