A közoktatásban a diákok alig jutnak szóhoz a nyelvórákon, pedig a beszéd olyan készség, aminek a hagyományos íráshoz és olvasáshoz nincs szoros köze – vallja Gaál Ottó. A 72 éves veszprémi vállalkozó, aki 1974 és 1995 között rekordmennyiségű, összesen 27 nyelvvizsgát szerzett a Rigó utcában, a HVG-nek adott portréinterjújában beszélt a módszeréről, a hazai nyelvoktatás hibáiról és arról, honnan kezdődik a valódi nyelvtudás – írja a hvg.hu.
Gaál Ottó szerint óriási tévhit, hogy a nyelvtudás ott kezdődik, ha valaki képes kérni egy kávét külföldön. Véleménye szerint a valódi, élő nyelvismeret ismérve sokkal inkább az, ha az adott nyelven képesek vagyunk megnevettetni egy helyi taxisofőrt. Ehhez azonban nem végtelen szószedetek magolására, hanem magabiztos, automatizált alapokra van szükség: meglátása szerint ezer jól megválasztott szóval és megfelelően begyakorolt sémákkal már teljesen le lehet nyűgözni a vizsgabizottságokat is.
A beszédkészség nem egyenlő az írással A rekorder bírálta a hagyományos iskolai nyelvoktatási rendszert, amelyben a gyerekek passzív hallgatóságra vannak ítélve, és alig kapnak lehetőséget az aktív megszólalásra. Hangsúlyozta: a beszéd egy teljesen különálló készség, amelyet nem lehet csendben, füzet fölött görnyedve elsajátítani.
A saját tapasztalataira építve fejlesztette ki korábban a Kreatív Nyelvtanulás módszerét, amely a beszédszimulációra, a hangos, időre történő kétnyelvű mondatfordításra és a reflexek rögzítésére épül – ezt a munkát ma már Cambridge-ben végzett nyelvész lányával, Gaál Lucával közösen viszi tovább.
A 72 éves vállalkozó – aki élete során hatvan országban járt és ötben élt – elárulta, hogy a nyelvek felé nem a megfelelési kényszer, hanem a „lustasággal kevert kíváncsiság” és a belső késztetés hajtotta. Bár jelenleg legszívesebben veszprémi házában pihen és norvég tévéműsorokat néz, a mai napig a különleges polinéz nyelvek, köztük a tahiti, a hawaii és a maori a legnagyobb kedvencei.
(hvg.hu)
Fotó: illusztráció
