2025. október 23-án Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata az 1956-os forradalom 69., a Magyar Köztársaság kikiáltásának 36. évfordulója alkalmából a hősökre emlékezett. A megemlékezés koszorúzások sorával és az országzászló felvonásával vette kezdetét a Belvárosban. A díszünnepségre Nagy Imre szobránál, a Rákóczi téren került sor Szegeden.
A Rákóczi téren felállított színpadon a Szeged Városi Kórusegyesület egyesített kórusa a jelenlévőkkel együtt elénekelte a Himnuszt, ezt követően Turi Péter, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat című versét adta elő. Majd a díszünnepség narrátora, Krausz Gergő átadta a szót kollégájának, Vajda Júliának, aki elmondta ünnepi beszédét.
„Ma azokra a hősökre emlékezünk, akik készek voltak életüket is feláldozni a szabadságért, és akik kijárták az utat ahhoz, hogy 1989-ben végül megvalósulhasson a rendszerváltás. Ma a magyar történelem egyik legfényesebb, de egyben legfájdalmasabb fejezetére emlékezünk. 1956 októberében egy nemzet mondta ki, hogy elég volt az elnyomásból, elég volt a zsarnokságból és a hazugságokból! A magyar nép a szabadságáért és a függetlenségéért küzdött – és bár a forradalmat leverte a túlerő, eltaposták az orosz tankok, a világ megtanulta, hogy a magyar szabadságvágy eltiporhatatlan. Különösen igaz ez ránk, szegediekre. Szeged mindig a szabadság városa volt, amelynek lakói évszázadokon át bizonyították önállóságukat” – idézte Vajda Júlia gondolatait a szeged.hu.
Majd Szeged díszpolgára felidézte 1956. október 23-a meghatározó pillanatait. Ezt követően beszédét a következőképp folytatta:
„Én azt mondom, hogy ötvenhatban vált nagykorúvá a nemzet – de ma úgy érzem, mintha azóta kissé meg is öregedett volna. (…) Sajnálná önmagát, mert annyira veri őt a sors. Ahelyett, hogy túllépne a sorsán. Hogy nem mástól várná, hanem kezébe venné önmaga sorsának irányítását – ezt Göncz Árpád mondta a rendszerváltás hajnalán. A forradalom után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Göncz Árpád, a harmadik magyar köztársaság első elnöke 1990-ben így fogalmazott, idézem: A kommunista hatalomnak alighanem egyszer s mindenkorra befellegzett, s azzal együtt hihetőleg mindenfajta otromba hatalomnak, ami azt hiszi magáról, hogy mindenki helyett gondolkodni képes. Ötvenhatban a felkelt nép a hatalom helyett gondolkodott, és bebizonyította, hogy van önmagáról gondolata, hogy aki tudja, mit akar, az nem koldul a hatalomtól, hanem ami kell, kivívja magának” – idézte a színművész az egykori köztársasági elnököt.
Ezt követően kifejtette, hogy véleménye szerint mit tanultunk a hősöktől. Végül személyes gondolatokkal zárta beszédét:
„A hivatásom az életem, és tudom: a zene mindig többet jelent puszta hangoknál, dallamoknál. A zene erőt ad, közösséget teremt, és kifejezi azt, amit szavakkal nem lehet elmondani. Így vált Beethoven Egmont-nyitánya és a Honvágydal is a magyar forradalom szimbólumává. Utóbbit betiltották a forradalom leverése után – csak a Szabad Európa Rádió hullámhosszán csendülhetett fel. Mégis minden magyar szívéig eljutott: könnyeket csalt azok szemébe, akik kénytelenek voltak hazájuktól távol élni, és azokéba is, akik itthon maradtak. Mert a zene ott kezdődik, ahol a szavak véget érnek, a zene a lélek legmélyéről szól. A zene ereje egyaránt azt üzeni nekünk, hogy a szabadság nem csupán történelmi emlék, hanem élő erő, amely újra és újra képes felemelni bennünket. Ezzel a hittel hajtsunk fejet hőseink előtt, és vigyük együtt tovább a szabadság örökségét, amely erőt ad a jelennek és reményt a jövőnek” – zárta beszédét.
Miután Vajda Júlia befejezte beszédét, beállt a Szeged Városi Kórusegyesület mellé, és velük együtt egy népdalcsokrot énekelt el. Ezután a díszünnepség közönsége a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek – Fekete Patríciának, Turi Péternek és Krausz Gergőnek – irodalmi műsorát hallgathatta meg. Ebben az összeállításban a következő alkotások hangzottak el: Nemes Nagy Ágnes Én láttam ezt című verse, a Magyar szürke, a Honvágydal, Cseh Tamás Corvin köziek című dalai; Petri György Októberi capriccio valamint Petőfi Sándor Az ítélet című verse.
A megemlékezés az irodalmi összeállítás után koszorúzással folytatódott:
- Szeged önkormányzata és lakossága nevében Vajda Júlia díszpolgár, Szabó Sándor országgyűlési képviselő, Martonosi Éva jegyző és Binszki József alpolgármester,
- a Szegedi Tudományegyetem nevében Dömötör Máté főtitkár,
- a Szegedi Rendőrkapitányság nevében Szenti Szabolcs Sándor alezredes, kapitányságvezető és a szegedi Katasztrófavédelmi Kirendeltség nevében Gáti Ádám tűzoltó alezredes kirendeltségvezető,
- a Magyar Honvédség Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred képviseletében a Honvédelmi, Oktatási, Sport és Kulturális Főnökség vezetője Tóth Zoltán őrnagy koszorúzott – írta meg a szeged.hu.
Utánuk a pártok és civil szervezetek helyezték el koszorúikat. Fejet hajtott
- a Demokratikus Koalíció,
- a Magyar Szocialista Pért,
- a Szeged Jövője Egyesület,
- a Magyar Kétfarkú Kutya Párt,
- a Lehet Más a Politika,
- a Pro Jure Egyesület,
- a Szegedi Diákfórum,
- a Nagy Imre Társaság,
- a Dankó Pista Nótakórus Nyugdíjas Egyesület és
- a Máltai Lovagrend.
A díszünnepség a Szózat közös éneklésével ért véget.
(szeged.hu)
Fotó: Szabó Sándor hivatalos Facebook-oldala
