Mit jelent, ha valaki pedofil? Hogyan lesz valakiből az? Miért beszélünk csak keveset arról, hogy hányan esnek áldozatául ma Magyarországon a pedofiloknak? És mi a célja, a többek között ezekre a kérdésekre épülő képzésnek, amelyet a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány indított és, amit már 5 ezren elvégeztek? Erről is kérdeztük Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértőt.
Kezdjük talán a legfontosabbal, amellyel minden bizonnyal sokan nem vagyunk tisztában: mit jelent, ha valaki pedofil?
A pedofília egy szexuális deviancia. A pedofil olyan 16+ életkorú, vagy a gyereknél legalább 5 évvel idősebb személy, aki nemi vágyat, szexuális vonzalmat érez a pubertáskort el nem ért gyermekek iránt. A pedofília nem büntetőjogi fogalom, viszont sokan abban az értelemben használják, hogy minden gyerekkel szembeni szexuális erőszak elkövetőjét ebbe a kategóriába sorolják. Ez azonban nem igaz. A gyerekekkel szembeni szexuális bántalmazások elkövetői között vannak olyanok is, akik nem tekinthetőek pszichiátriai értelemben pedofilnak, és tudjuk azt is, hogy vannak olyan pedofilok, akik önként vállalt cölibátussal, önmegtartóztatással élnek, és nem létesítenek szexuális kapcsolatot gyerekekkel. A képet tovább árnyalja, hogy a pedofilok között vannak olyanok, akik csak gyerekek iránt éreznek szexuális vágyat, és vannak olyanok, akik nem exkluzív pedofilok, tehát képesek egy pubertás kort betöltött személlyel kapcsolatban is szexuális vágyat, nemi izgalmat érezni.
Jelenleg nincs olyan elfogadott teszt vagy pszichológiai mérőeszköz, ami alkalmas lenne a pedofília megállapítására, így a témában végzett kutatási eredmények alapján tudjuk becsülni a pedofilok arányát az elkövetők között, meg a társadalomban, illetve azokkal az elkövetőkkel tudunk “számolni”, akik pedofilnak vallják magukat. Ez azonban elég ritkán történik meg – főleg Magyarországon –, hogy az elkövető önbevallással pedofilnak mondja magát.
Hogyan válik valakiből pedofil?
Erről kevés tudásunk van, hiszen ahogy korábban említettem, kevesen vállalják be hogy pedofilok, és nehéz kutatni a területet. Amit jelenleg tudunk, hogy kockázati tényezőnek számít a gyermekkorban elszenvedett szexuális erőszak, a gyermekkorban megélt olyan szexuális élmény, ami kisgyerekhez kapcsolódik, és meghatározóvá válik. Szintén látjuk, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális erőszakról készült felvételek (gyermekpornográfia) „fogyasztása” is kockázati tényező. Ezen kívül fontos egyéb tényezők is vannak, amelyekről a témában készült online képzésünkben részletesen is szólunk. Viszont itt is ki kell emelni, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések elkövetői az esetek 90%-ban ismertek a gyerek számára, mi több, bizalmi kapcsolatban állnak a gyerekkel.
Hogy néz ki a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány erre, a talán két alapkérdésre épült képzése, amelyet bárki elvégezhet?
Az online képzés mintegy 1,5 óra alatt elvégezhető – de természetesen vannak olyan kiegészítő anyagok, amiket szintén elolvasva, megnézve több órányi, extra tudásra is szert tehet, aki belevág ebbe a tanulási folyamatba. Maga a képzés azt célozza, hogy az alapvető fogalmakkal minél többen legyenek tisztában. Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy ezek hasznos információk legyenek (mik a bántalmazás tünetei, mi a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések valósága – szemben a közkeletű mítoszokkal).
Eddig hányan végezték el a képzést?
Jelenleg ötezren végezték el a képzést, ami magas szám, de ennek mégis a többszörösét szeretnénk elérni, hiszen az a célunk, hogy minden gyerek körül legyen legalább egy olyan felnőtt, akinek szeme van arra, hogy észrevegye, füle arra, hogy meghallja, ha egy gyereket szexuális bántalmazás ért.
Kiknek ajánlott? Vannak kiemelt területeken dolgozók, akiknek Önök ezt szánták?
A képzés nem szakmához kötött. A nyelvezete, a felépítése alkalmassá teszi arra, hogy bárki, bármilyen háttérrel elvégezhesse. Hiszünk abban, hogy a gyerekvédelemnek közösségi szinten kell működnie. A szomszédok, a gyerek közelében élő felnőttek mind részei annak a hálózatnak, ahol a gyereknek biztonságban (kellene) éreznie magát.
A kegyelmi ügy kapcsán az elmúlt hetekben a pedofilokra és a pedofíliára óriási hangsúly került. Az említett képzésen kívül, az alapítványnak milyen, edukatív jellegű programjai lesznek még ezzel kapcsolatban a közeljövőben?
Idén jelenik meg új képzésként a családból kiemelt, gyermekvédelemben élő gyerekekért felelős felnőtteknek szóló akkreditált szexedukációs képzésünk (online és hozzá kapcsolódó személyes tanfolyam). Ennek célja, hogy ebben a nagyon nehéz helyzetben lévő gyerekekhez kapcsolódó szexuális neveléssel összefüggő kérdések megválaszolásában nyújtsunk segítséget a szakembereknek. A lakásotthonokban, gyerekotthonokban, nevelőszülőknél sokszor nehézségként merülnek fel a nemi éréssel, szexuális fejlődéssel kapcsolatos különböző kérdések. Ezek a gyerekek különösen sérülékenyek, a szakemberek meg gyakorlatilag teljesen magukra vannak hagyva. Ebben próbálunk meg segítséget nyújtani.
A másik fontos programunk a Yelon, (yelon.hu; yelon.hu/szuloknek) ami ugyan a jogszabályi tilalmak miatt nem aktívan működő segítségnyújtó oldal, de a tartalmak elérhetőek, és a szexuális edukáció, a szexuális bántalmazások legalapvetőbb kérdéseiben igyekszik választ adni.
Zárásképp: mi annak az oka, hogy csak most kezdtünk el a pedofíliáról és a pedofilokról ennyit beszélni, egy konkrét ügy kapcsán, és miért nem került korábban mindez szóba vagy csak keveset?
Alapvetően egy igen erős taburól van szó. Hiába éljük meg azt, hogy egy nagyon átszexualizált világban élünk, mégis a szexualitás és az erőszak is tabu témának számít (a szexuális erőszak meg gyakorlatilag egy kétszeres tabu). Nehéz beszélni róla, és sok a mítosz, a tévedés a témában, akár arról beszélünk, hogy a kisfiú áldozatokat gyakran észre se veszi a környezetük, akár arról, hogy akiben a szülők megbíznak, az nem követhet el bántalmazást – miközben a valóság azt mutatja, hogy az esetek többségében a szülők is ismerik az elkövetőt, és megbíznak benne. Ezek nagyon nehéz gondolatok, nehéz egy olyan világban élni, ahol ilyenek előfordulhatnak – ezért azt látjuk, hogy sokan inkább nem akarnak a valósággal szembesülni. Miközben mi meg azt gondoljuk, hogy önmagában a félelem, és az aggodalom még egyetlen gyereket sem óvott meg. Tudással, felkészüléssel, odafigyeléssel viszont az esetek többsége megelőzhető lenne.
Pósa Tamara
Fotó: Chripkó Lili
