500 és 1000 között mozog azoknak az állatoknak a száma, amelyek mentésre szorulnak és a járókelők úgy döntenek, a Szegedi Vadasparkban kérnek segítséget. Ellátásukat követően a cél, hogy a felépült állatok a lehető leggyorsabban visszakerüljenek a természetbe. A részletekről Endrédi Lajost, a Szegedi Vadaspark gyűjteményi részleg vezetőjét kérdeztük röviden.
– Minden évben 500-1000 közötti azoknak az állatoknak a száma, amelyek mentésre szoruló, vadon élő állatok és a Szegedi Vadasparkot kérik a megtalálóik arra, hogy segítsenek rajtuk. Van köztük sérült, éppúgy, mint fiókák vagy kölykök. Nemcsak a két nemzeti park szakemberei, hanem sokan mások is segítik a mentési munkákat azzal, hogy behozzák hozzánk személyesen a talált állatokat. Fontos azonban kiemelni, hogy a Szegedi Vadaspark csak fogadni és ellátni tudja őket, sajnos mi magunk nem mehetünk ki értük. A fő célunk, hogy ezeket az állatok visszajuttassuk a természetbe, ez az esetek körülbelül 60%-ban meg is valósul. Ha valamely oknál fogva ez nem megoldható, mondjuk, mert az állat viselkedése, egészségi állapota nem teszi lehetővé, akkor közgyűjteményben marad, vagy nálunk, vagy más állatkertbe kerül. Abban az esetben, ha olyan végzetes sérüléssel érkeznek az állatok, amelyekből nincs remény a felépülésre, megszabadítjuk őket a szenvedéseiktől. Természetesen sokkal örömtelibb, mikor vadon tudjuk engedni őket – emelte ki Endrédi Lajos.
Hozzátette: mindezeket a tevékenységeket a természetvédelmi és állatvédelmi szervezetekkel, hatóságokkal együttműködve végezik.
A szakértőtől megtudtuk: a Szegedi Vadasparkba bevitt állatok többsége madár, de magas számban visznek be például sünöket is.
– Igyekszünk tájékoztatni az embereket, hogy nem minden esetben szükséges az állatmentés. A röpülni tanuló madárfiókákat, az anyjuk által a magas fűbe rejtett őzgidákat ne hozzák be hozzánk, ugyanis az elképzelésekkel ellentétben nem szorulnak mentésre – mondta.
Endrédi Lajos emellett több, fontos dologra is felhívta zárásképp a figyelmet, a mentést illetően.
– Az emlős állatokat (ilyen a róka, a nyest vagy a denevér) ne fogjuk meg kézzel, mert a veszettséggel is megfertőződhetünk. Sok kérés érkezik hozzánk a védett állatok (pld. telelő denevérek, fészkek) áttelepítését illetően, ám sajnos ebben a Szegedi Vadaspark nem tud segíteni, mindez csak a hatóságok engedélyével történhet meg – zárta gondolatait.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
