Orbán Viktor az elmúlt évtizedben tudatosan építette illiberális szövetségi rendszerét, amelyben ma már Fico Szlovákiája és Vučić Szerbiája a legfőbb partnerei, miközben Románián és Ukrajnán „nem talál fogást” a magyar kormány. De mi történne egy esetleges kormányváltás után a szomszéd kapcsolatokkal és a nemzetpolitikával? A kolozsvári Kiss Tamás szociológus és Toró Tibor politológus segítségével jártuk körül a határon túli magyarok politikai megítélését, a Tisza Párt megjelenésének hatásait és a választási esélyeket, rávilágítva arra is, miért lenne szükség a jelenlegi támogatási és választási rendszer alapvető reformjára.
Mit eredményezhet a szlovákokkal való összefogás a magyar külpolitikában?
Kiss Tamás: Orbán számára az elmúlt évtizedben egyre növekvő fontossággal bírt, hogy nemzetközi szövetséget hozzon létre saját illiberális politikai víziója köré. Ezt korábban leginkább a közép-kelet-európai államok szövetségeként képzelte el, amelyek közösen könnyebben tudnak a nyugat-európai magországok erőfölényével szemben fellépni az Európai Unión belül. Tíz évvel ezelőtt, amikor a 2015-ös migrációs és menekültválságra építette fel kommunikációs stratégiáját és ellenségképét, a Visegrádi Csoport szolgált számára egyfajta szövetségi rendszerként, akik úgymond közösen léptek fel az EU menekültügyi kvótákkal kapcsolatos „diktátuma” ellen. Az akkori retorika szerint a „hanyatló Nyugattal” szemben immár a közép-európai államok képviselik az európai értékeknek és állnak ellent a „Nagy Felcserélésnek”, aminek során az európai lakosságot nem európai bevándorlók váltják kulturális és demográfiai értelemben egyaránt. Ez a rasszista és fehér felsőbbrendűségre alapuló gondolat nemcsak a bevándorlási politikát, hanem az emberi jogokra, nemzetközi szerződésekre alapuló liberális világrendet és alkotmányos berendezkedést is megkérdőjelezte.
Mára Orbán ezt a liberális világrenddel szembeni (ellen) hegemónia-építést már nem korlátozza a kelet-európai régióra. Magyarország csekély geopolitikai súlya miatt jórészt képzeletben, világpolitikai játékossá vált, aki az amerikai republikánusokkal és Putyin elnökkel közösen dolgozik a világrend átalakításán. Mégis, a regionális szövetségkötés fontos maradt számára és ebben a vonatkozásban a visegrádi négyek közül leginkább Szlovákia maradt megbízható partnere. Így Fico fontos szövetségese az Európai Unión belül.
A szerbekkel is hasonló kapcsolatot alakított ki a magyar kormány, ez jót vagy rosszat hoz a konyhára?
Kiss Tamás: Szemben a visegrádi országokkal, a magyar külpolitika a „Balkánt” hagyományosan nem tekinti magával egyenrangú partnernek. Erre a térségre a „kisbirodalmi” álomvilágban élő magyar politikai osztály, mint lehetséges befolyási övezetre tekint (a visegrádiak közül részben Szlovákiára is). Szerbia, mellette Montenegró és Macedónia a magyar tőkekihelyezésnek is célpontja, amiben az Orbán által vezetett állam központi szerepet vállal (lásd a magyar bankok, illetve a Mol terjeszkedését). Emellett természetesen politikai értelemben is fontos Szerbia Orbánnak. Vučić hatalmi helyzete összehasonlíthatatlanul biztosabb, mint a Ficoé. Szerbiában, Magyarországhoz hasonlóan igazi autoriter rezsim épült ki, amit egyelőre sikertelenül próbálnak lerázni magukról a szerb társadalom progresszívabb szegmensei (habár a szerb társadalom hatalmas erőket volt képes megmozgatni ennek érdekében). Így Vučić megbízható szövetséges gazdasági szempontból és az illiberális ellen-hegemónia tekintetében is.
Milyen most a kapcsolatunk a románokkal? Olyan, mintha őket egy kicsit hanyagolná a kormány.
Kiss Tamás: Egyrészt, gazdasági szempontból Románia túl nagy falat Magyarország számára ahhoz, hogy bármilyen értelemben befolyási övezetté váljon. Korábban voltak ugyan lényeges különbségek a két ország között, de ezek mára lecsökkentek, eltűntek. Románia geopolitikai súlya is jóval nagyobb Magyarországénál, területe, lakosságszáma, földrajzi elhelyezkedése is összehasonlíthatatlanul nagyobb, természeti erőforrásai miatt. A magyar tőkekihelyezés ráadásul nem akadálymentes Romániában, amit jól mutat például az OTP kivonulása, vagy az, hogy az energetikai szektorba sem igen talál magának utat a magyar tőke. A támogatáspolitikán és az erdélyi magyar gazdasági klientúrán keresztül megvalósuló befektetések nem mérhetők a szerbiai és a szlovákiai esethez. Másrészt, Románia soha nem lett a Fidesz által megálmodott illiberális autokrata szövetség része. Minden hiányossága és visszássága ellenére, a román politikai rendszer a liberális demokrácia előretolt helyőrsége maradt térségünkben, ami nagyban gyengíti Orbán törekvéseit. Ezért is kapott tavaly az elnökválasztás második fordulója után Orbán az alkalmon, hogy támogatásáról biztosítsa George Simion, szélsőjobboldali, ráadásul az erdélyi magyarok számára fenyegetést jelentő jelöltet. Ez nagy lehetőséget jelentett volna számára, hogy saját táborában tudja a térség második legnagyobb államát Lengyelország mögött. Orbán azonban sem gazdasági, sem politikai értelemben „nem talál fogást” Románián.
Az ukránokkal helyrehozható lesz a kapcsolatunk, ha kormányváltás lesz? Hisz nemcsak a szlovákok, szerbek, románok fontos gazdasági partnerei Magyarországnak, hanem az ukránok is, ám a jelenleg kialakult adok-kapok gyengít ezen.
Toró Tibor: Jelen pillanatban egy túl hiszterizált közéleti időszakban vagyunk, amikor a Fidesz Ukrajnát és az ukrán elnököt nevezte meg fő ellenségének. Ez amúgy illeszkedik az eddigi diszkurzív stratégiájába, hiszen általában olyan kérdéseket tematizáltak, amelyek a saját tábort összetartotta, az ellenzéket pedig megosztja. Úgy gondolom azonban, hogy az ukránokkal való riogatás nem lehet elégséges üzenet, a választások megnyerésére jelen kontextusban.
Visszatérve a kérdésre, minden kormányváltás általában a külpolitikában és a kétoldali kapcsolatokban is változásokat hoz. Ukrajna kapcsán ezeket a változásokat pedig nem is olyan nehéz elérni, hiszen elsősorban nem az „ukránok” és „magyarok” közötti kapcsolatok kell, hogy normalizálódjanak, hanem az ukrán és magyar kormány kapcsolatai. Amennyiben kormányváltás lesz, a következő magyar kormánynak mindenképpen célja, hogy jó viszonyban legyen a szomszédaival, és nem lesz belpolitikai érdeke abban, hogy a feszültséget fenntartsa.
Véleménye szerint ezekben az országban élő külhoni magyarok, mennyire hisznek Orbán Viktorban, és mi a véleményük Magyar Péterről?
Toró Tibor: Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk a kérdésre, érdemes a 2004. december 5-i népszavazásig visszamenni. 2004-ben a Magyarok Világszövetsége népszavazást kezdeményezett arról, hogy adjon-e a magyar Országgyűlés magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak. A Gyurcsány-kormány a kezdeményezés ellen kampányolt, a Fidesz pedig kénytelen-kelletlen beállt a Világszövetség mögé. A népszavazás nem lett érvényes, de az „Igen” szavazatok többségét hozta. Magyarországon belpolitikai tétje volt a kérdésnek, a határon túli magyarok körében pedig az esemény egy origó-pontja lett a magyar politikai szereplők megítélésének. Eszerint nagyon hamar kialakult és megszilárdult egy olyan vélekedés, hogy Orbán Viktor „jó”, Gyurcsány Ferenc pedig „rossz”. 2010 után a Fidesz folyamatosan fenntartotta ezt a szembenállást, azonban nemcsak Gyurcsánnyal, hanem a teljes ellenzékkel szemben. Önmagát a nemzet letéteményesének, a határon túli magyarok érdekeit egyedül képviselőnek állította be, míg mindenki mást nemzet- és határon túli magyar ellenesként címkézett. Az ellenzéki pártok közül a DK-nak megfelelt a tér ilyen típusú felosztása, a többi párt (talán a Jakab Péter féle Jobbikot leszámítva) nem viszonyult ellenségesen a kérdéshez, de a Fidesz sikeresen tolta őket be ebbe a pozícióba, a DK mellé. A Tisza hatékonyan elkerülte ezt a csapdát és több olyan megnyilvánulása volt, amellyel felrúgta ezt a dichotómiát, ugyanakkor a Fidesz a határon túli kommunikációjában és az erdélyi magyarok meggyőződésében az ellenzék továbbra is egységes maradt.
Egy másik fontos elem, ami vélhetően befolyásolhatja a magyar politika határon túli megítélését, az az, hogy milyen mértékben sikerül a Fidesznek a határon túli közbeszédet kontrollálni. Ebben a kérdésben elkülönül a szlovákiai helyzet az erdélyitől és a vajdaságitól. Erdélyben és Vajdaságban a határon túli magyar politikát egy domináns párt uralja, amely stratégiai partnerséget ápol a Fidesszel. Szlovákiában sokáig a kisebbségi magyar politikát két párt, a MOST-HÍD (egy szlovák-magyar vegyes párt) és a MKP (egy magyar etnikai párt) versenye határozta meg. Míg az utóbbi mindig stratégiai szövetségese volt a Fidesznek, addig az előbbinek határozottan konfliktusos viszonya volt a magyar kormánypárttal. A két párt közötti véleménykülönbség azt is eredményezte, hogy ellentétben Romániával és Szerbiával, nem alakult ki egy hegemón vélemény-pozíció a Fideszre és a magyar politikára vonatkozóan.
Visszatérve a kérdés lényegére, pontos közvéleménykutatási adataink arra vonatkozóan, hogy milyen a két politikus megítélése, csak Romániából állnak rendelkezésre, azonban vélhetően hasonló eredményeket kapnánk Szerbiából is. Ezek alapján elmondható, hogy Orbán Viktor támogatottsága töretlen, míg Magyar Pétert negatívan, a fent bemutatott regiszterben ítélik meg. Érdekes módon a politikusok erdélyi megítélésben az elmúlt év történései sem változtattak: sem Orbán úgynevezett „Tihanyi beszéde” – George Simion (a román szélsőjobb fő embere) melletti kiállása –, sem Magyar Péter nagyváradi „menetelése” nem hoztak érdemi változást.
Megnyerheti a választást Orbán Viktor a külhoni magyarok segítségével?
Toró Tibor: Úgy gondolom, hogy ennek nagyon kicsi a valószínűsége. A határon túli magyarok csak a listára szavazhatnak és az elmúlt választásokon 1-2 mandátum sorsáról döntöttek. A regisztráció lezárása előtt azt is láthatjuk, hogy a választásokra regisztráltak száma nem nőtt radikálisan. Egy olyan kontextusban, amikor az országon belül rekord-magas részvételre számíthatunk, a határon túli magyar szavazatok legjobb esetben is egy mandátum sorsát tudják befolyásolni. Egy nagyon kiélezett helyzetben tehát akár segíthetnek Orbánnak hatalomban maradni, azonban mivel a független közvéleménykutató cégek biztos Tisza-előnyt prognosztizálnak, nem valószínű, hogy ez meg fog történni.
Mi lesz, lehet a külhoni magyarok sorsa, ha nem Orbán Viktor nyer?
Toró Tibor: A Fidesz és Orbán Viktor előszeretettel riogat azzal, hogy amennyiben nem ők nyerik a választásokat, akkor az új kormány meg fogja szüntetni a határon túli magyarok támogatását, el fogja venni az állampolgárságukat és a szavazati jogukat. Habár keveset tudunk arról, hogy milyen nemzetpolitikát fog a Tisza Párt követni, annyit már tudunk, hogy nem szándékozik a határon túli magyarok támogatását megszüntetni.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs szükség változásra, hiszen több olyan terület is van, ahol változtatni kell. Egyrészt azért, mert a jelenlegi rendszer jelentős ellenérzéseket vált ki a magyarországi választókból, másrészt pedig azért, mert a magyarországi belpolitikához hasonlóan a Fidesz a határon túl is kiépítette klienteláris hálózatait és a hozzá való lojalitás határozta meg a támogatottak körét és a támogatások mértékét.
Az új magyar kormánynak nemcsak Magyarországon kell visszaállítania a demokratikus működést, hanem a magyar–magyar viszonyrendszerben is olyan szabályrendszert kell létrehozzon, ami hosszú távon a demokratikus pluralizmusnak és jövőképtervezésnek kedvez.
Mi, az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalommal egy sor közpolitikai javaslatot fogalmaztunk meg, amely segíthetne ennek elérésében. Hogy csak két elemet emeljek ki: a támogatáspolitikát és a választójogot. A támogatáspolitika tekintetében nagyon fontos lenne a gazdasági jellegű támogatások, a kastélytámogatások, és a sport-támogatások megszüntetése és átvilágítása, valamint egy átlátható és versenyelvű, az EU-s támogatási rendszer vagy svájci és norvég alapok mintrájára létrehozott támogatási rendszer létrehozása.
A szavazati jog is nyilvánvalóan igazságtalan és elfogadhatatlan jelen formájában. Egyrészt, az új kormánynak lépéseket kell tennie, hogy a nyugati diaszpórában élő (köztük a magyarországi lakcímmel is rendelkező) és a kisebbségi magyarok ugyanolyan procedúra mentén szavazhassanak, másrészt, tisztázni kell a választási folyamat procedurális aspektusait, úgy, hogy a határon túli szervezetek ne avatkozhassanak be a regisztrációs folyamatba és a szavazatgyűjtésbe. Ez nem csak átláthatóvá és igazságossá tenné a rendszert, de megszüntetné annak a lehetőségét is, hogy a kormány a támogatás fejében vonja be a határon túli politikai szervezetekre a szavazatgyűjtésbe.
Fotó: archív
