A Magvető Kiadó gondozásában idén megjelent novelláskötete, Az év légiutas-kísérője igazi mesternovellákat tartalmaz. A történetek helyszíne legtöbbször a magyar vidék, ahova elköltözött, de elszakadni képtelen felnőttek térnek vissza újra és újra, ahol a különböző generációk nem értik meg egymást a legváltozatosabb módokon. Az írásokban mégis ott kísért mindig a humor, a komor helyzeteken is átüt a kíméletlen fantázia, és a legváratlanabb helyzetekben is felszikrázik a költőiség.
Darvasi Lászlóval Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész beszélget október 27-én csütörtökön 17.00 órától, a Somogyi-könyvtár első emeleti közösségi terében.
Az író 1962. október 17-én született Törökszentmiklóson. 1986-ban szerzett diplomát a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. Tanított általános iskolában, majd a Délmagyarországnál újságíróként, kulturális rovatvezetőként tevékenykedett. 1990 és 1998 között a szegedi Pompeji című folyóirat szerkesztője volt, 1993-tól az Élet és Irodalomfőmunkatársa lett. Prózái közül többet is – A titokzatos világválogatott (Nemzeti Színház, 2008) vagy a Trapiti (Kolibri Színház, 2005) – színpadra alkalmaztak.
2011-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották, 2020-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Irodalmi Osztályának tagja. Több műve megjelent franciául, németül és hollandul. 1994-ben született meg fia, Darvasi Áron, aki színművész, rendező, író és zenész. Együtt állították színpadra idén májusban a Madárhegy című Darvasi-darabot a Jurányi Házban, amely egy apa-lánya történetet mesél el.
Darvasi László egyik legismertebb álneve Szív Ernő, több történetét jegyzi ezen a néven, de Eric Moussambani álvéven is alkot. Első műve 1991-ben jelent meg Horger Antal Párizsban címmel, azóta számos elbeszélés, novellagyűjtemény, regény fűződik a nevéhez. Megalkotta Trapitit, a manócskát, aki nagy sikernek örvend a gyerekek körében, 2002-ben pedig elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat is a történettel.
„Darvasi László úgy lett mára a kortárs magyar próza meghatározó szerzője, hogy voltaképp kezdettől ugyanazt írja: a szerelem, a halál, a megbocsátás, a pusztulás, a bűn, a morál, a megmaradás nagy témái köszönnek vissza novelláiban, nagyregényeiben, tárcáiban és színdarabjaiban, de még a gyerekeknek írt sajátos, hasonlíthatatlan mesekönyveiben is. Melankolikus, érzelmekben gazdag, finom humorral átszőtt, olykor klasszikus mederben hömpölygő, máskor krimiszerűen fordulatos írói világa akkor is létezésünk mélyen aktuális alapkérdéseire keresi a választ, ha az olvasót régmúlt korokba, képzelt helyszínekre repíti a páratlanul gazdag írói képzelet.” (Forrás: szinhaz.online)
