Egyre több nőt ér ma Magyarországon verbálisan és fizikai módon is erőszak, amelynek sok esetben halál a vége. A NANE Egyesület éppen ezért komoly munkát, erőt és energiát fektet abba, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy rendszerszintű változásokra van szükség ahhoz, hogy mindez megszűnjön. „16 nap a nők elleni erőszak ellen” című kezdeményezésükhöz Szeged is csatlakozott. Halász Noémi november 25-ére, a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjára egy kerekasztal-beszélgetést szervezett, amelyre 17:30-tól a Fekete Sas utca 30. szám alatt kerül sor.
A kerekasztal-beszélgetésen Hajnal Edina, nőjogi szakértő, Tódor Marina, klinikai szakpszichológus és Rédecsi Mónika, Youtuberrel keresik Halász Noémivel együtt a megoldást a változásra. Ennek kapcsán röviden az esemény ötletgazdáját kérdeztük.
Miért tartja fontosnak, hogy sok más város mellett, Szeged is csatlakozik a „16 nap a nők elleni erőszak ellen” című kezdeményezéshez?
A nők elleni erőszak az ország minden pontján jelen van, nem függ anyagi vagy társadalmi helyzettől, bárkiből lehet áldozat. Éppen emiatt nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy ne csak a fővárosban legyenek megmozdulások a téma kapcsán. Ugyanakkor fontos, hogy nem hivatalos kivetülése a fővárosi megmozdulásnak a szegedi, mi csupán a civilekkel és szakértőkkel egyaránt úgy gondoltuk, hogy helye van a témáról való megemlékezésnek Szegeden is.
Az első programja ennek az akciónak a „Néma Tanúk” elnevezésű felvonulás, amit minden évben megszervez a NANE Egyesület Budapesten, november 25-én. Szegeden a demonstráció helyett, kerekasztal-beszélgetésre kerül sor. Mi ennek a legfőbb célja?
Igen, sajnos az előrejelzés szerint egy mediterrán ciklon éri el térségünket, ami felmelegedést hoz, de emellett nagy esély van ugyanakkor arra, is, hogy erős szél és eső lesz Szegeden. Mivel a téma elképesztően aktuális – ha csak az elmúlt egy hetet nézzük, több nőgyilkosságról is beszámolt a sajtó –, nem szerettük volna, ha az időjárás befolyásolja a rendezvényt. Ezért döntöttünk inkább a kerekasztal-beszélgetés mellett, ugyanazokkal a résztvevőkkel, akik felszólaltak volna a demonstráción. Ennek előnye akár az is lehet, hogy az érdeklődők belefolynak a beszélgetésbe, és kérdeznek a jelenlévő szakértőktől. A legfontosabb cél nagyon egyszerű: első körben legyen napi szinten a közbeszéd része a téma. Nagyon sok a tévhit, áldozathibáztató hozzáállás – sokszor rosszindulat nélkül. Ezeken akkor tudunk változtatni hosszútávon, ha minél többen értik meg a nők elleni erőszak hátterét és valóságát. Ha ez megvan, akkor természetesen lehet további lépéseket tenni, akár önkormányzati irányba javaslatokkal élni. De az első lépés a minél nagyobb társadalmi támogatás megszerzése.
Kinek ajánlott ez a beszélgetés, és mit gondol, mit lehet mindebből megtanulni? Olyan szakértők, ismert emberek ülnek le az asztalhoz, akiknek meghatározó a kiállásuk.
Mindenkinek. Akinek tévhitei, előítéletei vannak, azok számára éppen azért javaslom a részvételt, mert feltehetik kérdéseiket, amelyekre biztosan kapnak majd választ és ezáltal közeledhetnek az álláspontok. Akik pedig értik és érzik a téma fontosságát, számukra is lesznek új aspektusok, új információk, ráadásul az ő kiállásuk és egyéni elérésük a saját környezetükben szintén nagyon fontos. A felszólalók/beszélgetők kapcsán igyekeztünk arra törekedni, hogy ne a sokszor ismételt frázisokat hallják újra az emberek, hanem például a bántalmazás pszichológiáját is jobban megérthessék. A két szakmai beszélgető, Tódor Marina (klinikai szakpszichológus) és Hajnal Edina (nőjogi szakértő) mellett jelen lesz Rédecsi Mónika, szegedi Youtuber is, akit valószínűleg ugyanaz az ember zaklatott és fenyegetett online, aki engem. Az online zaklatás szempontjait mindenképpen szerettük volna behozni a beszélgetésbe, mert ez, úgy ahogy a verbális bántalmazás, sokszor előszobája a fizikai bántalmazásnak. Illetve a Mónika és a köztem lévő párhuzam azért is fontos, mert a rendszer egészen máshogy állt az ő esetéhez, mint az enyémhez, ami nagyon komoly, rendszerszintű problémákra irányítja rá a figyelmet. Én magam a beszélgetésen inkább moderátori szerepet fogok betölteni.
Ahogy említi, ön is áldozatául esett nemrég egy erőszakos zaklatásnak. Az elkövetőt pár napja elkapták, hogy van azóta?
Jobban, hiszen már tudom, hogy kit kell keresnem a tömegben, ugyanis nem egy arc nélküli zaklatóról van többé szó. Ugyanakkor, az sajnos elkeserít, hogy dacára a fenyegetések súlyosságának és annak, hogy valószínűleg többszörös elkövetésről van szó; a feltételezett elkövető nem került előzetes letartóztatásba.
Az önnel történtek hatására, tudomást szerzett esetleg hasonló esetekről? Megkeresték önt például ilyen történetekkel?
Számos megkeresést kaptam, többek között így kapcsolódtam össze a feltételezett elkövető egy másik szegedi áldozatával is. Emellett nagyon sok nő írt nekem a vele vagy hozzátartozóival megtörtént zaklatásokról, vagy konkrét bántalmazásokról. Ami még szintén fontos és nagyon megdöbbentett, hogy hány ember írt, aki korábban rendőrként dolgozott és mesélte el a benyomásait, tapasztalatait a rendszer működéséről. Az volt az érzésem olvasva ezeket a történéseket, amiből nagyon sok befutott hozzám, hogy a rendszer hibái ugyanolyan károkat okoznak a lelkiismeretesen dolgozni akaró rendőröknek, mint az áldozatoknak. Teljes reformra volna szükség az áldozatvédelemtől a jogszabályi kereteken át a rendvédelemig és rendőri életpályamodellig. Én magam nem viseltetek semmi negatív érzéssel a rendőrök, nyomozók irányába, mert tényleg azt láttam, hogy lelkiismeretesen nyomoznak, de az világos volt számomra is, hogy hatalmas rendszer-problémák vannak, melyeket a többi áldozattal történtek is megerősítenek.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
