Kevés zöldség, kevés gyümölcs, még kevesebb gabona – ez jellemezte az idei termést. A minőség egyelőre változatlan. Az viszont nem elképzelhetetlen, hogy a klímaváltozás következtében az export aránya csökken, az import aránya pedig nő. Interjú Sipos Józseffel, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar címzetes egyetemi docensével, a sokak által ismert Sipos Gazdával.
– Az idei évben is nagyon sok kihívással kellett, hogy megküzdjenek a magyar gazdák. Köztudott ugyanis, hogy a zöldségek, gyümölcsök és gabonafélék növekedését egyaránt befolyásolja az időjárás, ami az utóbbi években igen viszontagságos volt. Nagyon kevés csapadék hullott a téli időszakban és tavasszal is, így elmondható, hogy a talajok vízraktározó képessége is gyengének bizonyul. Ez azt jelenti, hogy az aszály nem, vagy csak nagyon kis mértékben tudott enyhülni, sőt a Dél-Alföldön még mindig jelen van. A növények többsége viszont a talaj felső rétegeiből tudja felvenni a vizet, vannak persze olyan növények (például lucerna, napraforgó, gyümölcsfák), amelyek a talaj mélyebb rétegeibe is le tudnak hatolni. Ám ezekből a kultúrnövényeinkből kevesebb van, és mivel a legtöbb, ahogyan azt említettem, a talaj felső rétegeiből veszi fel a vizet, csak akkor tudta mindezt megtenni, amikor esett. De mivel a nevelő hónapokban (március-április-május) csak kevés csapadék hullott, a növények egyenetlenül tudták a vizet felvenni. A kora tavasszal virágzó gyümölcsfák nagyobb része elfagyott, az utána következő, hirtelen jött forróság és a magas UV sugárzás miatt pedig szinte megégett a növények levele is – kezdte gondolatait Sipos József.
A szakértő kiemelte: a megtermelt mennyiség ennek következtében elmaradt a sok éves átlagtól, a minőség viszont ennek ellenére nem romlott. Legyen szó az őszi búzáról, durumbúzáról vagy épp a napraforgóról. A gyümölcsök és a zöldségek tekintetében azonban nem állunk ilyen jól.
– A csonthéjas növények sajnos elfagytak tavasszal, így kajszibarackból, őszibarackból, cseresznyéből és meggyből is sokkal kevesebb termet. Mindezt tetőzte a szárazság, ami a mélyen gyökerező gyümölcsfáknak nem tett jót. Zöldségek esetében is jelentős volt a forróság hatása. Szaktanácsadási területemen a burgonyában, petrezselyemben is, nagy területeken szenvedtek a növények a nagy melegben. És mindez aztán megmutatkozott az árakban is. Szerencsére almából, körtéből, szilvából már nagyobb mennyiség termet és a minőségük is jó, az áruk viszont ezeknek is sajnos jelentősen magasan van – osztotta meg velünk gondolatait az SZTE MGK munkatársa.
Az őszi vetések ideje már tart, a szárazság viszont továbbra is megnehezíti a munkát.
– Vannak olyan gazdaságok, akik már túl vannak az őszi vetéseken, de a jelentősebb területeken mindez még csak most zajlik. Sajnos a gazdáknak most is nagyon nehéz dolguk van, hiszen a magágyakat a göröngyös talajtól egészen a porzó földekig nehéz előkészíteni – sajnos sok helyen látni, hogy a poros talajban a mag egyelőre csak elfekszik. Emellett a kártevők elszaporodása is igen jellemző – ilyen például a mezei pocok, ami a kelő gabonában óriási károkat tud okozni – tette hozzá.
Sipos Gazda azt is elárulta, hogy mire volna most a magyar mezőgazdaságnak a legnagyobb szüksége.
– Kiegyenlített csapadékra lenne most szüksége a földeknek, és az elvetett gabonáknak. A károsítók gyérítését pedig a hideg segítené – hangsúlyozta.
Elmondása szerint, a klímaváltozás miatt azt látni, hogy lassan, de biztosan átrendeződik a vetésszerkezet.
– Az őszi káposztarepce minden bizonnyal, előbb vagy utóbb, de jelentősen kikerülhet a növényi vetésszerkezetből a Dél-Alföldön, ahogy a kukorica is veszélyben van, illetve a cirokkal is már hadilábon állunk. A búza, az árpa és a rozs viszont egy fokkal jobb helyzetben van. Ezek még jobban bírják a megpróbáltatásokat, ahogy szerencsére a napraforgó is. Behozatalra szorulnak majd viszont előbb-utóbb bizonyos zöldségek valamint egyes gyümölcsök is, ez utóbbi szinte biztos. Az önellátással egyelőre nem lesz baj, az exportra azonban mindez komoly hatással lehet – mondta Sipos József.
Zárásképp kiemelte: fontos, hogy kövessük az alternatív megoldásokat is, hogy az önellátásunk biztosítva legyen. Mint ismertette, a talajművelési módok, öntözési és vízpótlási módszerek segíthetnek megőrizni a földek nedvességét, legyen szó kisebb vagy épp nagyobb gazdaságról.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
