Magda Marinko 31 éve a szegedi Csillag börtön lakója, nevéhez több gyilkosság is fűződik, a legismertebb talán a Z. Nagy Cukrászda vezetőjének és családjának kivégzése, amit a sorozatgyilkos eddig egyszer sem ismert el. A Magyarországon és Szerbiában egyaránt jól ismert, kegyetlen bűnözőről nemrég készült, true crime sorozat részleteiről, amely „A kegyetlen – Magda Marinko rémtörténete” címet viseli, Dezső Andrással, a sorozat főszerkesztőjével beszélgettünk.
Nemrég jelent meg Magyarország első true crime sorozata, ami Magda Marinko történetét mutatja be. Miért épp rá esett a választás?
Így van, december 2-án debütált a Paprika Studios, az RTL+ Premium és a Viasat3-at üzemeltető Antenna Entertainment koprodukciójában készült, „A Kegyetlen – Magda Marinko rémtörténete” című, három részes dokumentumfilm, amelyet az érdeklődők először az RTL+ Premiumon, később pedig a Viasat3-on is megnézhetik majd. Engem a Paprika Studios kért fel arra, hogy legyek a széria vezető szerkesztője, és véleményem szerint azért esett a választás Magda Marinkora, mert az ő nevéhez több olyan gyilkosság is fűződik, amit akkor, a ’90-es években, amikor ezeket elkövette, rablógyilkosságként tartottak számon, és mint később kiderült, nem azok voltak. Másrészt, ez volt az az időszak, amikor Magyarország déli részét behálózta az alvilági élet és felerősödtek a bűnözések, ami többek között a szomszédos Szerbiában dúló, délszláv háborúnak is köszönhető.
Sokan ismerik vagy legalábbis hallottak arról, hogy milyen volt ezekben az években Szegeden és annak környékén az élet. Mi az, amivel újat mutatnak?
Az, amiről ez a sorozat szól, igazából már történelem, viszont azt gondolom, hogy nagyon sok olyan része is van ennek az időszaknak, ami mai napig egyfajta fehér folt. Ennek az egyik oka, hogy máig élő szereplői vannak, a másik pedig, a legtöbben azért nem bolygatják a témát, mert azt gondolják, hogy esetleg politikailag kínos.
A sorozatban több mint húszan arccal-névvel szólalnak meg, közülük négyen közvetett módon érintettek Magda Marinko ügyében. Mennyire volt nehéz őket megszólaltatni?
Azt gondolom, hogy egy újságírónak annál könnyebb dolga van, minél régebben történt az, amit fel szeretne dolgozni, feltéve ha az ügy szereplői még élnek. Mégpedig azért, mert eltelt már annyi idő, hogy a megszólaltatni kívánt személyek nem érzik magukat veszélyben, és nyilatkoznak. Emellett rendelkezésre áll számtalan olyan információ, dokumentum, cikk, könyv – mint ebben az esetben is –, ami segítségként szolgál ahhoz, hogy a szálakat fel lehessen göngyölíteni. És maguk az alanyok is azt érezhetik, hogy hozzáadnak valamit ahhoz, ami ma már tényleg történelem.
Azt hiszem a sorozat egyik nagy érdeme, hogy itt olyanok is megszólaltak, akik korábban még nem. Ilyen volt például Magda Marinko egykori barátja, akinek sejtelme sem volt arról, hogy milyen is Marinko valójában. De ilyen az a volt titkosszolgálati vezető is, aki a titkosszolgálati szálhoz ad sok újat hozzá.
Nagyon más egy folyamatban lévő ügy kapcsán és egy lezártnak tekintett ügy kapcsán megszólaltatni embereket. Gyakran a reménytelennek hitt ügyek azért oldódnak meg évtizedekkel később, mert megváltoznak a körülmények vagy a viszonyok azok között, akik közvetett vagy közvetlen módon érintettek. Ezzel mi is szembesültünk.
És voltak olyanok is, akik nemet mondtak.
Igen, sőt olyanok is, akik korábban nyilatkoztak, most mégis nemet mondtak és olyanok is, akik igent mondtak, majd az utolsó pillanatban meggondolták magukat. És voltak olyanok is, akik kamerán kívül segítették a munkát a náluk lévő információkkal.
Az ok pedig, amiért ezek az emberek nemet mondtak vagy épp visszaléptek, azt gondolom az, hogy még mindig nem érzik magukat biztonságban.
Önre mi hatott újdonságként?
Az egyik, ami meglepett és rám is újdonságként hatott az az, ahogyan elkapták a rendőrök annak idején Magda Marinkot. A korábbi információkkal ellentétben ugyanis, amelyek azt állították, hogy idegenrendészeti eljárás ürügyével sikerült becsalni őt a szegedi Rendőrkapitányságra, ez teljesen másképp történt. A másik, hogy a rendőrség különböző okok miatt, rablógyilkosságként tekintett ezekre a gyilkosságokra, holott voltak olyan bizonyítékok, amelyek a titkosszolgálati szállal kapcsolatos szóbeszédeket megalapozták.
Mennyit küzdöttek ezekért az igazságokért?
Míg az Egyesült Államokban sokkal transzparensebbek a büntetőügyek, addig Magyarországon (a többi európai országról nem tudok nyilatkozni) ezekhez szinte egyáltalán vagy csak nagyon nehezen lehet hozzáférni. A legjobb példa talán, hogy mi még az adófizetők pénzéből működő közmédia archív anyagát sem tudtuk pénzért megszerezni… De sikerült megszereznünk egy interjút, amit még 1994-ben Máté Krisztina készített Marinkoval, aki azóta és azelőtt sem adott senki másnak interjút. Krisztától tudtuk meg, hogy ez az anyag akkor egyetlen egyszer ment csak le a köztévében, méghozzá egy olyan műsoridőben, amikor a nézettség jóval alacsonyabb az átlagnál. Máté Krisztina ugyanakkor azt is elmesélte, hogy ezt az interjút akkor egy a közmédiától független cég rögzítette, vagyis nem a közmédia tulajdona, minek köszönhetően felkutattuk és így elérhetővé vált számunkra ez a felvétel. Ebből exkluzív részleteket láthatnak a dokumentumfilm végéhez közeledve a nézők.
A sorozat nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szól. Kiderül a végén, hogy milyen fizikai és egészségügyi állapotban van Marinko, illetve fény derül a kapcsolattartójára is.
Igen, ezek számunkra is új információk voltak, amelyeket a kutatómunka során fedeztünk fel. A kutatást egy nagyon jó csapat végezte, akik a lehetséges megszólalók felderítésekor jutottak olyan információk birtokába, amelyek segítettek abban, hogy Marinko jelenlegi helyzetéről is képbe kerüljünk, minek köszönhetően ezt is be tudtuk mutatni.
Tud róla, hogy elkészült a sorozat?
Igen, tettünk is egy próbát arra, hogy meginterjúvoljuk, de elzárkózott tőle.
Zárásképp nem mehetünk el amellett, hogy a mesterséges intelligenciát hívták segítségül a vizuális megjelenítéshez.
Így van, ahogyan azt már említettem is, ez az első magyar true crime sorozat, ami több mint egy dokumentumfilm, hiszen valós bűnügyeken alapul. Ezért krimiszerű kellett, hogy legyen, amihez az AI nyújtott segítséget. Ha viszont az AI nem lenne azon a szinten, amin most van, akkor minden bizonnyal ez a sorozat el sem készülhetett volna, hiszen nagyon kevés, jó minőségű olyan archív felvétel van ehhez a történethez, amivel be lehetett volna mutatni Marinko életet a gyerekkorától, a francia idegenlégión át addig, amíg a szerb és magyar alvilág tagja nem lett. Másrészt a mesterséges intelligencia használatával nagyságrendileg is kevesebbe került mindezt előállítani, mint, amennyibe egyébként egy dokumentumfilm került volna. Harmadrészt, ez egy új irány, ami sajátos nyelvet igényel, és ez egy kísérlet is egyben arra, hogy lehet-e ennek folytatása.
Lehet?
Én azt hiszem, hogy igen. Ez egy jó, kevésbé költséges, viszonylag gyors és egyszerű megoldás arra, hogy minél több olyan magyar sorozat, dokumentumfilm szülessen a jövőben, amely megállja a helyét a nemzetközi piacon is. Történetekből nincs hiány…
Pósa Tamara
Fotó:RTL+ hivatalos Facebook-oldal
