A mesterséges intelligencia nem megszünteti a szoftverfejlesztő munkáját, hanem magasabb szintre tolja azt: a jövő mérnöke kontextust ad a gépnek, ágenseket irányít, tesztel, magyarázatot keres és tanúsítható rendszert épít. Erről beszélt az SZTE Sajtó Irodájának adott interjújában Dr. Bilicki Vilmos, a Szegedi Tudományegyetem Szoftverfejlesztés Tanszékének egyetemi docense.
A szoftverkutató csoportjával évek óta más tudományterületek problémáit fordítja működő mérnöki rendszerekké; neve olyan MI-t felhasználó projektekben bukkant fel, mint az újszülöttek légzésének monitorozása, a tehenek viselkedésének gépi elemzése, a szúnyogzümmögések járványmegelőzési célú azonosítása, egyes mentális betegségek szűrése vagy a stressz jelzése. Dr. Bilicki Vilmos szerint nem az a kérdés, hogy eltűnik-e a programozó, mivel az a programozó tűnik el, aki csak kódot ír. A szoftvermérnök viszont fontosabb lesz, mint valaha: neki kell értenie a problémát, kontextust adnia a gépnek, ellenőriznie az eredményt, és eldöntenie, mikor válhat egy működő prototípus valódi, felelős rendszerré.
A szoftverfejlesztő kutató szerint a mesterséges intelligencia modellek fejlődése következtében ma már nem feltétlenül kell kézzel megírni egy egyszerűbb alkalmazást. Elég pontosan elmondani, mit várunk a géptől, és az összeállítja: felületet tervez, háttérrendszert épít, teszteket készít, adatokat elemez, sőt a grafikai munkafolyamatokat is megszervezi. Ami néhány éve még programozói rutinfeladat volt, ma egyre inkább mérnöki irányítás. Az SZTE oktatója úgy véli, továbbra is szükség lesz a kódolvasás képességére, de azt fontosnak tartja, hogy az SZTE Szoftverfejlesztés Tanszéke képzési programjában megtanítsa a hallgatókat a kód gépi megíratására.
Dr. Bilicki Vilmos úgy véli, ha a gép már képes kódot írni, a következő kérdés nem az, hogyan írassunk vele még több kódot, hanem az, hogyan értse meg azt a világot, amelyben dolgoznia kell. A mérnök új feladata ezért nemcsak az utasításadás, hanem a kontextus megtervezése.
– Attól azonban, hogy a gép megírja a kódot, a felelősség nem tűnik el – sőt, nehezebb lesz megmondani, pontosan hol van. A hagyományos szoftvernél legalább elvileg végigolvasható, mi történik. Egy MI-modellnél a működés sokszor akkor is feketedoboz, ha maga a rendszer ott van előttünk – mondta a szoftverfejlesztési szakember.
Az új fejlődési irányokról beszélve Dr. Bilicki Vilmos elmondta, a következő lépés nem az, hogy egyetlen modell jobb programozó lesz, hanem az, hogy több, specializált modell kezd együtt dolgozni: az egyik ágens tervez, a másik végrehajt, a harmadik ellenőriz.
A technológiai kérdés itt válik valódi társadalmi kérdéssé. Egy prototípus működhet, egy modell pontos lehet, egy kutatási eredmény ígéretes lehet, de amikor betegadatról, diagnózisról vagy beavatkozásról van szó, már nem elég, hogy „működik”: tanúsíthatónak, auditálhatónak és felelősen bevezethetőnek kell lennie.
Dr. Bilicki Vilmos elmondta még, hogy több MI-alapú orvosi alkalmazásuk is elkészült, de ezeknek a tanúsításához az európai orvostechnikai rendelet, az MDR költséges és időigényes feltételeket szab: nagyjából két év és 100 millió forint, ami a piacon vagy megtérül, vagy nem. Az MDR mellett ma már az AI Acttel való együttélés külön megfelelőségi réteget jelenthet az ilyen rendszereknél. A szoftvermérnök szerint az MI fejlődési üteme és az elbírálás hossza között feszültség van.
– Ha most lezárjuk a fejlesztést, és nekiállunk két évig pecséteket gyűjteni, a végére a mai csúcs már elavult lesz. Vagyis nem feltétlenül azon múlik, elég ügyesek voltunk-e – inkább azon, hogy az MI órája és a szabályozás órája teljesen más tempóban jár. Sok helyen születnek így eredmények, amelyek megállnak ott, hogy elkészültek, és nem jutnak el az orvosig – állapította meg Dr. Bilicki Vilmos.
A teljes interjú az SZTE Hírportálján olvasható: https://u-szeged.hu/sztehirek/2026-junius/bilicki-vilmos-mesterseges-intelligencia-szoftverfejlesztes
(SZTE)
Fotók: SZTE NKI/Bartha Karina
