Április első hétvégéjén a válogatott szünet után újra pattogott a labda a Nagyerdei Stadion gyepén: a negyedik pozícióban lévő Zalaegerszeg látogatott a Hajdúságba. A Loki célja ettől függetlenül is a győzelem és az azzal járó három bajnoki pont bezsebelése volt, amely a Gyirmót pénteki buktájának is köszönhetően igencsak felértékelődött volna számunkra. Végül csak a mészponttól kimért tizenegy méternyire voltunk ettől.
Az időjárásról inkább nem mondok semmit, de maradjunk annyiban, hogy ez a szeszélyes április és a nem túl nézőbarát időpont nem igazán vonzotta a szurkolókat a stadionba, mert igencsak foghíjasak voltak a lelátók. Hivatalosan 2800-as nézőszámot közölt a klub.
Ellenfelünk elég eseménydús heteken volt túl, hiszen azok után, hogy házi gólkirályát, Koszta Márkot Dél-Koreába eladták, vélhetően betelt Waltner Róbertnél az a bizonyos pohár, és közös megegyezéssel távozott, így az eddig a zalai utánpótlásban tevékenykedő Molnár Balázs vette át a helyét megbízott edzőként. A Lokinál Joan Carillo a győztes csapaton ne változtass elvet vallotta újfent, és egy az egyben a paksi bravúrt elérő csapatot vezényelte ki a számunkra nem túl jó ómenű Vad “kettő” sporttárs által vezényelt összecsapásra.
A kezdősípszó előtt két gyászszünet is volt, a 94 éves korában elhunyt korábbi válogatott labdarúgóról, Raduly Józsefről és a 65 évesen eltávozott egykori kiváló Loki-játékosról, Puskás Gyuláról is megemlékeztek a jelenlévők.
Az első félidőben valahogy igazodtak is ehhez a tiszteletteljes atmoszférához a felek, hiszen a játékrész nagyon eseménytelen futballt hozott. Kivárásra játszottak a csapatok, és várták, mikor hibázik a másik. Bár eleinte többet volt a labda a zalaiaknál, de szerencsénkre nem igazán tudtak ezzel mit kezdeni, az utolsó passzokba rendre hiba csúszott. Ugyanez volt a helyzet a vasutas attakokkal is. Az első említésre érdemes hazai esemény a 23. percben történt, amikor Dorian Babunski lövését védte az élvonalban már 500 perce góltalan Demjén Patrik. A következő percek is Lokiról szóltak, Pávkovics csúsztatott fölé egy szöglet után, majd David Babunski tekerte rá majdnem 20 méterről, amit Demjén bravúrosan hárított. A hátralévő időben aztán újra eseménytelen mederben folydogált a találkozó, és döntetlennel vonultak az öltözőbe a csapatok.
Szünetben azt fejtegettük az ismerősökkel, hogy ez vélhetően egygólos meccs lesz. Abban is egyetérttetünk, hogy a dunántúliak legyőzhetőek, csak egy kis határozottságra és pontosságra lenne szükség a kapu előtt. Nos, a fordulás után pont ez hiányzott, amikor is az 51. percben Dzsudzsák passza után a kisebbik Babunski nagyon kacskán találta el a bőrt, de ez nem zavarta meg annyira a vendégek cerberusát, hogy gól is legyen belőle. Bő tíz perc múlva már sikerült eltalálni a labdát Halilovicnak, a vendégek játékosának, de pechére Dorian Babunskit labdával együtt rúgta fel a büntetőterületen belül, amire nem lehetett más ítélet a VAR alkalmazása után sem, mint tizenegyes, a vétkes pedig sárgát kapott. A labda mögé Dzsudzsák Balázs állt oda és mindenki bízott benne, hogy ezúttal is gól lesz, hiszen az idei kiírásban eddig ötből öt volt a büntető-értékesítési mérlege a korábbi válogatott „csékának”. Dzsudzsák ugyan jól helyezte a játékszert, de túl lassú volt a labda útja, és Demjén igazolta, hogy eddig miért nem kapott meccseken keresztül egy gólt sem. Nagy esély volt!
Ez könnyen megbosszulhatta volna magát és Murphy törvénye érvényesülhetett volna, de a Lokomotív kapujában Hrabina is jól védett. Kapusunk az exlokista Zsóri és Spoljaric löketét is hatástalanította rövid időn belül. Eközben Carillo mester az oldalvonal mellett érthetően nem volt elégedett a pályán látottakkal, és cserékkel igyekezett frissíteni együttesén. Így Kusnyír és Ugrai is beállt a sokat melózó Poór és David Babunski helyére, majd az egészen korrekt teljesítményt nyújtó Charleston is harcképtelen lett egy húzódás miatt. Helyére érkezett az a Ferenczi, akinek pályára lépését hangos füttyszóval nyugtázta a hazai publikum. Ritka az ilyesmi egy DVSC-meccsen, de el kell ismerni, hogy nem érdemtelenül kapta ezt a játékos. Ezt követően a ZTE is ráállt arra, hogy az említett játékos oldalát támadták, de annak dacára, hogy jó pár alkalommal is becsapták a balszélen, megúszta a csapat kapott gól nélkül. Ez mindenképpen pozitív. A hajrára beálló Tischler és Bévárdi sem hozta meg a kellő áttörést a győztes gólhoz, így két Ugrai-lövésen kívül nem történt semmi érdemleges. Végül csak egy ikszre futotta hazai pályán, és újfent fontos győzelmet szalasztott el a Loki.
Nagy esély volt ez, de remélhetőleg ezek a pontok nem fognak a bentmaradásunkba kerülni. Egy biztos, a következő hazai mérkőzést kötelező lesz majd megnyerni nagypénteken a Gyirmót ellen. Addig pedig következő állomás a kilencedik kerület, azaz a Ferencváros együttese lesz a Groupamában. Tavaszi idegenbeli mérlegünket ismerve még azt sem mondhatom, hogy ez biztos bukta lesz. Majd kiderül!
– Faragó László –
