Hamarosan 25 éves a Szegedi Pinceszínház, ahol több mint két évtizede nem mindennapi előadások láthatók, amelyek többségében maga az igazgató is játszik. Kancsár Orsolya célja, hogy a közönség ne csupán egy kellemes estét töltsön el náluk, hanem az előadás hatása napokig, akár hetekig kísérje őket. Maradandót szeretne alkotni és nem érzi azt, hogy női vezetőként ez nehezebb volna. Interjú Kancsár Orsolyával.
Kérem, meséljen egy kicsit a Szegedi Pinceszínházról.
A Szegedi Pinceszínház 2001-től kezdve Szeged egyetlen és első állandóan működő stúdiószínháza. Saját társulattal, saját játszóhellyel és saját előadásokkal rendelkezik, emellett befogad különböző vendégprodukciókat is. Elsődleges célja, hogy olyan stúdióelőadásokat ismertessen meg a nézőkkel – és ezeket olyan formában játssza – amelyek eddig még nem, vagy csak nagyon ritkán voltak láthatóak a városban és a régióban. És, ahogyan azt említettem, olyan társulatoknak is otthont ad, amelyek újszerű kísérleti előadásokat hoznak létre.
Kortárs íróink műveinek színpadra vitelét a kezdetektől fogva fontosnak tartottuk. Darvasi László-darabot Magyarországon a Szegedi Pinceszínház játszott először, 2002-ben. Ezt követően rajta kívül olyan kortárs írók darabjait vittük színre, mint Spiró György, Schwajda György, Pozsgai Zsolt, Csemer Géza, Görgey Gábor és Varsányi Anna. De repertoárunkon szerepel például Örkény István, Kodolányi János, Márai Sándor, Karinthy Frigyes, vagy Fazekas Mihály műve is.
Iskolai beavatószínház-programunktól pedig azt reméljük, elősegíti a fiatalok irodalmi ismereteinek bővítését és a színház megkedvelését.
Nem utolsó sorban pedig büszkék vagyunk arra, hogy a Szegedi Pinceszínház független színházként, ilyen remek kapcsolatot ápol és gördülékenyen dolgozik együtt a szegedi önkormányzattal. Szegeden még nem volt ilyen profillal működő teátrum, így a „stúdiószínházi hagyomány” sem alakulhatott ki a városban a Pinceszínház megjelenéséig.
Hogyan értékelné a Szegedi Pinceszínház 2023/24-es évadot?
Ha visszatekintek, azt kell, hogy mondjam, hogy egy igazán izgalmas és sikeres évad áll mögöttünk, ugyanis ebben az évadban hoztuk létre A képzelt beteg című előadásunkat, amely nemcsak a közönség és a szakma körében aratott sikert, hanem meghívást kapott az Avignoni Színházi Fesztiválra is. Ez hatalmas szakmai elismerés, hiszen Avignon a világ egyik legjelentősebb színházi találkozója. Mondhatjuk, hogy ezzel egy kicsit mi is bekerültünk a színháztörténelembe – ha valaki egyszer rákeres arra, kik jutottak ki a fesztiválra, Mundruczó Kornél neve mellett ott lesz a miénk is. Ez óriási büszkeség számunkra!
Mit vár a 2024/25-ös évadtól?
Nem várok semmit, csak azt, hogy alkothassak, és azt tehessem, amihez értek. Természetesen ehhez elengedhetetlenek az anyagi források is, hiszen ezek biztosítják a stabil működést, és a fejlődési lehetőségeket.
Ebben az évadban különösen fontos mérföldkő számomra, hogy átvehettem a szentesi Tóth József Színház vezetését. Ezáltal egy új dimenzióba léptünk: másfajta gondolkodásra és tervezésre van szükség. A színházvezetés nemcsak művészeti, hanem szervezési és stratégiai feladatokat is jelent, ami izgalmas kihívás számomra.
Ha az évadtervekről beszélünk, nem mehetek el a nemzetközi projektjeink mellett, amelyek tovább szélesednek. Franciaország és Örményország után, újabb országokkal kerültünk kapcsolatba, de ezekről egyelőre nem szeretnék beszélni – én hiszek abban, hogy amíg valami csak terv, addig nincs értelme hangoztatni.
Van arra vonatkozó információ, hogy melyek voltak a leglátogatottabb előadások 2024-ben a Szegedi Pinceszínházban?
A legsikeresebb előadásaink közé tartozott az Abszint és A képzelt beteg. Az Abszint Olt Tamás darabja – fontosnak tartjuk, hogy mindig legyen a repertoárban kortárs magyar szerző műve. A képzelt beteg pedig egy klasszikus Molière-darab, amely mind szakmai, mind közönségsikernek örvendett. A vendégelőadások közül pedig kiemelkedett Varsányi Anna A legjobb barátnők című előadása, amely szintén nagy érdeklődésre tartott számot.
Mi a célja idén a színháznak?
A legfontosabb célunk, hogy jó előadásokat hozzunk létre. Olyan darabokat, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem gondolatokat ébresztenek, nyomot hagynak a nézőkben. Szeretnénk, ha a közönség nem csupán egy kellemes estét töltene nálunk, hanem az előadás hatása napokig, akár hetekig elkísérné őket. Ha ezt elérjük, akkor már elégedettek lehetünk.
Emellett a nemzetközi fesztiválszerepléseink is nagy lendületet kaptak. Idén meghívtak minket Szentpétervárra a MAKBETT című Ionesco-előadásunkkal a Fehér Éjszakák Fesztiválra. Júliusban az Avignoni Színházi Fesztiválra utazunk, novemberben pedig a Jereváni Shakespeare Fesztiválra Örményországba.
Közben természetesen már tervezzük a következő évadot, de az idei szezonban még vár ránk egy bemutató is: Kafka Átváltozás című műve, amit ugyancsak Herczeg Tamás fog rendezni. Úgyhogy biztosan nem fogunk unatkozni!
Mennyire nehéz nőként vezetni egy színházat? Kérdezem ezt úgy, hogy egy ideje már igazából nemcsak egy, hanem kettő színházat is vezet.
Nem gondolom, hogy alapvető különbség lenne aközött, hogy egy színházat nő vagy férfi vezet. Legalábbis én nem tapasztalom ezt. Persze tény, hogy ha körülnézünk, egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány női színházigazgató van Magyarországon. Jó lenne, ha többen lennének – már csak azért is, hogy színesebbek legyenek az igazgatói gyűlések. De szerencsére azt nem érzem, hogy emiatt bármilyen hátrány érne, vagy másképp kezelnének. A színházvezetés elsősorban szakmai és emberi kérdés, nem pedig nemi kérdés.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette, Szegedi Pinceszínház hivatalos Facebook-oldala
