Karsai Krisztina után Kónya Zoltánt, a Szegedi Tudományegyetem tudományos és innovációs rektorhelyettesét, a rektori poszt másik jelöltjét is megkérdeztük terveiről. A rektorhelyettes a Szegedi Napnak adott interjújában az egyetemi autonómiáról, a túlzott központosításról, a gazdálkodás átláthatóságáról és a klinikai központ 8,8 milliárd forintos adósságáról is beszélt. A Szegedi Nap fontosnak tartja, hogy olvasói mindkét jelölt elképzeléseit megismerhessék a rektorválasztás előtt.
Miért döntött úgy, hogy megpályázza a Szegedi Tudományegyetem rektori tisztségét?
Szakmai és vezetői pályafutásomat az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszéken kezdtem, ahol több mint két évtizeden keresztül tapasztalhattam meg az egyetemi élet minden szintjét, a tanársegédi feladatoktól a tanszékvezetésig és a doktori iskola irányításáig. Ezen évek során közvetlenül tapasztaltam meg a szervezeti struktúrák átalakításának és a gazdasági stabilitás megteremtésének kihívásait is, ami mérhetően növelte intézetünk tudományos teljesítményét. Vezetői filozófiám központi eleme kezdetektől fogva az, hogy oktatóinknak és kutatóinknak nemzetközi szintű infrastruktúrát, kiszámítható életpályát és legfőképpen felszabadított szakmai időt kell biztosítanunk a magas szintű alkotómunkához.
Tudományos és innovációs rektorhelyettesként, majd általános rektorhelyettesként az elmúlt nyolc évben nem elméleti modellekből, hanem a mindennapi egyetemi valóságból kiindulva formáltam az intézmény stratégiáját. Ennek keretében teljesen megújítottuk a tudományos teljesítményösztönző rendszert, objektív elméleti alapokra helyeztük a publikációs jutalmazást, valamint megalapítottuk és szakmailag felépítettük az Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központot (IKIKK). Rektori programomat erre a belülről megszerzett intézményi tapasztalatra építem.
Jelentkezésemet nem személyes ambíció, hanem a cselekvő felelősség vezérli. Pontosan látom, hogy az egyetem belső bürokráciája, hol bonyolítja túl a folyamatokat, és tisztán látom azokat a reális, megvalósítható lépéseket is, amelyekkel a működési hibák korrigálhatók. Vezetői jövőképem három fő stratégiai pillérre épül: a tudományos és oktatási Kiválóságra, a szilárd és támogató Közösségre, valamint az egyetem társadalmi és gazdasági Hatására. Célom, hogy az SZTE-ben rejlő hatalmas tudást egy egyszerűbb, kiszámíthatóbb, a kari autonómiát tisztelő és a professzionális szolgáltatásokra épülő működéssel szabadítsuk fel.
Ön tudományos és innovációs rektorhelyettesként már korábban is részt vett és vesz mind a mai napig az egyetem irányításában. Hogyan látja, miben változott az SZTE az elmúlt nyolc évben, és hogyan értékeli Rovó László rektori tevékenységét?
Az elmúlt nyolc év során az egyetem központi vezetésének tagjaként közvetlen rálátásom volt az intézmény stratégiai eredményeire és strukturális kihívásaira egyaránt. Ez az időszak jelentős infrastruktúra-fejlesztéseket, komoly nemzetközi kutatási sikereket és az alapítványi fenntartásba való átmenetet hozta magával, miközben az egyetem sikeresen teljesítette a közfeladat-finanszírozási szerződésekben előírt mérföldköveket. Megerősödött a kutatás-fejlesztési és innovációs jelenlétünk, és sikerült megalapoznunk a multidiszciplináris együttműködések bázisait. Ugyanakkor a mindennapi egyetemi valóság megélése során tisztán kirajzolódtak azok a belső szűk keresztmetszetek és túlbonyolított jóváhagyási láncok, amelyek mára komoly akadályt jelentenek. A túlzott központosítás, az operatív-gazdasági ellenőrzés felülkerekedése a szakmai döntéseken, valamint a szervezeti párhuzamosságok értékes oktatói, kutatói és betegellátási időt vonnak el az érdemi munkától. A jelenlegi ciklus eredményeit megbecsülve kell tovább lépnünk egy olyan működési modell felé, amely az adminisztratív kontroll helyett a belső szolgáltatásokra és a szakmai autonómiára helyezi a hangsúlyt.
Rektori programomban a folytonosság és a megújulás egyensúlyát képviselem. Folytonosságot az értékekben, a tudományos örökségben és a kari sokszínűség megőrzésében; megújulást pedig az intézményi működésben, a döntési jogkörök decentralizálásában és a belső folyamatok áramvonalasításában. A cél az, hogy az elért eredmények révén egy átlátható, kiszámítható és a kari kezdeményezéseket támogató vezetési struktúrával érjünk el valódi nemzetközi áttörést.

Az SZTE 2021-ben került alapítványi fenntartásba. Ön szerint bevált ez a modell, vagy indokoltnak tartaná az állami fenntartáshoz való visszatérést?
A fenntartói modell értékelésekor a jogi formánál sokkal fontosabb a tényleges intézményi működés kiszámíthatósága és az akadémiai autonómia megléte. A modellváltást követően a Magyar Állam és a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány között kötött Keretmegállapodás és Közfeladat-finanszírozási Szerződés elvi lehetőséget teremtett a hosszabb távú, tervezhető gazdálkodásra. A finanszírozás logikájában megjelent a teljesítményhez kötött elem, amely 2026-ra a szerződéses bevétel közel 30%-át tette ki, és ezt a feladatot az egyetem sikeresen teljesítette. Ugyanakkor kiemelten fontos látni a határidőket: a jelenleg hatályos Közfeladat-finanszírozási Szerződésünk 2027. január 31-ig érvényes. A Keretmegállapodás értelmében a 2027 utáni időszakra vonatkozó érdemi tárgyalásokat már 2026. július 31-ig le kellett volna folytatni és meg kellett volna kötni, ám ez a folyamat jelenleg még nyitott. Rektori ciklusom egyik legégetőbb stratégiai feladata lesz ezen új, többéves kiválósági megállapodás feltételeinek sikeres megtárgyalása, amely garantálja a kiszámítható alapfinanszírozást és a reális teljesítménycélokat. Függetlenül attól, hogy milyen fenntartói keretrendszerben működünk, a legfontosabb vezetői feladat az intézményi autonómia megvédése és proaktív bővítése. Nem a fenntartói struktúra formája a döntő, hanem az, hogy az egyetem belső döntési képessége csorbítatlan maradjon. A fenntartó dolga a stratégiai keretek meghatározása és a források biztosítása, míg az oktatási, kutatási és tudományos kérdésekben a kizárólagos döntési jogkörnek az egyetemi önkormányzást megtestesítő Szenátusnál és a karoknál kell maradnia.
Az egyetem professzorainak egy csoportja 15 pontos állásfoglalásban fogalmazta meg elvárásait a következő rektorral szemben. Mennyire ért egyet ezekkel, és van-e olyan követelés, amelyet biztosan megvalósítana?
A professzori állásfoglalásban megfogalmazott aggályok és javaslatok jelentős része pontosan azokat a belső működési feszültségeket azonosítja, amelyeket rektori programomban magam is a megújítás alapjaként határozok meg. Teljes mértékben osztom azt az elvet, hogy az egyetem sikere az oktatói és kutatói közösség szakmai szabadságán, a kari autonómián és a döntéshozatal átláthatóságán múlik. A professzori kezdeményezést nem kritikaként, hanem a felelős egyetemi polgárság fontos és megfontolandó megnyilvánulásaként kezelem.
A szabad véleménynyilvánítás és az érdemi érdekképviselet ennek a közösségi működésnek az alapja: az oktatók és kutatók szakmai kritikájának, valamint a hallgatók és a HÖK kezdeményezéseinek biztonságos, átlátható fórumot kell biztosítani, és a fontos döntések előkészítésében nemcsak tájékoztatásra, hanem valódi részvételre van szükség.
Pályázati programom kiemelt hangsúlyt fektet a Szenátus csorbítatlan döntéshozói jogköreinek helyreállítására és az intézményi nyilvánosság megerősítésére. Garantálom a negyedéves pénzügyi beszámolók rendszerét, ahol a Szenátus és a fenntartó átlátható módon követheti az egyetem és vállalatai gazdálkodását. Emellett a kari vezetők számára digitális, valós idejű vezetői irányítási rendszert biztosítunk, így a dékánok és intézetvezetők naprakészen láthatják költségvetésük teljesülését, kiküszöbölve a központi adminisztráció visszatartó vagy késleltető döntéseit.
A professzori állásfoglalás legfőbb követeléseit – a bürokrácia leépítését, a teljesítményalapú, átlátható bérpolitikát és a szakmai idő védelmét – a gyakorlatba átültethető programra fordítottam le. Kidolgoztam a Kutatóegyetemi Időmodellt, amelynek célja az adminisztratív terhek drasztikus csökkentése, hogy oktatóink és kutatóink ne nyomtatványok kitöltésével, hanem tényleges oktatással, kutatással és gyógyítással tölthessék idejüket.
A professzori állásfoglalás a jelenlegi vezetés személyi megújítását is sürgeti. Ön szerint szükség van átfogó személycserékre az egyetem vezetésében? Megválasztása esetén számítana a jelenlegi rektorhelyettesekre?
Az intézményi megújulás nem öncélú személycseréket, hanem a vezetési modell és a szervezeti kultúra alapvető átalakítását jelenti. Programomban egy teljesen új, világos felelősségi körökre épülő rektori irányítási struktúrát határozok meg. A rektorhelyettesi portfóliók a stratégiai területeket fedik le: oktatás, kutatás és innováció, klinikai ellátás, társadalmi és harmadik missziós szerepvállalás, valamint nemzetközi kapcsolatok és kommunikáció, míg a rektort a stratégiai és általános rektorhelyettes helyettesíti.
A vezetői csapat összeállításakor alapvető elvem a kari sokszínűség megjelenítése és a kiegyensúlyozott nemi összetétel biztosítása. Olyan elismert, tudományosan és vezetőileg is bizonyított szakemberekre számítok, akik képesek a saját területükön belül proaktívan felelősséget vállalni, és nem a központi döntésekre várnak, hanem a karok és intézetek támogatásán dolgoznak. A csapategyüttműködésben a szakmai kiválóságot és az integratív szemléletet tekintem a legfontosabb mérlegelési szempontnak.
Kiemelten fontos szerkezeti változás a kancellári funkció transzformációja: a működésirányítás élére a rektornak közvetlenül alárendelt Működésirányítási Főigazgató kerül. Ez az átalakítás megszünteti a kettős hatalmi központot az egyetemen. A Működésirányítási Főigazgatóság kizárólagos feladata a jogszerű pénzügyi, HR-, informatikai, műszaki és beszerzési folyamatok felgyorsítása és átlátható kiszolgálása lesz, garantálva, hogy az operatív bürokrácia többé ne ülhessen rá az egyetem szakmai és akadémiai alaptevékenységére.
Az elmúlt években többször megfogalmazódott az a kritika, hogy az egyetemi autonómia csökkent, a döntéshozatal pedig egyre központosítottabbá vált. Ön osztja ezeket az aggályokat? Hogyan biztosítaná, hogy az oktatók és kutatók valóban beleszólhassanak az egyetem működésébe?
Osztom azokat az aggályokat, amelyek a túlzott központosítás káros hatásaira mutatnak rá. Az egyetemi autonómia nem elvont jogi fogalom, hanem a mindennapi alkotómunka elengedhetetlen feltétele. Szilárd meggyőződésem, hogy az egyetem belső szervezeteiben ugyanannak az elvnek kell érvényesülnie, mint amit a fenntartóval szemben is képviselünk: a végrehajtásban teljes önállóság, az eredményekben elszámoltathatóság. Ennek érdekében, a döntéshozatalt és az erőforrások feletti rendelkezést kari szintre decentralizáljuk. A központi vezetés feladata a stratégiai célok és a kockázati keretek kijelölése, de a szakmai és operatív megvalósításról a karoknak és a professzori közösségnek kell döntenie. Bevezetjük a szolgáltatási szintű megállapodásokon (Service Level Agreement – SLA) alapuló működést, amely kötelező eljárási határidőket és szolgáltatási minőséget ír elő a központi adminisztráció számára a karok kiszolgálásában.
Az oktatók és kutatók valódi beleszólását a részvételi kormányzás megerősítésével garantáljuk. Visszaadjuk a Szenátus és a Kari Tanácsok valódi stratégiai súlyát, biztosítva, hogy a fontos intézményi és gazdálkodási döntések érdemi szakmai vita után szülessenek meg. A döntéshozatali folyamatokat átláthatóvá tesszük, az adatalapú működés és a digitális platformok révén pedig minden egyetemi polgár számára nyomon követhetővé válik a belső források elosztása és a stratégiai célok teljesülése. A hallgatók képviseletét ugyanilyen elv alapján tovább erősítjük: az EHÖK és a kari HÖK-ek a hallgatókat érintő oktatási, szolgáltatási és jóléti döntések előkészítésében rendszeres, dokumentált módon vesznek részt. A hallgatói véleményeknek és a visszajelzéseknek látható módon be kell épülniük az egyetemi döntéshozatalba.
Az egyetem gazdálkodása és az intézményhez kapcsolódó cégek működése is kritikák kereszttüzébe került. Támogatná-e az SZTE gazdálkodásának, valamint a hozzá kapcsolódó gazdasági társaságok működésének független átvilágítását?
Egy felsőoktatási intézmény és a hozzá kapcsolódó gazdasági társaságok működésében a teljes átláthatóság nem választható opció, hanem alapvető követelmény. Az SZTE által alapított vagy tulajdonában lévő cégek fontos szerepet töltenek be az innovációs eredmények hasznosításában, az ipari partnerségek (például a Samsung vagy a HPE együttműködések) kezelésében és a piaci kapcsolatok építésében. Ugyanakkor ezek működése kizárólag az egyetem stratégiai érdekeit szolgálhatja, és nem válhat a központi ellenőrzés alól kivont autonóm területté.
Teljes mértékben támogatom és rektori programomban elő is írom a gazdálkodási folyamatok és a gazdasági társaságok rendszeres, független átvilágítását. Ez a transzparencia teszi lehetővé, hogy tisztán lássuk a cégcsoport egyetem felé történő tényleges vagyoni és szakmai hozzájárulását, valamint kiküszöböljük a párhuzamosságokat vagy a nem hatékony forrásfelhasználást.
A nyilvánosság és a belső kontroll megerősítése érdekében negyedéves pénzügyi beszámolási kötelezettséget vezetünk be a Szenátus és a fenntartó felé. A kari vezetők valós idejű hozzáférést kapnak a gazdálkodási adatokhoz, a főbb egyetemi és cégcsoportos pénzügyi mutatókat pedig az egyetemi nyilvánosság számára is elérhetővé tesszük. A független auditok és a nyílt adathozzáférés garantálja majd, hogy az intézményi vagyon és a bevételek kizárólag az oktatási, kutatási és gyógyítási alaptevékenységet szolgálják.

Az egyetemi dolgozók bérezése és a fiatal oktatók, kutatók megtartása komoly kihívást jelent. Milyen konkrét elképzelései vannak a fizetések rendezésére és az egyetemi életpálya vonzóbbá tételére?
Az emberi erőforrás az egyetem legnagyobb értéke, ezért a kiszámítható, teljesítményalapú és versenyképes bérpolitika megteremtése elengedhetetlen. Jelenleg az egyetem belső munkaerőpiaca rendkívül töredezett: míg az egészségügyi területen az Eszjtv. határozza meg a béralapokat, a funkcionális és adminisztratív területeken a versenyszférával kell megküzdenünk a szakképzett munkaerőért, az oktatói-kutatói szférában pedig a hazai és nemzetközi elszívó hatás jelent komoly veszélyt.
A következő rektori ciklusban összekapcsoljuk a munkaköri besorolást, az előmenetelt és a teljesítményértékelést egy átlátható javadalmazási rendszerben, az EU bértranszparencia-irányelveivel összhangban. Az alapkutatási és oktatási teljesítmény elismerése mellett kiszámíthatóvá tesszük a publikációs ösztönzőket és a piaci jellegű bevételekből származó bónuszokat. A fiatal oktatók és kutatók számára célzott életpályamodellt hozunk létre, amely lakhatási támogatással, induló kutatási kerettel és a Kutatóegyetemi Időmodell által biztosított adminisztrációmentes kutatási idővel garantálja a szegedi jövőképet.
A versenyképes bér és a kiszámítható életpálya mellett a munkavállalói well-beinget is intézményi felelősségként kezelem: csökkenteni kell a felesleges adminisztratív terheket, hozzáférhetővé kell tenni a mentális egészséget támogató szolgáltatásokat, és olyan munkaszervezést kell kialakítani, amely megelőzi a tartós túlterhelést és a kiégést az oktatók, kutatók, klinikai és funkcionális munkatársak körében.
Mindemellett őszintén rá kell mutatni arra, hogy a bérrendezés érdemi alapjait a 2027 utáni Közfeladat-finanszírozási Szerződésben kell tárgyalóasztalhoz vinnünk. Mivel a jelenlegi megállapodás 2027. január 31-ig érvényes, a fenntartóval és a kormányzattal folytatott 2026-os tárgyalások során kiemelt prioritásként kezelem egy olyan béralap rögzítését, amely érdemben inflációkövető és biztosítja az egyetemi polgárok tisztességes javadalmazását.
A rektorválasztás kapcsán felmerül a politika és az egyetemi vezetés kapcsolatának kérdése is. Ön szerint mennyire független ma az SZTE a politikai befolyástól?
A Szegedi Tudományegyetem függetlensége és nemzeti, valamint nemzetközi elismertsége az akadémiai kiválóságon és az intézményi autonómián alapszik. Az egyetem mint a régió legnagyobb szellemi, tudományos és egészségügyi központja, elkerülhetetlenül kapcsolatban áll a mindenkori állami és helyi döntéshozókkal. Ugyanakkor alapvető különbséget kell tenni a szakmai partnerség és a politikai függőség között.
Az intézményi függetlenséget nem a politikai szereplőkkel való szembehelyezkedés vagy a nekik való megfelelés garantálja, hanem egy erős, egységes és belső megosztottságtól mentes egyetemi vezetés. Ha az egyetem belső döntéshozatala átlátható, az akadémiai kérdésekben a Szenátus és a szakmai műhelyek szava a döntő, és az egyetem vezetése kőszilárdan kiáll a szakmai autonómia mellett, akkor az intézmény sikeresen képes megőrizni függetlenségét bármilyen külső nyomással szemben.
Rektorként garantálom, hogy az SZTE szakmai döntéseit, az oktatói és vezetői kinevezéseket, a tudományos prioritásokat és a hallgatói ügyeket kizárólag az egyetemi minőségbiztosítás és a szakmai teljesítmény fogja alakítani. Az állammal és a fenntartóval professzionális, partneri viszonyra törekszem, amely a közfeladatok finanszírozásán és a stratégiai fejlesztéseken alapul, miközben az oktatási és kutatási szabadság területén nem engedek az intézményi önállóságból.
Ha 2027 júliusában átvehetné az egyetem vezetését, mi lenne az első három intézkedése? És mit tekintene a legfontosabb eredményének rektori ciklusa végén?
Megválasztásom esetén az első három azonnali intézkedésem a szervezeti átláthatóságot, a gazdasági egyensúlyt és a szakmai munka megsegítését szolgálja majd.
Elsőként átalakítom a központi irányítást és elindítom az SLA-alapú belső szolgáltatói modellt. Létrehozzuk a Működésirányítási Főigazgatóságot, amelynek azonnali feladatul adom a belső bürokratikus jóváhagyási láncok átvilágítását és felükre csökkentését, hogy a karok döntési jogköreit azonnal visszaadhassuk.
Másodikként azonnali konszolidációs tervet indítok a klinikai központ működésének és a felhalmozott 8,8 milliárd forintos adósságállománynak a rendezésére. Ezzel párhuzamosan a kari vezetők számára elérhetővé tesszük a valós idejű digitális vezetői irányítási rendszert, így a dékánok és intézetvezetők azonnal átlátható és közvetlen ellenőrzést kapnak a saját költségvetésük teljesülése felett.
Harmadikként bevezetem a Kutatóegyetemi Időmodellt, amely felszabadítja az oktatók és kutatók szakmai idejét a felesleges adminisztratív terhek alól, és elindítom a 2027 utáni Közfeladat-finanszírozási Szerződés stratégiai tárgyalásait a fenntartóval.
A rektori ciklusom végén, 2031-ben azt tekintem majd a legfontosabb eredménynek, ha a Szegedi Tudományegyetem egy nemzetközileg elismert, a világ 300 legjobb egyeteme között stabilan jelen lévő, európai kutatóegyetemként működik. Olyan intézményt látok magam előtt, ahol a 3 fő stratégiai cél – a tudományos Kiválóság, a támogató és összetartó Közösség, valamint a régiót formáló társadalmi-gazdasági Hatás – a mindennapi működés részévé válik. Egy olyan egyetemet, ahol az oktatók és kutatók megbecsülve érzik magukat, a hallgatók büszkék a szegedi diplomára, az intézmény pedig stabil gazdálkodással és csorbítatlan autonómiával áll a magyar és nemzetközi felsőoktatás élén.
Fotó: Frank Yvette