Háda Fruzsina monodrámájával folyatódott a 33. THEALTER. A Budapest-Záhony című előadás történelmi emlékeket idéz fel az 1990-es évek elejéről, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot.
A Budapest-Záhony című monodráma Háda Fruzsina diplomamunkája, aki az SZFE-n végezte a tanulmányait drámainstruktor-színjátékos szakon. Az előadást közösen rendezte Fábián Péterrel, aki egyben a színésznő férje is. A cím az érintett vasútvonalra utal, amely Budapest–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony vonalon közlekedik. Az első néhány perc egy hangfelvétellel kezdődik, amiből megtudjuk, hogy Záhony milyen fontos település a vasúti vonatkozás miatt, és közben kiderül, hogy egy helytörténeti tárlat fogad minket, ahol Háda Fruzsina köszönti a közönséget, mint tárlatvezető.
Már a darab kezdetekor érezhető, hogy Háda Fruzsina remekül megtalálja az összhangot a közönséggel. Nagyon interaktív az előadás, egy bizonyos ponton a közönség soraiból bárki megoszthatott saját élményeket is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a színésznő odaad a nézőknek egy emlékdobozt, hogy csodálják meg milyen szép, és közben, akinek van kedve ossza meg mindenkivel, hogy éppen mit csinált 1991 nyarán. Sokan éltek a lehetőséggel, hogy személyes pillanatokat meséljenek el, de kicsit vontatottnak is éreztem ezt a szakaszát az előadásnak, mert hosszú percek teltek el mire mindenki kezén végig ment az emlékdoboz.
A Budapest-Záhony másfél órája Háda Fruzsina személyes története, amely hangfelvételekkel, videóvetítéssel, illetve a nézők bevonásával válik változatos és színes előadássá. Az interaktivitás részekből szórakoztató volt még az elején, amikor Fruzsina egy Magyarország térképet felemelve megkérte a közönséget, hogy mutassák meg hol található Záhony. Ennek a tetőpontja pedig a lezárás volt, amikor Fruzsina a színpadra invitált mindenkit, hogy igyanak vele pálinkát, és tekintsék meg közelről a helytörténeti tárlatot.
Családi dráma a délszláv háborúból – Mirad, egy fiú Bosziából a 33. THEALTER-en
Az előadás óriási sikert aratott a közönségnél. Folyamatos volt a nevetés, és az interaktivitásnak köszönhetően kialakult egyfajta kapcsolat a színésznő és a nézők között. Korosztálytól függetlenül bárki könnyedén kapcsolódhatott az eseményekhez, legyen az személyes élmény a korszakból vagy a történelem alapos ismerete vagy éppen Fruzsina személye, aki kisugárzásával végig fenntartotta az érdeklődést a másfél óra alatt.
Mátó Gábor
Fotók: Thealterphoto2023
