A szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban nyújtott uniós oktatási támogatás az elmúlt években a releváns segítségnyújtási projekteken keresztül remekül működött. Az Európai Számvevőszék ma közzétett jelentése azonban hiányosságokat is feltárt e támogatás kapcsán. Az uniós támogatás összességében több fiúhoz ér el, holott a lányok esetében valószínűbb, hogy a konfliktus sújtotta térségekben kimaradnak az oktatásból. Az uniós segély hatékonyságát segítené továbbá, ha a projektek hosszabb távra szólnának, ezenkívül javítani kellene a költségek elemzését és az oktatást célzó készpénztámogatási programok fenntarthatóságát.
Becslések szerint a fejlődő országokban 64 millió gyermek nem jár általános iskolába. Az ilyen gyermekek fele konfliktus sújtotta területeken él. Az oktatásban való részvétel nemcsak tanulási lehetőségekhez ad nekik hozzáférést, hanem azonnali fizikai védelmet, valamint életmentő ismereteket és készségeket is biztosít számukra. A közelmúltban az Európai Bizottság az összes humanitárius segélyén belül 10%-ra növelte az oktatásra fordított támogatás arányát, amelynek összege így 2019-ben 160 millió euró körül alakult.
A számvevők szerint az uniós segély hozzájárult a biztonságos és minőségi oktatáshoz való hozzáférés helyreállításához és fenntartásához a humanitárius válság sújtotta területeken. A projektek relevánsak és jól koordináltak voltak, és az Európai Bizottság kezelni tudta az ellenőrző látogatások során feltárt problémákat. Ennélfogva a projekteknek sikerült megvalósítaniuk célkitűzéseik többségét.
„Az Uniónak viszonylag korlátozott eszközökkel is sikerült sok olyan gyermeken segítenie, akik a válság sújtotta térségekben kimaradtak az oktatásból – nyilatkozta Hannu Takkula, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. – A szükséghelyzeti oktatáshoz nyújtott támogatás kapcsán azonban még szükség van némi finomhangolásra, hogy kellő hatékonysággal és relevanciával szolgálhassa ezt a nemes célt.”
A projektek többsége túl rövid távra szól (10–12 hónap) ahhoz, hogy lefedhesse az elhúzódó válságban élő gyermekek többéves oktatási szükségleteit. Emiatt az uniós segély kevésbé volt hatékony és eredményei nem mindig voltak fenntarthatóak. Ami a hatékonyságot illeti, a számvevők azt javasolják a Bizottságnak, hogy jobb költségelemzések révén próbáljon többet kihozni ugyanabból a pénzből.
A lányok esetében a fiúkénál magasabb a kockázat, hogy lemorzsolódnak az iskolából, mert nagyobb valószínűséggel kell háztartási munkát végezniük, illetve esnek áldozatul erőszaknak vagy kötnek korai házasságot. A számvevők azonban jelentésükben rámutatnak, hogy a megcélzott, illetve elért lányok aránya nem tükrözi azok hátrányosabb helyzetét.
Végezetül az oktatási célú uniós készpénztámogatási projektek nem sokat tettek azért, hogy csökkentsék a kedvezményezettek készpénztámogatástól való függőségét. A számvevők ezért javasolják, hogy a Bizottság úgy tervezze meg a segélyeket, hogy az eredmények a humanitárius segítségnyújtás végét követően is fenntarthatóak legyenek: ezt például úgy teheti meg, ha segíti az önellátást, és az eddiginél több kedvezményezett családot támogat abban, hogy más megélhetési megoldásokat találjanak maguknak.
