• az uniós fogyasztás a világ erdőirtásának körülbelül tíz százalékáért felelős
• az önkéntes kezdeményezések nem bizonyultak alkalmasnak az erdőirtás megfékezésére
• az uniós piacon működő kereskedők számára nyomonkövethetőségi kötelezettségeket kell előírni
• 1990 óta dél-Afrikánál is nagyobb területen irtották ki az erdőt
A cégek kötelezően győződjenek meg arról, hogy a piacra dobott termékek gyártása során nem pusztítottak ki erdőt: az EP jogszabályjavaslatot vár a Bizottságtól az erdőirtás megfékezésére.
Jelenleg nincsen olyan uniós szabály, amely megtiltaná azon termékek európai árusítását, amelyek gyártása világszerte erdők irtásához vezet. Ezért az európai vásárlók nem tudják, hogy az általuk megvett termékek máshol erdők eltűnését okozzák – köztük olyan pótolhatatlan trópusi erdőkét, amelyek kulcsszerepet játszanak az éghajlatváltozás elleni harcban és a biológiai sokszínűség megőrzésében.
Ezért a Parlament csütörtökön 377 szavazattal, 75 ellenszavazat és 243 tartózkodás mellett elfogadott jelentése felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy kötelező erejű jogszabályra, amely megfékezné az uniós igények kielégítése miatti erdőirtást és visszafordítaná a folyamatot. A képviselőknek a Szerződésben lefektetett joga, hogy jogalkotási javaslat beterjesztésére kérjék fel a Bizottságot.
Az erdőirtás megállítására kötelező érvényű szabályok szükségesek
A képviselők szerint az önkéntes kezdeményezések, vagy harmadik fél által kiállított tanúsítások és címkék nem tudták megállítani az erdők pusztítását világszerte, ezért kötelező érvényű jogszabályjavaslatot várnak a globális erdőirtás európai ösztönzőinek megszüntetésére.
A képviselők egy alapos, kötelező átvilágítási eljárás előírását kérik a piaci szereplők számára. Ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak kötelezően kockázatelemzést kellene végezni termékeikkel kapcsolatban. Ennek során dokumentálhatóan megvizsgálnák, hogy az áruellátási lánc szereplői hogyan kezelik az erdőirtás kérdését, és hogyan előzik meg vagy szorítják az erdőirtást elhanyagolható szintre. Az uniós piacon tevékenykedő összes kereskedőnek garantálnia kellene a termékek nyomonkövethetőségét annak érdekében, hogy beazonosítható legyen a termék származási helye és ellenőrizhető legyen a szabályok betartása. A kis- és középvállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhet azonban a legalacsonyabb szinten kell tartani, és a sok beszállítóval dolgozó vállalatoknak azokra a cégekre kellene koncentrálniuk, amelyek esetében a legvalószínűbben merül fel az erdőirtás kockázata. Büntetésre kellene számítania azoknak a cégeknek, amelyek nem végzik el az átvilágítást, és az erdőket és ökoszisztémákat veszélyeztető anyagok felhasználásával készült termékeket dobnak piacra Európában.
A jogalkotási kezdeményezés több tanulmányra hivatkozik, amelyek szerint az erdőirtással összefüggésbe hozható termékek uniós forgalmazásának tilalma nem lenne hatással a piacon megjelenő termékek számára és árára, a kereskedők számára pedig minimális extra költséggel járna. A vállalatok valójában jól járnának, mert a versenytársaknak egységes normáknak kellene megfelelniük, így egyikőjüknek sem lejtene a pálya.
A képviselők szerint az erdőirtás ellen kialakított eljárást az erdőkön kívüli egyéb, nagy szénkészletet tároló és gazdag biodiverzitású ökoszisztémákra, így például a tengeri vagy partvidéki élőhelyekre, árterekre, tőzeglápokra és szavannákra is ki kellene terjeszteni azért, hogy az erdők védelmével ne ezek kerüljenek veszélybe. A Bizottságnak az erdőirtás és az erdőpusztítás fogalmát is pontosan meg kellene határoznia. A képviselők szerint az ősi és természetes erdőket globális közjavaknak kellene tekinteni, és védeni kell azokat, ökoszisztémáikat pedig jogi státusszal kellene felruházni.
A képviselők végül hangsúlyozták, hogy az uniós kereskedelem- és befektetéspolitikának ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy az egyes megállapodások kötelező érvényű és behajtható, a nemzetközi vállalásokkal összhangban álló fenntartható fejlődési fejezeteket tartalmazzanak. A képviselk sajnálatukat fejezték ki, hogy az EU és a Mercosur-országok közötti megállapodás nem tartalmaz ilyen kötelező érvényű kitételt.
Delara Burkhardt (S&D, Németország) jelentéstevő szerint
„Mindenki egyetért abban, hogy a világszerte tapasztalható erdőirtást önkéntes alapon megfékezni és visszafordítani kívánó intézkedések kudarcot vallottak. A jelentés elfogadásával lehetőségünk nyílt egy jól működő és méltányos rendszer létrehozására, amely kötelező átvilágításon alapul. Újabb fontos lépést tettünk afelé, hogy megállítsuk és visszafordítsuk az uniós igények kielégítése miatt világszerte zajló erdőirtás” – fogalmazott a szavazás után a német szocialista képviselő.
1990 óta 1,3 millió négyzetkilométernyi, azaz dél-Afrikánál is nagyobb területnyi erdőt pusztított ki az ember. Az erdőirtás megállítása a biológiai sokszínűség megőrzésének, a szénelnyelésnek és egyes helyi közösségek fennmaradásának a kulcsa. Az uniós fogyasztás a világ erdőirtásának közel 10 százalékáért felelős, elsősorban olyan termékek miatt, mint a pálmaolaj, a hús, a szója, a kakaó, az eukaliptusz, a kukorica, a faanyag, a bőr és a gumi.
