Ahogyan a gabonából, úgy zöldségből és gyümölcsből is kevesebb termett idén az óriási szárazság miatt, ezért a szőlőtermés is gyengébb lett. Bár minőségi változást mindezt nem eredményezett, a mennyiségben megmutatkoznak a károk. Interjú Pintér Tamással, a szegedi Ujvári Pincészet borászával.
Milyennek értékeli az idei szőlőtermést?
Az Ujvári Pincészet 20-30 éves telepítésű szőlőtőkéből dolgozik, ezek már mély gyökerekkel rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy jobban hozzáférjenek a tápanyagokhoz és a vízhez a föld mélyebb rétegeiből, ami jobb ellenállóságot biztosít a szárazsággal szemben. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy az aszály a mi ültetvényeinket is megviselte. A minőséget ugyan mindez nem befolyásolta, de a mennyiséget igen. Hadd szemléletesem mindezt egy példán keresztül: ha leszedünk mondjuk egy kiló szőlőt, annak a fajtájához megfelelően van egy lékinyerési aránya, átlagban ez 7 deci mustot jelent. Egy szárazabb időszakban, amikor kevés a csapadék és a szőlő, a többi növényhez hasonlóan, elkezd párologtatni (transzspirálni) egy kiló szőlőből már jóval kevesebb must és ebből kifolyólag, kevesebb bor hozható ki. Az idei évben ez nálunk is így volt. A minőségben tehát mindez nem eredményezett romlást, mennyiségben viszont kevesebbet sikerült előállítani. A viszontagságos időjárás ezen kívül leginkább a munkálatok idejét ütemezte át.
Mely fajtáknak kedvezett, ha kedvezett ez a szélsőséges időjárás idén?
Az illatos fajtáknak kedvezett.
Milyen egyéb, időjárással összefüggő nehézségekkel néznek szembe a szőlőtermesztők, borászok úgy a Dél-Alföldön, mint az ország más területein?
A szárazság az gyakorlatilag mindenre rányomja a bélyeget. Ha például olyan fajta szőlővel foglalkozunk, amelyik igényli a csapadékot, akkor szárazság idején kénytelenek vagyunk csepegtető rendszert alkalmazni, ennek pedig nyilván van egy anyagi vonzata, ahogyan a fúrt kutaknak is. De, ha például nagy mennyiségben termelünk szőlőt és bort is készítünk belőle, amit mondjuk multiknak adunk el, akkor ugyancsak nem mindegy, hogy mekkora mennyiséget sikerül előállítanunk, hiszen a multikkal kötött szerződésekben biztosan meg van határozva egy darabszám, amit mindenképp le kell adni. Ha viszont különböző borkereskedéseknek értékesíti valaki a termékeit, ott is meg van határozva egy ár, ami alatt a kerekedők nem vásárolják fel az adott palackszámot, viszont, ha a termelő azt az időjárásnak köszönhetően többért tudta előállítani, mint, amennyiért megveszik tőle, akkor máris veszteséges évet zár. A harmadik kategóriába azok tartoznak, akik szőlőtermesztőként a megtermelt szőlőt leadják a felvásárlóknak, akik között is van kisebb és nagyobb, és az, hogy a szőlőtermelők mennyiért adják tovább a gyümölcsöt, fajtától és mennyiségtől függ. Mivel idén nagyon sok gyümölcs elfagyott, a felvásárlók kénytelenek voltak többet fizetni, ami kivételes eset, de, ha mindez nem így lett volna, akkor valószínűleg áron alul kelt volna el a kezükből a szőlő. Az utolsó kategóriába a kistermelők tartoznak, mint, amilyenek mi is vagyunk. Tőlünk gyakorlatilag egyenest a fogyasztókhoz kerül a bor, és nekünk azzal a mennyiséggel kell gazdálkodnunk, amennyi az adott évből kijön. Mindegyik kategóriába tartozó termelőnek megvannak az előnyei és a hátrányai, de, mint azt látjuk, mindegyiket nagy mértékben meghatározza az időjárás.
Mennyiben reformálja meg mindez az alapokat?
Azt gondolom, hogy új alapokra kell helyeznünk a termelést. A klímaváltozás nagy mértékben átalakítja a gazdák mindennapjait, nyitottnak kell lenni az újra. Továbbá azt látom, hogy a marketingnek még nagyobb szerepe lesz az előttünk álló időszakban és minden azon áll vagy bukik majd, hogy megtaláljuk-e a megfelelő célközönséget magunknak a közösségi média felületein keresztül.
Az ön szőlészetüket érintette a szőlő aranyszínű sárgaság betegsége?
Szerencsére nem és a környékben lévő termelőkét sem. Egy hónappal ezelőtt a Nébih munkatársával és a helyi gazdatársaimmal, 40 hektárnyi területet jártunk körbe a környéken, voltunk Ásotthalmon, Mórahalmon, Domaszéken és bejártuk a mi birtokunkat is itt, Szegeden. A szakértő begyűjtötte a szőlészetekben azokat a leveleket, amelyeket gyanúsnak ítélt meg, mi pedig megjelöltük az adott tőkéket. A kivizsgálás eredménye néhány nappal később aztán kimutatta, hogy egyik gyanús levélen sem fedezhető fel ez az apró, baktériumszerű kórokozó, az úgynevezett fitoplazma. Sajnos azonban a megyénkben nagyon sok a gondozatlan tanya, ahol a fertőzés viszont jelen lehet. Ezért nekünk hatványozottan oda kell figyelnünk a saját területeinkre és a körülöttünk lévőkre is. Ha kétségeink támadnak, akkor mindenképp be kell, hogy jelentsük azt a hatóságoknak. Ezzel nemcsak magunkat, hanem a gazdatársainkat is megvédhetjük.
Közelegnek az ünnepek, milyen bort javasol az olvasóinknak, mit érdemes ajándékba vinni?
Az, hogy milyen a jó bor egy szubjektív dolog. Tévhit, hogy a férfiaknak vörösbort, a nőknek pedig fehéret illik ajándékba adni. Nagyon sokan szeretik a száraz, fehér, könnyedebb borokat, amelyek közül én is azt gondolom, érdemes választani. Amivel biztosan nem tudunk mellé nyúlni az egy kellemes, illatos, fehérbor. Ha esetleg nem ismerjük annyira az illetőt, akit megajándékoznánk a borral, akkor egy Irsai Olivért vagy egy Cserszegi fűszerest érdemes venni. Ha viszont jobban, közelebbről ismerjük az illetőt és tudjuk, hogy szereti a borokat, akkor bátran válasszunk neki egy hordós, érleltebb bort, például Rajnai rizlinget.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
